Lehár Ferencet eltörölni

„A szélsőbaloldali Antifa nyomására a felső-ausztriai Wels város vezetői megvizsgálták a közigazgatási területén található utcaneveket, és szakértők bevonásával listát készítettek azokról a névadókról, amelyek elsősorban a nemzetiszocialista rendszerrel való kapcsolatuk miatt történelmileg terheltnek számítanak. Öt szempont képezte a vizsgálat alapját: antiszemitizmus és rasszizmus, na­cionalizmus, kapcsolat a nemzetiszocialista és más totalitárius rezsimekkel, antidemokratikus cselekedetek (mint például a feminizmus tagadása), valamint a ma hatályos büntetőjogba ütköző súlyos tettek elkövetése. Mint látható, a kritériumrendszer legalább egy része meglehetősen gumiszabály-jellegűre sikeredett, így a Welsben lezajlott vizsgálatot nyugodtan nevezhetjük boszorkányüldözésnek vagy inkvizíciónak.

Az intézkedés már csak azért is érdekes, mert 1945 után Ausztria-szerte eltörölték a nemzetiszocialista rendszerhez vagy a német nacionalizmushoz köthető elnevezéseket. Emiatt nyugati szomszédunknál – ellentétben például hazánkkal és számos volt szocialista országgal – eddig sem nagyon lehetett önkényuralmi elnevezésekre akadni a térképeken vagy éppen az útjelző táblákon, így a mostani procedúra nem is igazán a náci diktatúra kiszolgálóiról és intézményeiről szól, hanem sokkal inkább értékelhető a neomarxista kultúrharc hadműveleteként.

Az utcanévtábla-vita egyébként huszonöt éve borzolja Wels közéletét, és Ausztriában egyáltalán nem számít elszigetelt esetnek. 2013-ban a vörös Bécs, 2017-ben a szintén balos Graz, majd 2021-ben Salzburg és egy évre rá Linz vezetését foglalkoztatta hasonló kérdés. Welsben az ügy természetének különös tónust ad, hogy az utcanévdilemma megoldására a város polgármestere vállalkozott, aki a szélsőjobboldalinak bélyegzett FPÖ-ben politizál, és bírálói számos alkalommal illették fasizmus vádjával. Az átnevezéseket osztrák híradások szerint a helyben igen aktívnak látszó Antifa kezdeményezte, amely, mint tudjuk, nem csak demokratikus eszközökkel szokta képviselni szélsőséges nézeteit. Mentő körülmény mindenesetre, hogy a vizsgálóbizottság tagjai árgus szemeikkel nemcsak jobbra, hanem egy kicsit balra is tekintgettek. A kiterjesztő értelmezés gyakorlatának igen tág kereteket adó kritériumrendszer tükrében szinte önmérsékletre vall, hogy a górcső alá vett 304 közterület közül »mindössze« húsz utca nevét találták problematikusnak. Azon már talán meg sem lepődünk, hogy

az 1883-ban elhunyt Richard Wagner bekerült a történelmileg terhelt személyek válogatásába, azonban a névadók feketelistáján egy magyar személyiség is felbukkan, méghozzá egészen meglepő módon: Lehár Ferenc zeneszerző (németesen Franz Lehár) nem ment át a vizsgán.

Az önkormányzat honlapján közzétett jelentés részletesen taglalja az operettek szerzőjeként ismert komponista életútját, természetesen elhallgatva Lehár magyar mivoltát. Már a szülővárosát, Komáromot is mai szlovák nevén tünteti fel, és az egyébként magyar anyanyelvű zeneszerző gyökereiről mindössze csak annyit ismer el, hogy »jól tudott magyarul«, amit azzal magyaráz, hogy ez volt az anyja leggyakrabban használt (!) nyelve (aki különben nem is tudott németül). Pedig az apai ágon morvaországi származású Lehár nemzeti hovatartozását ille­tően világosan útba igazít az a tény, hogy 1919-ben, a Monarchia szétesése után a Bécsben élő komponista a magyar állampolgárságot választotta az osztrák helyett.

Vajon milyen sötét bűnöket követett el a nemzetiszocialista időszakban Lehár – akinek zsidó felesége és számos zsidó barátja volt, és maga a művészetnek szentelte életét –, hogy most a róla elnevezett utca átnevezése komolyan felmerülhetett?

A történészek, levéltárosok által szerkesztett »vádirat« nem hagy kétséget: Lehár Ferenc fő bűne, hogy Hitler igencsak kedvelte a muzsikáját, ezért a politikával amúgy nem foglalkozó művész (akit történetesen a nácik nem szívleltek és kizárólag a Führerre tekintettel viseltek el) ma már problematikusnak számít.”