Első atomerőműveit építi Lengyelország – Amerikával és Dél-Koreával

Tizennégy hónap telt el aközött, hogy a lengyel kormány hozott egy olyan médiatörvényt, amely megtiltotta az amerikai tévéadóknak, hogy Lengyelországban sugározzanak (ez tavaly nyár végén volt) és aközött, hogy Varsó bejelentette, hogy az amerikai Westinghouse-zal építtet egy 6,7 gigawatt összteljesítményű atomerőművet mintegy 31 milliárd dollár értékben.

Meglepő fordulatnak tűnik? Az is, de alighanem minden benne van, amit az európai kontinens életéről el lehet mondani a 2022-es évben, az orosz–ukrán háború árnyékában.

Az egyszeri szemlélő persze zavarba ejtő hasonlóságokat fedezhet fel a villanypásztornak rohant kecskegida és a lengyel kormány utóbbi hónapokban tanúsított magatartása között:

amióta kitört a háború – olyannyira, hogy ez a kurzusváltás az addig igen harmonikus lengyel–magyar kapcsolatokban is tapintható feszültségeket okozott.

Érthető persze, hogy Varsóban gyorsan megváltozott a széljárás, amint az oroszok megtámadták az ukránokat, hiszen a lengyel közbeszédet hagyományosan nem az oroszbarát hangok dominálják, az Ukrajna elleni támadás pedig azt a rémisztő képet vetítette előre, hogy következőként esetleg Lengyelország is sorra kerülhet. (A felszínen a legmesszemenőbbekig szívélyesnek tűnő lengyel–ukrán kapcsolatoknak egyébként a szorgosan hangoztatott szolidaritáson kívül más rétegei is vannak.) Ez természetszerűleg felértékelte az amerikai szövetséget, amely Lengyelország mérete, népessége, gazdasági-katonai súlya és földrajzi elhelyezkedése miatt eleve szorosabb és jelentősebb, mint más, régióbeli országok hasonló nexusai.

Lengyelország belép az atomkorszakba (?)

A lengyelek persze nem csak a háború miatt építenek végül amerikai atomerőművet. Az egykori szovjet szatellitállamok többségében még a kontinens kettéosztottsága alatt létesült legalább egy atomerőmű, de

Az egyik ok az, hogy számos szatellitállammal ellentétben Lengyelországban nagy mennyiségben állt rendelkezésre a fűtésre és áramtermelésre is alkalmas szén. A második az, hogy a szénnel ellentétben az atomerőmű-építéshez szükséges anyagi javak akkoriban (is) hiányoztak Lengyelországból. A kérdés persze azóta is rendszeresen felmerül, előrelépés viszont nem történt – eddig nem volt sürgős.

Csakhogy az Európai Unió klímavédelmi intézkedései miatt a széntüzelésű erőművek működtetése már jelenleg is jóval drágább, mint akár tíz évvel ezelőtt volt, a jövőben pedig még többe fog kerülni, hiszen az ilyen erőművek működésük során öntik magukból azokat a káros anyagokat, amik gyorsítják a Föld felmelegedését. A háborús agresszió miatt kivetett szankciók nyomán Lengyelország ráadásul nem is importálhat földgázt és olajat Oroszországból, vagyis

a nem túl távoli jövőben – a váltás tehát több mint időszerű. A lengyel kormány az akkori információk ismeretében a fentieknek megfelelően az atomenergiába történő befektetések zöldberuházássá nyilvánítása mellett lobbizott az EU-s taxonómiai vitában, egyébként hazánkhoz és Franciaországhoz hasonlóan.

A francia állami energiaóriásnál, az EDF-nél Électricité de France-nál (EDF) erre többen dörzsölni kezdhették a tenyerüket, elvégre Varsó manőverezéséből arra lehetett következtetni, hogy Lengyelországban hamarosan atomerőműveket fognak majd építeni. Az EDF az elmúlt években több európai országban is nyert atomerőmű-építési megbízásokat, s a cégnél természetesen reménykedtek abban, hogy esetleg a lengyel tenderből is csurranhat-cseppenhet valami. De nem így történt.

Nyerésben Amerika és Korea

A lengyel kormány október végén rögtön két atomerőmű-építési megállapodást is kötött – és a partnerek között egyetlen európai sem volt. Varsó már október utolsó hetében bejelentette, hogy

Az amerikai cég az AP1000-es típusú, nyomottvizes reaktorokból álló erőművet építheti majd meg Lengyelországban (ennek a működési elve nagyon hasonló a paksi reaktorokéhoz).

