Európa biztonsága a Közel-Keleten kezdődik – Hölvényi György a Mandinernek

Sayfo Omar interjúja Bejrútból

Először választott Libanon a 2019-es tömegdemonstrációk és a bejrúti kikötőt 2020 nyarán elpusztító robbanás óta. A tét nem kevesebb, mint az, hogy Szíria sorsára jut-e az egykor Közel-Kelet Svájcaként ismert ország.

Az előzetes eredmények szerint

az új libanoni parlamentben. A csökkenés elsősorban a jelenlegi köztársasági elnök, Michel Aoun vezette keresztény Szabad Hazafias Mozgalmat érinti, mely számos helyen vesztett pozíciókat a keresztény Libanoni Erők javára. A Szaúd-Arábia által támogatott Libanoni Erők 20 mandátumot szerzett, ami öttel több a korábbihoz képest. Előzetes várakozások szerint így az Irán-ellenes tömb szerez többséget a törvényhozásban. A választási részvétel 40%-os volt, ami 5%-os csökkenést jelent a 2018-ashoz képest.

A KDNP politikusát Bejrútban kérdeztük tapasztalatairól, a libanoni helyzet Európára gyakorolt hatásairól és arról, hogy milyen jövő elé néznek az itteni keresztény közösségek.

***

Libanon az összeomlás szélén áll, a líra elvesztette az értékének a 95%-át, a társadalom polarizált, a rendszer recseg-ropog. Sokan voltak azon a véleményen, hogy a választásokat érdemes lenne elhalasztani.

A mostani választásnak a legnagyobb eredménye éppen az, hogy megtartották. Valóban, a szervezőknek európai fejjel elképzelhetetlen körülmények között helytállniuk. A 2020 óta tartó politikai patthelyzet miatt nehéz volt a megegyezés bármiben, a voksolás előtt még az is kétséges volt, hogy lesz-e áram a szavazóhelyiségekben és szavazatszámláló központokban, a választások tisztaságát ellenőrző libanoni szervezetnek nincs költségvetése, az üzemanyagválság miatt nehéz volt a szavazóhelyekre való eljutás, számos beszámoló érkezett szavazatvásárlásokról és még hosszan sorolhatnám. A hibákat látjuk, a végső jelentésünkben meg is fogalmaztuk őket. De látjuk azt is, hogy ezek többsége olyan strukturális, társadalmi és kulturális okokból ered, amelyeket nekünk nincs kapacitásunk orvosolni vagy amibe nincs jogunk beleszólni. Ami a legfontosabb, hogy

Gyors kormányalakítás itt talán még soha nem volt, de megindulhatnak a tárgyalások a politikai erők között.

Miért önt kérte fel az Európai Unió a megfigyelő misszió élére?

A szóbeli indoklásban többek közt az hangzott el, hogy európa parlamenti képviselőként a Néppárt vallásközi munkacsoportjának előbb tagja, majd társelnöke voltam, ilyen minőségemben pedig sokszor jártam a Közel-Keleten és személyes kapcsolatom van a különböző vallási vezetőkkel. Ők a helyi viszonyok miatt egyben fontos politikai szereplők is, tehát ez az ismertség igen fontos.

A libanoni választási rendszer talán a világ legösszetettebbike. Csak hogy pár dolgot említsünk, a voksolás bonyolult kvótarendszer és szövetségi mentén mentén zajlik, a 2017-ben elfogadott választási törvény is sok mindent megkavart és akkor még nem is beszéltünk az alrégiók és települések helyi kulturális és társadalmi viszonyairól... Hogyan ismerte ki magát ebben a káoszban?

Szerencsére nem egyedül kellett helytállnom. A misszió előörse március végén érkezett Libanonba, hozzájuk csatlakozott később 30 hosszútávú, majd 40 rövidtávú megfigyelő. Én először áprilisban jártam itt előkészítő látogatáson, mely során a legmagasabb állami szereplőktől az egyházi vezetőkön át a civilekig számos emberrel találkoztam.

Fontos kiemelni, hogy a megfigyelőmunkát nem brüsszeli bürokraták végezték, hanem egy erre szakosodott külsős szervezet, akik az elmúlt 25 év során a közel száz országban szereztek már hasonló tapasztalatokat. Jól körülhatárolt, nyilvánosan hozzáférhető szempontrendszer alapján vizsgálták, hogy rendben zajlott-e minden. A mi feladatunk az volt, hogy összesítsük a szakemberek, megfigyelők tapasztalatait, és az ajánlásokat közvetítsük a politika irányába.

Mi a garancia arra, hogy a másik fél megfogadja majd a javaslatokat?

A megfigyelő misszió a libanoni belügyekért és önkormányzatokért felelős minisztérium meghívására érkezett az országba. Tehát a libanoni fél döntött úgy, hogy kíváncsi az Európai Unió véleményére. A 2018-as választásokon is járt itt egy hasonló misszió, ők is összeállítottak egy ajánláscsomagot, de aztán jött a 2019-es belpolitikai válság és a covid, így azokból nem sok valósult meg. Most azért kell dolgoznunk, hogy ez másképp legyen. A választások lefutottak, jöttünk, láttunk, de az igazán kemény munka csak most kezdődik.

a széles körű háttérbeszélgetések során azt tapasztaltam, hogy a politikai elit is tisztában van azzal, hogy ha nem történik változás, akkor az ő pozíciójuk is veszélybe kerül.

