A neokon/liberális keresztes lovagok más vérére szentháborúznak

Kép forrása: Jens Büttner/Getty Images

„Dúl a vita arról, lehetett volna-e békét kötni 2022 tavaszán.

Nos, abban biztos vagyok, hogy egyes nyugati hatalmak nem hogy nem tettek meg mindent, de inkább akadályozták a békekötést. 

Ezt azért is mondom, mert láttuk ugyanezt a minszki folyamat során is. Ez nem valami orosz dezinfó, ezt tényszerűen tudjuk. Na mindegy, természetesen ez is hitbeli kérdés.

Azt is fel kellene fogni: volt legalább valami esély 2022-ben, a nullánál több, ezt a felek nem használták ki és ennek legnagyobb vesztese Ukrajna lesz. Jöhetnek ki újabb és újabb cikkek, értelmezések. Messze még a végső ítélet. De a nullánál azért több volt az esély. Természetesen mindenki úgy értelmez mindent, ahogy akar, a NYT-is, Anton Bendarjevskiy kollégám is, én ezt így látom.

Az viszont mindenhol egyöntetűen lejön (FA, NYT) hogy Bucsa csak egy indok volt, amit szépen felmondott a teljes nyugati sajtó. Emlékszünk erre a kórusra? Na az mi, ha nem manipuláció – mert valójában a háború folytatásának megindoklása volt a nyugati közvélemény részére. Ezt vajon ebből felfogják végre a nyugati narratívát máig hívőként feléneklő emberek?

Nem, nem Bucsa miatt bukott meg a béke lehetősége. Pont. Szerintem egyébként főként azért, mert garanciákat nem akart adni a Nyugat, és Kijev mellett ők is elhitték, hogy Oroszország legyőzhető. Az ukránokat én nem kritizálom, az ő életük, de a neokon/liberális keresztes lovagokat igen, mert más vérére szentháborúznak.

Egyébként az egész vita nem von le semmit abból az alapvető tényből, hogy 2014-ben és 2022-ben is Oroszország követett el katonai agressziót, 2022 óta minden képzeletet felülmúlóan brutálisat.

A valóság az, hogy mind a két narratíva hamis – a »háborúba belekényszerített« Oroszországé, és a »csak a békén munkálkodó áldott jó nyugaté«. A nyugatiak rengeteget tettek azért, hogy az oroszok erre a végzetes pályára álljanak. De annyira hisznek saját narratívájukban, hogy fel sem fogják. Az oroszok meg, hogy úgy mondjam, nem a finom visszafogottságukról híresek. 

Azt pontosan tudom, hogy milyen címkéket fogok ezért a posztért kapni – különösen a nyugati narratíva hívei részéről. Ez pont annyira nem érdekel, mint amit egyes jobbos portálok komment rovatában kapok. Nem a népszerűség a cél, hanem a valóság leírása. Tévedni tévedhetek, de valóságnak azt gondolom, amit írok és mondok.”