„Az ugyancsak igen komoly probléma, hogy a rendkívül híres és megbízható német elhárítás és titkosszolgálatok olyan szinten vannak, hogy egy ilyen magas rangú belső beszélgetésnél nem veszik észre, hogy mindezt Moszkvában is hallják. És ki tudja még, miről tudnak az oroszok, amit nem mondanak, csak dörzsölik a tenyerüket. A harcias szólamok önmagában nem jelentenek semmit, az ordítozó hőbörgéstől még egyetlen komoly ellenfél sem futott meg a világtörténelem során, de az azért leszűrhető, hogy egyesek nagyon akarják azt a széles háborút. Az oroszok meg egyre nagyobbakat röhögnek, mert ők nemcsak beszélnek róla, hanem gőzerővel készülnek is egy esetleges konfliktusra, Európa pedig az ukránoknak megígért lőszert sem tudja leszállítani, nemhogy ütőképes haderőt kiállítani. Ha minden elfogy, akkor majd kövekkel dobálják az oroszokat? Érthetetlen, hogy ha már a németek és franciák is folyamatosan bőszítik az oroszokat, akkor miért nem tesznek azért, hogy az elrettentés ne csak szóban működjön. Meg amúgy is, el kéne dönteni, hogy mit akarnak; mindig nem lehet Amerikára várni, hiába ők diktálnak az európai báboknak.
Egyre inkább úgy látszik, hogy az orosz propaganda fájó pontokra mutat, amikor le akarja járatni Nyugat-Európát, hiszen a belső egyenetlenség mellé belpolitikai káosz, gazdatüntetések morzsolják az erőt és a morált; komoly hadsereg és utánpótlás nem látható, csak fenyegetőzések. De nagyon nehéz egy olyan embertől csodát várni, mint Olaf Scholz, aki még ifjúszocialistaként a világbékéért és a fegyverek beolvasztásáért tüntetett, most pedig hiába ordibál vagy motyog, nincs meg benne az eltökéltség, tudás és határozottság se egy háborús felkészülésre, se valódi békefolyamatok határozott véghezvitelére. Semmire se jó, ahogy a kormánya sem. Csak ül a szemétdombon és nem érti, hogy folyhat ki alóla még ez is, tenni azonban nem tud semmit. Miközben sunyin a Taurus-rakéták bevetését fontolgatja a német légierő, aközben arról beszél egész Európa, hogy nem vagyunk hadviselő felek. Akkor ez mi? Csupán egy zsíros böffenet az ebédre bedobott currywurst után, vagy tényleg itt tartunk?