„Térjünk át egy másik, ugyancsak aktuális munkádra: hogyan kerültél kapcsolatba a börtönben ülő Kiss Árpáddal, s hogyan sikerült rávenned őt arra, hogy megnyíljon előtted?
Nem biztos, hogy minden olvasó tudja, ezért az előzményekről hadd mondjam el, hogy a Kiss Árpád és társai ellen indult büntetőeljárást a kezdetektől fogva követtem. Végigültem a tárgyalásokat, amiben hasznomra volt, hogy jogvégzett ember vagyok, igaz, nem tartom magamat jogásznak. Kiss Árpád személye az első pillanattól kezdve érdekelt, de hiába kértem, sajnos, korábban nem adott interjút, nagyjából két évvel ezelőtt azonban ő maga keresett meg engem azzal, hogy beszélni akar velem.
Két alkalommal skype-on beszélgettünk, aztán kétszer személyesen a X. kerületi gyűjtőfegyházban. Ezek hosszú, részletekbe menő beszélgetések voltak.
A négy elkövető közül miért éppen ő érdekelt?
Mert a bírósági tárgyalások során érezhető volt rajta, hogy a másik három vádlottal szemben Kiss Árpád analitikus gondolkodásra képes, művelt, magas intelligenciájú ember. Ezt alátámasztotta Hajdu Szabolcs filmrendező barátom is, aki elmondta nekem, hogy Kiss Árpád neki jó barátja volt még gimnazista korukban Debrecenben. Szóval Kiss Árpád személyisége meglepett, érdekelni kezdett az életútja, eléggé bele is ástam magamat a sorozatgyilkosság témájába, az Élet és Irodalomban cikksorozatot publikáltam a perről, majd az ügyről 2016-ban könyvet írtam Arcvonal keleten címmel.