A spanyol ellenzék immár nem csupán Sánchez ellen indul, hanem saját magával szemben is – kutató a Mandinernek

A vasárnapi spanyol választásokkal kapcsolatban Jorge González-Gallarza a Mandinernek nyilatkozva elmondta, hogy a májusi helyi és regionális választások óta eltelt két hónap során, azaz a parlamenti választásokat megelőző időszakban Spanyolország politikai epicentruma – vagyis az új kormány összetételéről ősszel döntő szavazótömb – nyaktörő tempóban tolódott el, és ez a potenciálisan kulcsfontosságú változás a külföldi média és néhány helyi sajtótermék figyelmét egyaránt elkerülte. Hozzátette: „Miután pártja májusban számos korábbi fellegvárában is súlyos vereséget szenvedett, Pedro Sánchez miniszterelnök a vasárnapi előrehozott választások kiírásával lemondott a mandátumából hátralévő négy hónapról, ezzel – a valószínűleg bekövetkező kormányváltás esetén – megrövidítve az Európai Tanács 

Jorge González-Gallarza szerint mielőtt Sánchez végzetes és javarészt népszerűtlen döntése a spanyolokat a strandokról a szavazófülkékhez szólította, kék és zöld riválisai egy szinte a megkülönböztethetetlenségig összeforrott türkíz ellenféllé forrtak össze. Megállapítása szerint a választásokat követő kormányalakítás legvalószínűbb színtere valahol a jobbközép Néppárt (kék) és a konzervatív Vox (zöld) között helyezkedett el, amely két párt szövetsége Sánchez megbuktatására szinte biztosnak tűnt. 

A Mandinernek elmondta, hogy a közvélemény-kutatások továbbra is minősített többséget jósolnak a két pártnak, de még ha ezt nem is sikerül elérniük, mandátumaik összege szinte bizonyosan meghaladja a szocialisták és szövetségeseik által összegyűjtött képviselői helyeket. 

Kifejtette: „E szövetségesek egyrészt a kegyvesztett, lófarkas Pablo Iglesias és felesége, Irene Montero esélyegyenlőségi miniszter által vezetett, szélsőbaloldali Podemos (amely jelenleg a kommunista Yolanda Díaz által elnökölt Sumar választási platform része), másrészt a különféle szakadár formációk, elsősorban az EH Bildu (Baszkföld) és a Republikánus Baloldal (Katalónia), amelyek lehetővé tették Sánchez uralmát azáltal, hogy beiktatásakor tartózkodtak és számos kulcsfontosságú törvényhozási kérdésben pártjával együtt szavaztak”

 Megkeresésünkre világossá tette, hogy két hónapnyi regionális kormányalakítási huzavona után a koalíciós dinamika a néppárti Alberto Nuñez Feijóo és a voxos Santiago Abascal között mégis feszültebbnek tűnik, mint valaha. Ha nyolc hete még az országos szintű megegyezés iránti vágyuk mutatta az utat 

„A PP-Vox koalíció csillagjának elhalványulása sokakat zavarba ejt, nem utolsósorban előbbi párt szavazóinak azon jelentős részét, akik valamiféle fúziót követelnek a baloldal legyőzésére, de azért is, mert széles körű és mára beágyazottá vált európai trenddel megy szembe. Egy ilyen irányú jobboldali hullám Spanyolországot tette volna az utolsó baloldali dominóvá, amelyet a neoliberálisok és konzervatívok szövetsége dönt le, követve a közelmúltban Svédország, Olaszország, Finnország és Csehország által felállított mintát, nem is beszélve Magyarországról és Lengyelországról, ahol a Vox szövetségesei önmagukban is szilárd többséggel rendelkeznek – fogalmazott a kutató. Hozzátette: „Amennyiben egy ilyen szövetség széleskörű felhatalmazással rendelkezne a Sánchez által elfogadtatott legmegosztóbb törvények és szakpolitikák gyors felülírására, már az első naptól kezdve nagy feladat tornyosulna előtte. Az újraindítási program oroszlánrésze a jogállamiság és az alkotmányosság helyreállítása körül forogna, valamint újra alkotná az oszthatatlan, alkotmány által rögzített, a szeparatizmus centrifugális erőivel szemben valamennyi polgár számára egyenlőséget biztosító Spanyolország eszméjét”.