Miért fontos Európa számára, hogy rendben legyenek a libanoni választások?

Európa biztonsága itt kezdődik a Közel-Keleten és Észak-Afrikában, az arab tavasz nyomán pedig a stabilitás nagy értékké vált ezen a környéken. Európában 2015 óta folyamatosan tapasztaljuk, hogy mivel jár az, ha a térség lakói kilátástalannak látják a jövőjüket és a lábukkal szavaznak. Libanonban 1,5 millió szíriai menekült él egyre romló körülmények között. A gazdaság mélyrepülésben van, és már nem csak a menekültek, de a helyiek életkörülményei is egyre nehezebbek. A helyzet drámaiságát jól ábrázolja, hogy választások előtt pár héttel Tripoli partjainál illegális migránsokat szállító hajó süllyedt el, fedélzetén 60 emberrel. Erre korábban nem volt példa.

Elrettentő példának it van a szomszédos Szíria: A világ magára hagyta, és most szabadesésben van. Európa nem engedheti meg magának, hogy Libanon is Szíria sorsára jusson.

Viszont a stabilitás nem feltétlenül egyenlő a demokráciával. Az arab tavasz is bebizonyította, hogy az arab társadalmaknak és Európának is jobb sokszor egy kevésbé demokratikus vezető, mint a káosz. Miért fontos, hogy Libanonban tiszták legyenek a választások?

Tény, hogy a közel-keleti kultúrkörben a demokrácia értelmezése eltér a nyugatitól. Libanon helyzete ezen belül is speciális. A másfél évtizedig tartó polgárháborút 1989-ben lezáró békeegyezmény értelmében a mindenkori köztársasági elnök maronita, a miniszterelnök szunnita, a parlament elnöke síita, e mellett az állami pozíciókat is felekezeti alapon osztják fel, a parlamentnek pedig fele keresztény, fele muszlim.

ami ugyan recseg-ropog de az alapokat adja a mai napig. Ennek ma egyetlen alternatívája van: egy újabb polgárháború. Libanonban számos hatalom, köztük az Egyesült Államok, Szaúd-Arábia és Irán is küzd a befolyásért. Ha Európa hátralép, akkor egy régi helyőrségét adja fel a Közel-Keleten. Ez azért is hiba lenne, mert tapasztalatom szerint az itteni vezetők és a lakosság nagy része pozitívan tekint Európára, és minden gyengesége ellenére tisztelik, sőt, ami nagy szó, felnéznek rá. A frankofón hatás máig érezhető nem csak a keresztények de muszlimok körében is. Nem is gondolnánk, de Európának hatalmas tartalékai és lehetőségei vannak a soft power terén a Közel-Keleten és máshol is a világban.

A puha erő terén az elmúlt évtizedben Magyarország is erősített. A Hungary Helps például, melynek születésénél ön is bábáskodott, és melynek jószolgálati nagykövete nagyon pozitív fogadtatásra lelt a Közel-Keleten.

Igen. A Hungary Helps működésének több rétege is van. Azzal, hogy közvetlenül segítünk rászoruló közösségeken, templomokat újítunk fel, fiatalokat oktatunk egyben hasznos kapcsolati rendszereket is építünk, barátokat szerzünk Magyarországnak. Ez azért is fontos, mert az európai baloldalnak történelmi okokból kiforrott és jól működő nemzetközi kapcsolatrendszere van Latin-Amerikától a szubszaharai Afrikán át a Távol-Keletig. A konzervatív oldal ezen a téren nagy lemaradásban van.

melyen keresztül meg tudjuk szólítani a világ nemzeteit. Mondani sem kell, ennek politikai és gazdasági vetületei is vannak.

A társadalmon belüli arányokat tekintve Libanonban él a legtöbb keresztény a Közel-Keleten. A jelenlegi politikai és gazdasági válság mennyiben érinti őket?

Libanonban hivatalosan 12 keresztény felekezet van, melyek közül a maroniták vannak a legtöbben, és ők a legbefolyásosabbak. Politikailag azonban koránt sem egységesek. Egy részük a síita Hezbollahhal és Amal mozgalommal van szövetségben, a másik részük pedig a jelenleg épp vezető nélküli szunnitákkal és drúzokkal. Ez két teljesen eltérő víziót jelent Libanon jövőjét illetően. Bár a már korábban említett 1989-es béke az akkori demográfiai helyzetet vette figyelembe az állami és képviseleti pozíciók kvótarendszerének a kialakulásánál,

Ez elsősorban a kivándorlásnak köszönhető. A keresztény láncmigráció már több mint egy évszázada zajlik, jelentős közösségek élnek Észak-Amerikában, Európában, Ausztráliában és máshol is. Így amikor a libanoni helyzet romlik, a keresztények azok, akik először hagyják el az országot. Minél tovább tart a válság, annál jobban gyengül a keresztény közösség. Ezért is fontos, hogy a lehetőségekhez képest stabilizálódjon a helyzet.

Fotó: Mátrai Dávid