Törökország veszélyes játékba bocsátkozott a NATO-val

„(…)

Recep Tayyip Erdogan török elnök e hónapban megszólaltatta a szirénákat azzal, hogy kijelentette: nem tekint „pozitívan” Finnország és Svédország esetleg NATO-csatlakozási kérelmére (…).

Ahhoz, hogy valaki NATO-taggá váljon, a szervezet 30 tagjának támogató szavazatára van szükség. Törökország adja a NATO második legnagyobb erejét. Úgy tűnik, hogy a NATO-tagállamok elsöprő többsége támogatja a finn és a svéd tagságot. A NATO-tagok azt remélik, hogy a következő hónapban esedékes NATO-csúcs alkalmával jóváhagyhatják a két ország csatlakozását. Csakhogy egy esetleges török vétó megbonyolíthatja az arra vonatkozó törekvéseket, hogy transzatlanti egység mutatkozzon az orosz invázióval szemben.

(…)

Erdogan tiltakozását arra építi fel, hogy a svédek és a finnek állítólag támogatják a Kurdisztáni Munkáspártot (PKK) – egy olyan szervezetet, amelyet Törökország, az Egyesült Államok és az EU terrorszervezetként tart nyilván. 

(…)

Amikor Svédország és Finnország NATO-csatlakozási kérelmét boncolgatta, Erdogan azt állította, hogy a „skandináv országok a terrorszervezeteknek mintha egyfajta vendégházai lennének. Még a parlamentekben is benne vannak.”

(…)

Howard Eissenstat Törökország-szakértő szerint Törökország tiltakozása a NATO-ban fordulópontot jelenthet.
A török tiltakozás azt mutatja meg, hogy a Közel-Kelet képes kisiklatni az amerikai és az európai politikát a világ más területein. 
Törökország továbbá az Amerikai Egyesült Államokkal fennálló, régóta feszült kapcsolatában elért fejlődéseket is kockáztatja.

(…)

Egyes elemzők szerint Törökország a NATO-tiltakozást arra használhatja fel, hogy újfent részt vehessen az Egyesült Államok F-35-ös harcirepülőgép-programjában. Az Egyesült Államok visszakozott a gépek Törökország részére történő eladásától 2019-ben, azt követően, hogy a NATO-tag Oroszország S-400-as rakétavédelmi rendszerét vásárolta meg.

(…)

Jóllehet Erdogan katasztrófapolitikájának megvannak a maga korlátai, jól mutatja azt, hogy a világ vezetői figyelmen kívül hagyják a Közel-Keletet (…).

(…)”