Az Alapjogokért Központ kutatója elmondta, hogy a program legkézenfekvőbb pontja a Katalónia törvénytelen elszakadási törekvései érdekében 2017 októberében tartott népszavazás mögött álló puccsistáknak felajánlott kegyelem visszavonása lenne, ugyanis 2021 júniusában Sánchez kilenc főbűnöst amnesztiában részesített, később pedig elfogadtatott egy törvényt, amely törölte a lázadást a büntető törvénykönyvből. Jorge González-Gallarza  szerinte ez egy olyan, személyre szabott ajándék volt, amely az alkotmány elleni legsúlyosabb támadást lényegében egyszerű sikkasztássá minősítette vissza. A kutató szerint a listán szerepelhetne még a Sánchez-féle ún. „demokratikus emlékezeti törvény” eltörlése is. „Ez nem más, mint az 1936-39-es polgárháború orwelli átértelmezése, amely a köztársasági oldal bűneit azzal mossa tisztára, hogy állítása szerint a szabadságért és a demokráciáért küzdött az egyértelműen és kíméletlenül totalitárius nacionalista tábor ellen.) Továbbá, ha csak részlegesen is, de sikerülhet megállapodásra jutni a büntető jellegű spanyol adórendszer és a túlduzzasztott állam növekedéspárti reformjáról, a koronavírus-járvány utáni uniós források hatékonyabb és megbízhatóbb felhasználásáról és a progresszív koalíció néhány, a transzneműségre, az abortuszra és az eutanáziára vonatkozó legradikálisabb törvényének visszavonásáról. A Néppárt és a Vox programjai között tehát jelentős átfedés van, mégis riasztó ütemben fogyatkozik a közös 

– szögezte le a kutató.

A Mandinernek elmondta, azt is, hogy az ellenségeskedés már a májusi megmérettetést követő napon fellángolt. Bár az eredményeket széles körben jobboldali cunamiként üdvözölték – ugyanis a Néppárt és a Vox elegendő többséget szerzett ahhoz, hogy kiszorítsa a baloldalt több ősrégi fellegvárából –, a gyakorlati megvalósítást gyakran a legkicsinyesebb viszálykodások kötötték gúzsba – mondta a kutató.  Úgy látja, hogy a két párt Valenciában gyorsan megegyezésre jutott arról, hogy a szülői szabadságot előtérbe helyezve a szülők szabadon dönthessenek arról, hogy gyermekeiket valenciai helyett spanyol nyelven taníttassák, szemben a két nyelv egyenrangú hivatalos státuszának aláásására irányuló regionalista törekvésekkel (ezt a mintát követték később a Baleár-szigeteken is). Hozzátette: „A valenciai alku azonban a Vox egyik vezető jelöltjének visszaléptetése árán jött létre; a politikust jóval korábban elítélték azért, mert válópere során káromkodással illette volt feleségét, ez pedig vörös vonalat jelentett a Néppárt számára, amely a politikus eltávolítását a pártlistáról a Vox kormányra kerülésének egyik legfontosabb feltételévé tette”.

A kutató kifejtette, hogy a viszály egy másik szocialista fellegvárban, Extremadurában hágott tetőfokára, ahol María Guardiola, a PP jelölje kezdetben kizárta a legcsekélyebb közeledést is a Vox irányába, arra hivatkozva, hogy az „tagadja a genderalapú erőszakot” és „démonizálja a bevándorlókat”. Emlékeztetett, hogy

 Szerinte összességében az egész kormányalakítási hercehurca a két párt közötti feloldhatatlan különbözőségeket hozta felszínre. Elmondta, hogy míg a Vox egységes, országos szintű programmal és egyedi stratégiával készült a hatalomra jutásra, amelyben a Néppárt az egyetlen szóba jöhető koalíciós partnerként szerepelt, utóbbi stratégiája sokszor kacskaringósabb volt és sokkal engedékenyebbnek bizonyult a helyi körülmények irányába, amelyeken kevésbé is volt kész változtatni. „Cantabriában és Aragóniában a Néppárt jelöltjei olyan regionalista pártok tartózkodásával jutottak hatalomra, amelyek szerepvállalását a párt korábban nem tartotta volna elviselhetőnek. A Vox a maga részéről azon dolgozik, hogy a Néppárt vezetőit elszámoltassa választóik előtt, akik többsége a Voxot természetes szövetségesnek tekintik. Murciában a párt felajánlotta, hogy nem akadályozza meg Fernando López Miras (PP) elnöki mandátumának megújítását, amennyiben a kabinetben néhány jelentős pozíciót biztosítanak számára. Miras bizonytalankodik, melynek eredményeként a nem baloldali murciai szavazók pedig kormány nélküli patthelyzetben találják magukat” – tette világossá a szakértő.

Elmondta, hogy váltakozó geometriájú stratégiájának racionalizálása érdejében Feijóo folyamatosan azt hangoztatja, hogy ahol a Néppárt kapta a legtöbb szavazatot, ott hagyni kell, hogy kormányozzon, míg a Voxot a változás aktív közreműködője helyett annak tartózkodó csendestársává kell lefokozni. Feijóo országos szinten is ezt a stratégiát alkalmazza saját szavazóival szemben is, akik a párttal kapcsolatos minden ellenérzésük ellenére Sánchez eltávolítását fontosabbnak tartják, mint a Voxszal való koalíció elkerülését.

