Pressman úr körülnézhetne, mondjuk, a Harvard campusán, ha antiszemitizmust keres.
„Itt van ez az egészen döbbenetes, gyomorforgató, hányingerkeltő hír, miszerint három nagy múltú, rangos amerikai egyetem vezetői egy kongresszusi meghallgatáson arra a kérdésre, hogy megsérti-e a zsidók kiirtására való felhívás az egyetemük magatartási kódexét vagy a zaklatásra vonatkozó szabályokat, nem tudtak egyértelmű, hogy úgy mondjam, megnyugtató választ adni. Leginkább csak hímeztek, valamint hámoztak meg nagyokat hallgattak, de mindezeken túl azt bírták mondani, hogy khm… izé… »a kontextustól függ«.
Ezen a ponton az ember ugye igyekszik megnyugodni, elszámol százig, majd megint újabb százig, aztán kissé idegesen konstatálja, hogy bármeddig is próbál számolgatni, nem lesz képes megnyugodni.
Mert mit is jelenthet ez a kontextustól függő dolog?
Hogy ha muzulmán vallású diákok egymás között annyira felhúzzák magukat, hogy óriási egyetértésben azt kezdik skandálni, hogy a világ sokkal jobb hely lenne a zsidók nélkül, az egy jó kontextus?
Vagy ha ugyanők arról elmélkednek, hogy a Hamász elleni támadás helytelen volt, ezért egyesével kellene legyilkolni minden zsidót, nőket, időseket, gyereket, csecsemőt, az jó kontextus? Vagy mi a búbánatos fittyfene lehet jó kontextus egy ilyen esetben? Mármint mikor lehet elfogadható, ha muszlim, illetve szélsőbaloldali diákok arról értekeznek, hogy ki kell irtani minden zsidót?
A válasz nyilván az, hogy soha semmilyen körülmények között. Soha a büdös életben. Pláne nem egy – helyesebben három – egyetemen, ahol a jövő értelmiségét, hovatovább a jövő vezetőit képzik. Tehát hogy még egy telexes, 444-es külföldi ügynöki jegyeket hordozó propagandista is megértse:
nem egy kocsmáról beszélünk, ahol záróra tájékán egy-egy teljesen részeg idióta állt neki zsidózni, hanem nagy múltú amerikai egyetemekről.
Akkor most azt is képzeljük el, hogy a kialakult botrány hatására egy meghallgatáson az egyetemek, mondjuk az ELTE vezetője azt mondaná, hogy léteznek olyan helyzetek, amikor nincs azzal semmi baj, hogy valakik a zsidók kiirtását hangoztatják. Ugye, hogy még abszurdabb? Ha a nyájas olvasó azt hiszi, nem tudom fokozni ezt a létezik-e ezeknél is abszurdabb játékot, akkor a nyájas olvasót udvariasan arra kérem, hogy legyen kedves, és fogja meg a söröm.
Ugyanis miközben amerikai egyetemeken ilyen események történnek, és miközben az ottani intézmények vezetői ilyen gyomorforgató módon veszik védelmükbe a genocídiumról ábrándozó diákokat, aközben a napokban David Pressman, az USA budapesti nagykövete a következőket mondta, azzal kapcsolatban, hogy magyar tisztviselők és kormánytagok szerint Magyarország a zsidók számára biztonságos hely:
Ugyanezek a tisztviselők vigyorgó, Magyarország felett uralkodó zsidó milliárdost ábrázoló óriásplakátokat helyeznek ki, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy ne hagyjuk Sorosnak utoljára nevetni.
Véleménye szerint nem kell sárga csillagot tűzni ezekre a plakátokra, hogy világossá váljon a képek mögötti jelentés. De azt is hozzátette, hogy az antiszemitizmust nem a zsidók fizikai biztonsága határozza meg.
No igen, a zsidók számára minden bizonnyal az a biztonságos hely, az a biztonságos ország, ahol a származásuk miatt ütik-verik, fenyegetik őket, ahol teljes lelki nyugalommal lehet a kiirtásukról fantáziálni. Isten ments, hogy udvariatlannak tűnjek, de Pressman úr nem akar inkább a saját háza táján körülnézni, ha antiszemitizmusról esik szó? Mondjuk a Harvard campusán?
Csak kérdem…”
***
Ezt is ajánljuk a témában
Van, aki szerint a mostani elnök, Claudine Gay több kárt okozott a történelmi intézménynek, mint eddig bármi és bárki más.
Nyitókép: Halil Sagirkaya / Anadolu via Getty Images
A háború óta ez az első eset, hogy Canberra egy vezető diplomatát kitoloncol.
A VIII. kerületi alpolgármester elszólta magát: szívesen látna még több kocsmát az üres önkormányzati ingatlanokban. A helyiek közben évek óta hasztalanul tiltakoznak a gyakran az utcán is dorbézoló bulizók ellen.
Magyarország területére ugyanis nem léphettek be. És ez így van rendjén.
A lényeg, hogy van nyitottság árokbetemetésre, ebben az őrült polarizált világban is.
Pont úgy működött a balliberális értelmiség érinthetetlenségének és megkérdőjelezhetetlenségének kultusza, mint az oroszlánszelídítő pálcája a ketrecek között.
Azon gondolkodom, hogy ennek mintájára milyen aláírásgyűjtések lehetnek még, amelyek el is érik a céljukat.
A miniszterelnök által meghirdetett magyar modell erős szellemi bázissal és európai érthetőséggel bír, a Patrióták pedig esélyt kaphatnak arra, hogy uniós szinten új keretet adjanak a kereszténydemokráciának.
Erling Haaland újabb rekordot döntött meg. Ilyen volt a csütörtöki BL-este.