Csakhogy, írja a Politico, egyébként nem ez volt a legkedvezőbb ajánlat: a tenderen megmérette magát a dél-koreai KHNP is, amely négy és fél milliárd dollárral olcsóbban épített volna egy nagyobb teljesítményű atomerőművet. S a lengyel kormány végül erre a változatra is azt mondta, hogy megépülhet: a tervek szerint az amerikai erőművet állami megrendelés keretében építik majd meg, a koreai pedig a gyár, az ötven százalékban állami tulajdonú ZE PAK energiaszolgáltató és a szintén többségében állami PGE energiakonszern közös beruházásban valósul majd meg – ha minden igaz. S Morawiecki miniszterelnök legfrissebb bejelentése szerint egy harmadik atomerőmű is épül majd a jövőben.

legalább is egyelőre úgy tűnik. A lap szerint az EDF ajánlata anyagiak tekintetében mindenképpen túlszárnyalta volna az előző kettőt – a francia konszern becslése szerint az erőművük akár másfélszer drágább is lehetett volna, mint az amerikaiké –, lengyel kormánykörökből ráadásul arra is felhívták a figyelmet, hogy a franciák nem csak a viccekben és előítéletektől átitatott történetekben szeretnek dühítően sokat késni, hanem az atomerőmű-építés terén is.

Varsó a jelenlegi helyzetben értelemszerűen nem szeretné az EDF késlekedésére bízni az ország energiaellátását, s ezért a jelek szerint még a gyakorlatban még nem túl sokszor bizonyított AP1000-es atomerőmű-technikát is szívesebben vásárolja meg.

A lengyelek nem akarnak európait venni

A kontextus kedvéért viszont érdemes azt is megjegyezni, hogy – hogy, hogy nem – éppen az Egyesült Államok és Dél-Korea az a két ország, amely különösen sokat profitál abból, hogy a lengyel kormány az utóbbi hónapokban különösen nagy értékben vásárol külföldi technikát, főleg, ami a katonai beszerzéseket illeti. A lengyel kormány a nyáron jelentette be, hogy

többek között harckocsikat, tarackokat és rakétavetőket is.

Az Egyesült Államokkal még nagyobb volumenben folytat fegyverüzleteket Lengyelország: szeptemberben hozták nyilvánosságra, hogy Varsó hétmilliárd dollár értékben vásárolna Apache helikoptereket az USA-ból, ahol egyébként M1A2 harckocsikra, F-35-ös vadászrepülőgépekre és az ukrajnai háborúban hírnevet szerzett HIMARS rakétavetőkre is van megrendelése a lengyel hadseregnek.

A fentebb vázoltak is azt körvonalazzák, hogy – annak ellenére, hogy a nyílt színi csatározások zaja jóval kisebb, mint a háború előtt – Varsó és Brüsszel között továbbra nincs béke, a lengyel kormány pedig

az olyan nagyberuházásoknál, mint az atomerőmű-építés vagy a harckocsi-beszerzés.

S nem is biztos, hogy Varsó olyan rosszul jár ezzel: emlékezetes, hogy a lengyel–német kapcsolatok a nyáron egyszer már zátonyra futottak, miután a német hadiipar nem volt képes teljesíteni azt a – valljuk be, nem realisztikus – lengyel igényt, hogy amennyiben a német külügy javaslatára a lengyel hadsereg leadja a szovjet harckocsijait az ukránoknak, akkor Németország cserébe juttasson korszerű tankokat Lengyelországba, mert közel sem volt ehhez elegendő kapacitása. A koreai gyártó ehhez képest 2025-re ígéri az első vadonatúj tankokat, a legújabb rakétavetők első példányai pedig már jövőre megérkeznek Kelet-Lengyelországba.

És bár természetesen a világon még csak kevés helyen működő Westinghouse-reaktorok megépíttetésének és a koreai tankok beszerzésének is lehetnek – minden bizonnyal: lesznek is – buktatói, a lengyeleknek tulajdonképpen nem rosszak az esélyei arra, hogy győztesen, működő reaktorokkal, bevethető tankokkal és legfeljebb némi német–francia morgással kerüljenek ki ebből a helyzetből. És ki tudja, egyszer talán a helyreállítási pénzeket is megkapják majd.

A nyitóképen: széntüzelésű erőmű füstölög a lengyelországi Turów határában. Fotó: FLORIAN GAERTNER / PHOTOTHEK / DPA PICTURE-ALLIANCE VIA AFP