POLITICO: Trump, Putyin és Orbán értik, hogyan jár az agyad

„Mit tud az agyadról Donald Trump, Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor?” címmel jelentetett meg esszét a POLITICO hasábjain Marcel Danesi, a Torontói Egyetem szemiotika és nyelvi antropológia professzora. 

A professzor hangsúlyozza: „Bár a hazugság és a konspiratív gondolkodás különböző problémáknak tűnhetnek, valójában kapcsolatban állnak egymással”. Legalábbis erre a következtetésre jutott azután, hogy „tanulmányoztam a politikai retorikát, és megpróbáltam megérteni, miként használják a populista politikusok a nyelvet arra, hogy szektaszerű követőtábort alakítsanak ki, megosszák a nemzeteket, kultúrharcokat robbantsanak ki és gyűlöletet szítsanak”.

Danesi leszögezi, „ez a mintázat az ókorba nyúlik vissza, és ma is látható olyan vezetőknél, mint Donald Trump volt elnök, a magyar Orbán Viktor és az orosz Vlagyimir Putyin”, mert ezek a vezetők „képesek a szavakat és beszédeket úgy használni, hogy olyan érzelmi viharba belehajszolni az embereket, hogy azok aztán felvonuljanak a Kongresszus székhelyén vagy megtámadjanak egy szomszédos országot”. (Hogy előbbit mennyiben Trump művelte, arról megoszlanak a vélemények; hogy a hadsereg irányítási struktúrája vagy Putyin személyes populista varázsa miatt mentek az orosz katonák Ukrajnába, azt a cikk szintén nem tisztázza; arról pedig egy szót sem ír,

Legyőzhetetlenek az összeesküvés-elméletek

A professzor szerint „a politikusok arra is használhatják a retorikát, hogy befolyásolják a közvélemény gondolatait és hiedelmeit, s hazugságokat és összeesküvés-elméleteket terjesszenek”, melyek aztán „csökönyösen ellenállnak az őket cáfoló tényeknek,

Danesi kutatásai során arra jutott, hogy a történelem során „a diktátorok és autokraták beszédeiben egy a közös: dehumanizáló metaforákat használnak arra, hogy másokkal szemben gyűlöletet szítsanak és terjesszenek”. Ezért használt a náci rezsim olyan szavakat a kisebbségekre, mint a „hüllők” vagy a „paraziták”.

Emellett világossá vált a számára az is, hogy a tömegek érzelmeinek manipuláciához a hallgatóságnak „a megfelelő érzelmi állapotban kell lenniük”, azaz „félelmet és bizonytalanságot kell érezniük”. Ez ugyanis Danesi szerint az az érzelmi állapot, amelyben „a dehumanizáló metaforák nagyon hatékonyak”, hiszen „bekapcsol olyan köröket az agyban, amelyek fontos és kirívó képeket és gondolatokat kötnek össze”, ezáltal „kikerülik a magasabb rendű kognitív észközpontokat,

A professzor úgy látja, hogy a 2010-es években „a populista és szélsőjobboldali politikai mozgalmak felemelkedésével” világszerte egyre terjedtek a dehumanizáló metaforák. Az esszé e pontján egyébként végül kiderült, miért került a magyar miniszterelnök ebbe az illusztris társaságba: azzal, hogy állítólag „méregnek” nevezte a menekülteket és migránsokat 2016-ban. Azaz Danesi szerint ugyanazt csinálta, mint Putyin tavaly, aki „nácinak” bélyegezte az ukrán vezetést, Volodimir Zelenszkijt pedig „a zsidó nép szégyenének”. „A »kosz« és »mocsok« metaforájának használata történelmileg terhelt terminológiával párosítva meggyőző nyelvi eszköz” – vallja Danesi.

Nem segít más, csak az összeomlás

A professzor sajnálattal jelenti: „amint az emberek elkezdenek hazugságokat elhinni, valószínűtlen, hogy megváltoztatnák véleményüket még akkor is, ha hiedelmeiknek ellentmondó bizonyítékokkal találkoznak. Ez az agymosás egy formája. Miután az agy kijárta magának a megtévesztésben való hit kitaposott útját, még nehezebb lesz lelépni arról az útról – így születnek a fanatikusok.”

Danesi ugyanakkor azt állítja, nincs minden veszve, hiszen a 

A rossz hír azonban szerinte az, hogy erre a fajta törésre szükség is van, mert „e megrendítő, de egy dózisnyi valóságot hordozó események nélkül valószínűtlen, hogy az erős meggyőződésekkel bíró emberek valaha is megváltoztatják a véleményüket – ez pedig az autokratának használ és a társadalmat veszélyezteti”.

Nyitókép: MTI/EPA/Mihail Klimentyev