Az amerikai demokrácia nem garancia megfelelő vezetők választására

„Az elnöki átok (vagy másképpen az indián harcosról nevezett Tecumseh átka) szerint a 0-ra végződő évben választott elnökök hivatali idejük alatt elhaláloznak; ha nem is mindig, de meghökkentően sok esetben bizonyult ez eddig igaznak. Bár most, hogy szóltam, talán kétszer is meggondolják, belevágjanak-e egy ilyen összeesküvésbe.

Ha pedig visszariadnak a nyílt gyilkosságtól, még mindig ott van a Nyugat új nagy vívmánya, a manapság idehaza ismét viták tárgyává tett eutanázia kérdése. Az élet elején (magzatok) vagy az élet vége felé járók mesterséges kiiktatásának követelése vagy támogatása mostanában nem kegyetlenségnek vagy embertelenségnek minősül, hanem kifejezetten dicsőséges szabadságjoggá változott. Ha pedig ennek már megágyazott a halállobbi a közvéleményben, igazán csak egy lépés, hogy másokra is kiterjesszék ezt a fajta megoldást.

Ne legyenek illúzióink, sok gyanús halálesetre az »aktív eutanázia« árnyéka vetül. A fellépést az is sürgetheti, hogy Biden kilátásai nem rosszak, az utóbbi időben az amerikai elnökök legendásan sokat élnek. (Gerald Ford 93, Ronald Reagan 93, George Bush 94 évesen hunyt el, Jimmy Carter pedig most múlt 99. Ki győzné ezt kivárni?)

Már nem is csak az egyén, hanem a kultúra haldoklik, az önmegsemmisítésnek egy kollektív útját választva. Pedig a pusztulást kár siettetni, mert előbb-utóbb úgyis meghalunk, viszont az egyetlen esélyünk bármire is csak addig van, amíg élünk. A lét mindig több, mint a nemlét.

Akik fel nem foghatták, hogyan ütöttük ki magunkat 1918 ősze és 1919 nyara között, magunk terítve szőnyeget Trianonhoz, most látjuk, amint az EU véghez viszi nagyban ugyanezt. Nem csak katonailag, politikailag, területileg adja fel, de szellemileg, biológiailag is letette a fegyvert, és felkínálta a vákuumot azoknak, akiknek van ereje és kedve ezt betölteni.

Migráció, genderizmus, a család szétverése, abortusz, eutanázia, elvallástalanodás, hedonizmus, halálkultusz; az igazi hősök (és szobraik) helyébe pedig új példaképeket állítanak: vámpírokat, varázslókat, hobbitokat, denevér- és pókembereket.

Ehhez képest szinte még az enyhén fogyatékos V. Ferdinánd is normális volt.”

***

Nyitókép: ANDREW CABALLERO-REYNOLDS / AFP