Ott van a brüsszeli papíron: antiszemitizmus-ügyben a magyar helyzet messze jobb az átlagnál.
Nyitókép: Quentin De Groeve / Hans Lucas / Hans Lucas via AFP
„A zsidók antiszemitizmussal kapcsolatos tapasztalatai és benyomásai” címmel most közzétett, immár harmadik jelentésével 109 oldalas tanúsítványt állított ki az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége Magyarországnak
arról, hogy elítélő jellegű kioktatásokra bizonyosan nem a nyugat-európai országoktól van szüksége.
A jelentés alapja egy felmérés, amelyet magukat zsidónak vallók körében készítettek az Európai Unióban élő zsidóság 96 százalékának otthont adó 13 uniós tagállamban 2023 elején, tehát még az október 7-i események előtt – és amely felmérésnek gyakorlatilag nincs olyan pontja, ahol a magyarországi helyzet ne lenne (messze) jobb az átlagnál.
Antiszemita jellegű zaklatást a felmérés előtti évben a magyar zsidó válaszadók 27 százaléka tapasztalt, szemben a 37 százalékos átlaggal (Lengyelországban 40, Németországban 43, Belgiumban 49 százalék volt ez az arány); diszkriminációt 12 százalék érzékelt, szemben a 33 százalékos belga és a 28 százalékos német eredménnyel.
Míg Franciaországban tízből kilencen állították, hogy komoly problémát jelent életükben az antiszemitizmus, az uniós átlag pedig 84 százalék, Magyarországon 65 százalék érzi így
– érdekesség, hogy a 2012-ben készült kutatásban még Magyarország is 90 százalékon állt, majd a 2017-esben már csak 77 százalékon; Németországban például pont ellentétes irányú tendencia látható. Ezzel együtt a magyar válaszadók 58 százaléka is azt állította, hogy az elmúlt öt évben nőtt Magyarországon az antiszemitizmus – a német, a holland, a francia, a belga és a svéd zsidóknak 82-86 százaléka látja ezt a saját országában.
A felmérésben rákérdeztek más problémákra is, köztük a bevándorlásra, az inflációra és a muszlimokkal szembeni intoleranciára, így az is kiderült: az árak emelkedését EU-szerte a megkérdezettek 93 százaléka tartja nagy problémáknak – majdnem annyian, mint a magyar (és a spanyol) zsidók, akik 96 százalékban állították ezt. A lengyelek pedig egyenesen 97 százalékban,
ami némileg meglepő azon magyarországi állítások után, hogy Lengyelországban bezzeg „30-40 százalékkal” olcsóbbak az élelmiszerek.
Figyelemreméltó az is, hogy miközben a bevándorlásellenes álláspont áll intolerancia-gerjesztő hírében, a muszlimokkal szembeni intoleranciát Magyarországon 49 százalék nevezte meg létező problémaként, míg az uniós átlag 60 százalék.
A Magyarországra vonatkozó adatlap megemlíti, hogy a megelőző évben az 57 százalékos uniós átlaggal szemben a magyar zsidóknak csupán 42 százaléka vallotta meg nyíltan zsidóságát a munkahelyén (nem mintha a katolikusok tömegével hoznák szóba a személyes hitüket) – ugyanakkor a jelentésből kiderül, hogy kifejezetten rejtegetni is csak 22 százalék rejtegette, míg az uniós átlag 33 százalék.
Negatív munkahelyi megjegyzéseket vagy hozzáállást feleannyian vagy harmadannyian tapasztaltak a zsidóságuk miatt, mint nyugati országokban;
de hasonló a különbség a zsidó szimbólumok viselése vagy annak biztonsági okokból való mellőzése tekintetében is.
Egyes kommentszekciók olvasói számára meghökkentő lehet, de míg a magyar zsidóknak csupán 29 százaléka fut bele az interneten állandó jelleggel antiszemitizmusba, az uniós átlag 61 százalék; de offline is feleannyian találkoznak ilyesmivel rendszeresen, mint a nyugat- (és pláne a dél-)európai országokban.
Lehetne még bőven csemegézni az adatokból – tudta Ön, hogy száz magyar zsidóból mindössze hat érzi úgy, hogy állandóan vagy gyakran őt hibáztatják az izraeli kormány tettei miatt, míg Belgiumban és Franciaországban 47? –, de ne a magyar választópolgár húzza az idejét ilyesmivel.
Tanulmányozgassák az Alapjogi Ügynökség jelentését az újonnan megválasztott európai parlamenti képviselők,
mielőtt reflexszerűen újból állásfoglalásban aggódnának Brüsszelből a magyarországi zsidók helyzete miatt.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
A jobboldali svájci médiavállalkozó fenyegetés helyett lehetőséget lát a tengerentúli tervekben.
Példátlan döntés lenne a háborúk történetében, ha az Európában befagyasztott orosz vagyont az európai intézmények hitelességét is kétségbe vonva elkoboznák, egy gyors béke megkötésére pedig a háborúzó felek helyzete miatt is kevés az esély – vélekedtek elemzők kedden a köztelevízió 48 perc című műsorában.
Európa rekordösszegű védelmi tervekkel készül a konfliktusokra, ám egy friss elemzés szerint stratégiai, politikai és erkölcsi értelemben sincs készen a háborúra.
Az Egyesült Államok „platina” biztonsági garanciát kínál Kijevnek, míg Európa inkább csak a szájkaratéban erős.
Mire való eredetileg az Európai Unió működéséről szóló szerződés cikkelye, és miért tiltakozik Orbán Viktor az ezzel való visszaélés ellen?
Előtérben a „C” számlák.
Nem megy el a rivális.
A négyéves Medárd napok alatt belopta magát egy ország szívébe. Hőstettét és helytállását jó ideig nem fogjuk feledni. De egyre több helyen felmerül a kérdés, hogy is írjuk helyesen az életet mentő köszönését. Utánajártunk!
