Fegyveres bandák tombolnak a fegyvertelen Izlandon

Fotók: az izlandi rendőrség Instagram-oldala (via BoredPanda)

Ahogy az európaiak meggyőződéssel vallják, hogy a víz a csapból, az áram pedig a konnektorból jön, úgy

A parányi Izland elévülhetetlen érdemeket szerzett a skandináv noir világában; rejtély, miért tudnak az izlandiak legalább olyan jó detektívregényeket és sorozatokat írni, mint a svédek, miközben az országban gyakorlatilag nincs bűnözés. Úgy tűnik, a vérükben van – tekintse meg a frissen megjelent Fekete homokot, aki nem hiszi.

Az elmúlt évben azonban mintha eltört volna valami: két évtizeden át összesen négy embert lőttek le a szigetországban, tavaly azonban mintha begyűrűzött volna oda is a bandaháborúk Európában már régóta ismert hagyománya.

Tavaly év elejétől mostanáig négy leszámolás történt Izlandon, pont annyi, mint az azt megelőző húsz évben összesen –

melyek drogkereskedelemmel foglalkozó bűnbandák számlájára írhatók.

Minden az albánokkal kezdődött: a 33 éves Armando Beqirit 2021. február 13-án gyilkolták meg reykjavíki otthona előtt, kilenc lövés végzett vele, melyeket kézifegyveréből adott le egy másik albán, Angjelin Sterkaj, aki a gyilkosságot később magára is vállalta.

A Beqiri-gyilkosság következtében kezdődött el az izlandi rendőrség történetének legnagyobb nyomozása – az ügyben végrehajtott tizennégy előállításhoz, tizenhét helyszín átkutatásához és kilenc gyanúsított egyidejű őrizetben tartásához hasonlót ugyanis az izlandi karhatalom még nem pipált.

A nyomozók megdöbbenve konstatálták, hogy az izlandi szervezett bűnözés kapcsolatai sokkal szerteágazóbbak, mint hitték – látókörükbe kerültek ugyanis Izlandon tevékenykedő albán, román, spanyol, olasz, portugál, észt, szerb, litván és belarusz bűnözői körök, melyek a szigetország szervezett bűnözésének húzóágazatait, a drogkereskedelmet erősítik,

mocskos pénzüket tisztára mosó vállalkozások egész sorát alapítva. Idén februárban Reykjavíkban két nap különbséggel történt két, szintén a drogbizniszhez köthető fegyveres leszámolás, a bandák pedig áprilisban is lövöldöztek, késeltek.

Izland 2008 óta van az Institute for Economics & Peace által szerkesztett globális békeindex élén, azaz hivatalosan tizennégy éve a világ legbiztonságosabb országa – az indexen egyébként Magyarország az előkelő 19. helyet foglalja el. Ennek sok oka van – a bűnözés nyers számain túl például az oktatási és szociális rendszer hatékonysága, a kitűnő fizetések, illetve az, hogy alig van feszültség a társadalom osztályai között (ha egyáltalán lehet különböző osztályokról beszélni a nagyon egalitárius nordikus szigeten.

A képbe azonban igencsak belezavart a bevándorlás:

– és véletlenül épp 2014 az az év is, amikor a bevándorlók évtizedek óta 3 és 7 százalék közötti lakosságaránya meredeken megindult felfelé. A 2014-es 7 százalék 2018-ra 10,9 százalékra nőtt, tavalyra pedig 13,9 százalékra duplázódott – és ez a szám csak az Izlandon élő külföldi állampolgárok arányát mutatja a lakosságon belül, a többedik generációs bevándorlókra nincs is tekintettel.

Pikáns részlet, hogy Beqiri gyilkosa, Sterkaj nem egyszerűen csak bevándorló, de Albániában közismert bűnöző is, hazájában rablásért keresik, sőt, az albán hatóságok 2015-ben kiadatási kérelemmel is fordultak Izlandhoz – amit aztán a szigetország formai okokra hivatkozva elutasított. Most, hogy a nyomozati iratok szerint kapcsolatba került Izland egyik leghíresebb drogbárójával, Anton Kristinn Thorarinssonnal, talán már meggondolnák.

Karl Steinar Valsson izlandi rendőrfőnök szerint azonban a bevándorlás és a bűnözés egyidejű emelkedéséből még nem érdemes jelentősebb következtetéseket levonni, hiszen az Izlandon működő, nemzetközi kapcsolatokkal bíró bűnszervezetek „etnikailag kevertek”,

Az izlandi rendőrség mindenesetre az országon végigsöprő erőszakhullám nyomán hallatlan lépést tervez: felfegyverezné az eddig puszta kézzel járőröző rendőröket – igaz, csak sokkolókkal, hogy át ne essenek a ló túloldalára.

Ez óriási kulturális törésvonal lenne, a France24-nek nyilatkozó Helgi Gunnlaugsson szociológus úgy látja, „az izlandiak számára a fegyver a sportot vagy a vadászatot szimbolizálja”, ezért„az izlandi észjárástól idegen az a gondolat, hogy egy fegyvert önmagad védelmére használj, vagy ráfogd emberekre.”

Az izlandi rendőrök évtizedek óta puszta kezükre és megnyerő mosolyukra támaszkodva járőröztek, az általuk használt járőrkocsikban csak 2015 vége, a Anders Behring Breivik norvégiai terrorcselekményei óta található kézifegyver.

Az országban

golyóálló mellényt és bevetési pajzsot – őket riasztják országszerte mindenhova, ahol fegyver kerül elő, s eddig nem volt túl sok dolguk.

Ennek a békés világnak szakadhat most vége, bár az izlandi rendőrség egyelőre bizakodó: a növekvő erőszak szerencsére többségében továbbra is késeléseket, nem pedig lövöldözéseket jelent, így talán meg lehet úszni a dolgot fegyverkezési spirál nélkül.