Telegraph: Irán az öngyilkosság mellett döntött, és minket is magával ránt

Nyitókép: MTI/EPA/Iráni legfőbb vezető hivatala

„Képtelenség, hogy Teherán megnyerhetne egy háborút Izraellel szemben. A veszély viszont az, hogy a vezetői túl irracionálisak ahhoz, hogy ezt beismerjék. Az iráni rezsim az öngyilkosságot választotta” – jelenti ki friss írásában a brit The Telegraph publicistája, Sherelle Jacobs.

Úgy látja: az iráni teokrácia ördögi körbe került, melynek következtében 

Izrael közvetlen megtámadásával ugyanis olyan kockázatos játékot kezdett el, amelyet nem nyerhet meg.

Jacobs szerint Izrael tudja: Irán hamarosan Szíriából és Libanonból is agressziót fog elkövetni ellene, „és most, hogy a Nyugat azt sugdossa, hogy Ázsia felé fordulás közeleg, Izrael jó eséllyel eldönthette: most vagy soha”. „Ma számíthat Amerika támogatására egy totális regionális háború esetén, de lehet, hogy ez pár év múlva már nem lesz így” – elemez a Telegraph szerzője.

Hozzáteszi: egy regionális háború bizonyosan megpróbálná Izraelt, Iránt viszont megsemmisítené – mert nekik nincs pénzük ellenségük legyőzésére. Irán ugyanis „annak érdekében, hogy megszerezze az atomprogramjához szükséges milliárdokat és víz felett tartsa Basar el-Asszad rezsimjét Szíriában, már így is fájdalmas szintre emelte az adókat, és veszélyes mértékben értékelte le devizáját”. Innentől pedig már úgy néz ki a helyzet, hogy

Jacobs viszont úgy látja, hogy visszavonulót sem fújhat Teherán masszív arcvesztés nélkül: „Most, hogy a teokráciát belső harcok fogságában van, aligha elképzelhetetlen, hogy kritikusai kihasználják a rezsim időleges gyengeségét, és megpróbálkoznak egy felkeléssel” – írja.

Megfogalmazza azt is, hogy Irán legfőbb vezetője, Ali Hamenei ajatollah „talán már nem cselekszik racionálisan”, és

Értesülései szerint az ajatollah „megszállottja a nyugati civilizáció látszólagos romlottságának”, folyamatosan erről szóló könyveket olvas, így Victor Hugótól A nyomorultakat vagy John Steinbecktől az Érik a gyümölcsöt. Beszédei – Jacobs meglátásában: „televíziós szóhányásai” –, melyekben a „gonosz cionista rezsimet” és az „amerikai arroganciát” szidalmazza, a szerző meglátása szerint „annyira sablonosak és körkörösek, hogy a szovjet apparatcsikok beszédeihez hasonlóan gyakorlatilag lehet hátulról előrefelé vagy elölről hátrafelé is olvasni őket”.

Jacobs úgy véli: az ajatollah már nem vallási populizmusra játszik, hanem túlélésre. „A cél, úgy tűnik, már nem az, hogy meggyőzze az irániakat, hogy tartsák meg a hitet a forradalom ügyében, hanem az, hogy megtartsa egy szűk lojális réteg támogatását, akik meg tudják védeni a bukástól” – elemez. Eközben pedig az ország a „kóros önáltatás” korába érkezett, melyben a klerikusok 

A szerző szerint ebben a „virtuális valóságban, ahol a fekete fehér, a perverzió mérsékletesség, és Irán nyerhet a Kis Sátánnal szemben”, a rezsim már nem úszhatja meg, hogy azt cselekedje, ami önnön radikalizmusából következik. „Önmérsékletet tanúsítani ezen a kulcsfontosságú válaszúton azzal fenyegetne, hogy felbomlana a rendszert összetartó hazugságok tekervényes univerzuma” – így Jacobs.

Mindebből következően a Telegraph szerzője a geopolitikai helyzetet „halálosnak” értékeli, melyben hiába szólítanak fel a világhatalmak önmérsékletre: „A rémisztő valóság az, hogy Irán egyszerűen megőrülhetett”.