„Amint hozzáérsz a dollárhoz, elvész a szuverenitás” – brit közgazdász adott elő az MCC-ben

Fotó: Unsplash

Robert Wardrop (University of Cambridge) gazdaságszociológus, akit annak megértése érdekel, hogyan és miért alakulnak ki a hagyományos pénzügyi rendszeren kívüli finanszírozási csatornák és eszközök, ez hogyan hat a szabályozókra, a hagyományos pénzügyi intézményekre és a fogyasztókra. Nemrég az MCC-ben adott elő, előadásának témája pedig idén tavasszal megjelent (társszerzős) tanulmánya, a Finternet volt.

Wardrop előadását azzal kezdte, hogy 

hiszen a meglévő rendszer túl költséges, túl lassú és nem eléggé hozzáférhető. A tranzakciók nemzetközi szinten néha napokba telnek, és ha megnézzük, hogyan történnek, mindez érthető is: az egész kézileg vezérelt, vagyis emberek nézik át a tranzakciót és engedélyezik a lépcsőket. Ez drága és időigényes. A legtöbb bank informatikai rendszere pedig máig elavult kódokat használ.

Ráadásul 

Ha egy afrikai ország bankja tranzakciót akar egy ázsiai ország bankjával, akkor keresnek egy bankot, amely mindkettővel kapcsolatban áll, és persze a köztes lépéseket dollárban végzik el. „És abban a pillanatban, hogy hozzáérnek a dollárhoz, veszélyeztetik a szuverenitásukat” – emelte ki a professzor.

A szabályozók egyre inkább elfogadják, hogy a hagyományos pénzügyeken kívül elfogadott technológiai innovációk – például a kriptográfia – segíthetnek e korlátok kezelésében, és a globális pénzügyi rendszer következő generációjának alapját képezik.

Ezeket bármilyen pénzügyi eszközre használni lehet, hiszen ezek egy valós eszköz, például egy ház digitális reprezentációi. Ilyeneket máshol is használunk, például ha kötvényt akarsz, veszel egy kódot, ami a vállalat egy részvényének tulajdonjogát jelenti.

Ezzel ki lehetne vágni az üzengetést a bankok között, ahol az üzeneteket le kell írni manuálisan, el kell küldeni, és ha hibát vét az ember, akkor visszamegy az üzenet, az egész folyamat pedig akár egy hétbe is kerülhet.

A professzor szerint minden, amivel kereskedünk, programokkal is leírható. Nincs szükségünk arra, hogy valaki kiszámolja, hogy mikor van szükség kötvénykifizetésre, ezt egy algoritmus is meg tudja tenni. Használhatunk digitális ID-t, és akkor nem kell egy papíroson mutogatni, mi a lakcímem. Alapvetően olyan kódokra van szükség, amelyek a törvényeket képviselik.

Azonban nincsenek egységes törvények, voltaképpen a bankok tevékenységének lassításáért jelentős részben a folyamatosan változó törvényi elvárások felelnek. Ezért 

Ez egy teljesen új szolgáltatói kategória lesz.

Ellenőrökre azért van szükség, mert bíznunk kell a rendszerben.

Szükség van egy olyan funkcióra, amely a láncok közötti folyamatot garantálja. Ez olyan, mint hogy a Google Translate segíti a kommunikációt a nyelvek között. Felmerül továbbá a szuverenitás kérdése. A probléma azzal van, ha fizetni akarunk valakit Malajziából, aki Szingapúrban van, ezáltal meg kell felelnünk a két ország szabályainak.

Egy tokenizált világban ezt algoritmus végzi. 

Manapság ez nem megoldható, hiszen a bankok a regulációkat pdf-ekben tárolják, és az algoritmus nem olvas pdf-et. Így ma nem lehet a folyamatot gyorsítani, mert az embereket nem lehet felgyorsítani, ide gépek kellenek.

A regulációkat a gépek által olvasható formába kell konvertálni, hogy az algoritmusok megértsék a feladatot. Manapság alig néhány bank teszi ezt, de a professzor szerint 2030-ra ez már nagyban változhat. Lesz egy központi könyvtár, ahová „bemegy az algoritmus”, „gyorsan megnézi, hogy igen, vagy nem”, majd döntést hoz.

És milyen következményekkel jár a Finternet Magyarország számára? Bár a technológiai innováció általában kétélű kard, amely pozitív és negatív következményekkel egyaránt jár, ez az innovációs vita azt javasolja, hogy 

és lehetővé teszi, hogy szuverenitását egy hatékonyabb és inkluzívabb globális pénzügyi rendszerben gyakorolja. Példának okáért használni lehet a tokenizációt a piac kompetitív egyensúlyának megváltoztatására, a „nagy rendszer” irányításának alakítására – ha Magyarország is így akarja.