A békéhez Moszkvával is beszélni kell

Nyitókép: Facebook

„Orbán Viktor békemisszióján gyűjtött tapasztalatai alapján az Ukrajnával jelenleg ápolt magas szintű politikai kapcsolatok megtartása mellett a kommunikációs csatornák újbóli megnyitását javasolja Oroszországgal. Szerinte a közvetlen kapcsolatokat a Nyugat politikai kommunikációjában rehabilitálni kellene. 

Ki kezdte a háborút? Az oroszok szerint a Nyugat, amikor korábbi ígéreteit megszegve immáron Ukrajnát is integrálná saját katonai szövetségi rendszerébe. A Nyugat szerint az oroszok, akik hadüzenet nélküli katonai támadást intéztek Ukrajna ellen. Ez csak egy a számos kérdés közül, amelyre a béketárgyalásokon mindenki számára elfogadható választ kell majd találni, miközben az erre a kérdésre a két hadviselő fél által adott válasz olyan messze van egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. A magyar miniszterelnök békemissziója erre és hasonló kérdésekre keresett választ, és egyvalamit máris elért: Beindult a békediplomácia, így a béke opciója kezd a háborúval egyenértékűvé válni. Zelenszkij telefonon beszélt Donald Trumppal, az ukrán külügyminiszter pedig Kínába látogatott.

A Nyugat által szervezett »békekonferenciák« látványos kudarca után Zelenszkij ukrán elnök az amerikai elnökválasztás utánra egy olyan nemzetközi békekonferenciát javasolt, amelyre már Oroszországot is meghívják. Ennek persze csak akkor van értelme, ha nyitott végű tárgyalásokat folytatnak, amihez a Nyugatnak szakítania kellene eddigi gyakorlatával, amely csak az elhibázott szankciós politika mögé sorakoztatott volna fel a nyugati szövetségbe tömörült 35-40 országnál többet. Zelenszkijnek abból kell engednie, hogy a tárgyalások megkezdése előtt az oroszok vonuljanak ki egész Ukrajna területéről, beleértve a Krím-félszigetet, amiről az oroszok hallani sem akarnak.

A tárgyalásoknál Moszkvának is engednie kell: A Krím-félsziget és további négy ukrán megye teljes területének átadása — beleértve az orosz csapatok által még el nem foglalt, vagy feladott területeket — a háború jelenlegi állásánál aligha tekinthető reális követelésnek, Ukrajnának ugyanis harc nélkül kéne átadnia a 2022 őszén visszafoglalt Herszon (háború előtti lakosságszám: 280,000) és a végig ukrán kézen lévő Zaporizzsja (háború előtti lakosságszám: 750,000) megyeszékhelyeket. Kérdés, hogy a nemzetközi közösség rá tudja-e venni a két háborúzó felet arra, hogy engedjen saját maximumköveteléséből?

Örök igazság, hogy a háború nem okozója, »csupán« katalizátora olyan folyamatoknak, amelyek enélkül is bekövetkeztek volna, az élet-halál harc »csupán« felgyorsítja az időt. Az orosz-ukrán konfliktusban számos olyan alapvető kérdés van, amiről szintén beszélni kéne. A legfontosabb — a Nyugat és Oroszország között fekvő ütközőzóna több államára is érvényes — kérdés Ukrajna NATO- és EU-tagsága. Utóbbit Moszkva 2022-ben nem ellenezte, ám azóta az unióban is felerősödött a biztonságpolitikai együttműködés, így az a NATO-tagság kiskapujává is válhat. Az ukránok a háború miatt még inkább a nyugati szövetségi rendszer tagjai szeretnének lenni, míg az oroszok egy semleges és lefegyverzett Ukrajnát szeretnének maguk és a Nyugat között látni. A kettő egyszerre nem megy.

A megkésett ukrán nemzetépítés az oroszajkúak és a NATO-országok Ukrajnában élő kisebbségeinek jogfosztásával jár, amit az ukránok nyugati relációban csak felfüggesztettek, de nem vontak vissza. Itt a liberális ukrán alkotmány adhat megoldást, amit még nem írtak át az oktatási és nyelvtörvény nacionalista szellemében. Intő jel, hogy az ukrajnai tapasztaltok és az uniós kisebbségvédelmi szabályok dacára a Baltikumban is korlátozzák az orosz nyelv használatát, ami az ukrajnai háború egyik kiváltó oka volt.

Ukrajna és Oroszország között nincsen bizalom, mindketten attól tartanak, hogy a béketárgyalásokat megelőző, vagy azt kísérő fegyverszünetet a másik fél saját harctéri pozíciójának — például átcsoportosítások és új védelmi állások kiépítése általi — javítására használ fel. Egy 2022 decemberi Die Zeit interjúban Angela Merkel maga ismerte el, hogy a Minszki megállapodással a Nyugat időt akart nyerni Ukrajna számára ahhoz, hogy megerősödjön és visszafoglalja két keleti megyéjét.

Egy békekonferenciának a Nyugat és Oroszország (Kína) viszonyát is rendeznie kéne és jó esetben egy olyan békerendszert kell létrehoznia, ami a XXI. század hátralévő részében garantálja a békét Európában; rendezi a szankciós rezsimet, megakadályozva a Világ szabványainak és pénzügyi rendszerének kettéválását; eltántorítja a világ többi részén feltörekvő hatalmakat a fegyveres konfliktusoktól és végül, de nem utolsó sorban egy olyan konfliktuskezelési mechanizmus mintáját adja, amely más fegyveres konfliktusok rendezésénél is használható.

Amikor Orbán Viktor a kommunikációs csatornák nyitva tartásának fontosságára hívja fel a nyugati vezetők figyelmét, akkor javaslatában többek között ezeknek a kérdéseknek a megtárgyalásának és megoldásának lehetőségét is bele kell érteni. Az elmúlt évben csökkent a Nyugat és Oroszország közötti intézményesített párbeszéd fórumainak a száma, amit telefonhívások, valamint tábornokok és titkosszolgálati vezetők találkozói egészítettek ki. Ha semmi sem változik, akkor az elhúzódó háború során a lehetetlen feltételeket diktáló Nyugat 35-40 országa fog a Világban elszigetelődni, mivel a Globális Dél országai az ukrajnai harcok mihamarabbi befejezését várják és nem annak további évekre való meghosszabbítását.”

***