Emlékeztetett, hogy amikor a közelmúltban több interjúban is hatalomra jutásának tervezett módjáról kérdezték,

„Amennyiben számol a stratégia korlátaival és elismeri, hogy szüksége van egy olyan szövetségesre, amely feltétlenül kitart tartózkodása mellett, Feijóo nem a Vox, hanem a PSOE tartózkodására játszik” – szögezte le. Hozzátette: „Múlt heti páros vitájuk során Feijóo még egy olyan alkut is felajánlott Sáncheznek, amely arra kötelezte volna pártjaikat, hogy ha a riválisuk szerzi meg a legtöbb szavazatot, akkor tartózkodással engedjék egymást kormányozni. Sánchez ezt elutasította, arra hivatkozva, hogy a Néppárt éppen ezt nem teszi Extremadurában, ahol ugyan a PSOE listája kapta a legtöbb szavazatot, mégis megtörte a szocialisták négy évtizedes uralmát a Néppárt és a Vox koalíciója”. Felhívta figyelmünket arra, hogy az El Españolnak adott e heti címlapinterjújában Feijóo még egyértelműbben kifejezte vonakodását a Voxtól és hitet tett a PSOE tartózkodása mellett, egyben azt állította, hogy segíteni akar a PSOE-nek visszatalálni az „államférfiúi gyökerekhez”. Nyomatékosította, hogy ez a régen elévült címke olyan politikusokhoz kötődik, mint Felipe González korábbi elnök és alelnöke, Alfonso Guerra, valamint társaik egész sora, akik elítélik Sánchez közeledését a szélsőbaloldalhoz és a szakadárokhoz. Kiemelte, hogy Feijóo szerint, ha húsz szavazata hiányozna ahhoz, hogy egyedül tudjon kormányozni, akkor Sánchez helyett más PSOE-s nagyságokhoz fordulna, például Emiliano García-Page-hoz, Kasztília-La Mancha szocialista elnökéhez, aki országos hírnevét jórészt Sánchez balra tolódásával való szembefordulásának köszönheti.

Arra a kérdésre, hogy hogyan viszonyulnak mindehhez a választók elmondta, hogy mivel a baloldal szinte már a barikádokra szólítja őket, csak idő kérdése, hogy Sánchez szövetségesei mikor vetik be a „No Pasaránt”, azaz a polgárháború utolsó napjaiban Franco erői által ostromolt Madrid híres segélykiáltását. Elmondta: Akármennyire is fanyalogjon Feijóo a Voxtól, a PP és Abascal pártja közötti regionális alkuk bizonyára kísérteni fogják vasárnap. A baloldal szemében Abascal „rasszista”, „nőgyűlölő” és „klímatagadó”. Hozzátette: „Sánchez abban reménykedik, hogy a szélsőjobboldal rémalakja csúcsra járatja a fiatalok választási részvételét, ami akár a Sumart a Vox elé, harmadik helyre repítheti. Ez akár azt is eredményezheti, hogy Sáncheznek nem lesz többé szüksége az elszakadáspártiak tartózkodására (bár a nemzetközi szervezetek vezető tisztségeiért folytatott hajszája – ugyan a jelek szerint a NATO már nem tart rá igényt főtitkárként – 

Összegzés gyanánt elmondta, hogy bárhogyan is alakuljon a végeredmény, 2019-es teljesítményéhez képest a PSOE tömeges szavazatveszteséget fog elszenvedni, ahogyan az regionális szinten már megtörtént. Szerinte elsősorban a mérsékeltek büntették a pártot, aki nem bocsátják meg Sáncheznek, hogy megszegte ígéretét, miszerint nem fekszik össze a baloldali populistákkal és a szeparatistákkal. Világossá tette ugyanakkor azt is, hogy  jelenleg nincs olyan, a PSOE-tól jobbra álló párt, amely közvetíthetné ezt az átmenetet (a liberális Ciudadanos olyan gyengén szerepelt májusban, hogy ezúttal el sem indul). A kutató azt is elmondta, hogy Feijóo erre a nagyarányú, de átmeneti, a PSOE-tól a PP felé tartó áramlásra alapozza a Moncloa-palota elhódítását. „A bökkenő mindössze az, hogy a Vox felé forduló, csalódott néppárti szavazók tömegei rontják a minősített többség megszerzésének esélyét, akár amiatt, mert a nyámnyila Rajoy miniszterelnöksége (2015-2019) után lemondtak arról, hogy a PP képes a konzervatív elvek szerinti kormányzásra, akár azért, mert csak egy olyan Néppártban bíznak, amelynek a mérséklődési késztetéseit kordában tartja a magabiztosabb Vox. Akárhogy is: az ellenzék immár nem csupán Sánchez ellen indul, hanem saját magával szemben is” – zárta gondolatait a kutató. 

Nyitókép: (MTI/EPA/EFE/Mariscal)