A Meta leszűkítette, hogy mit szabad mondani Putyinról és az oroszokról

"Így lesz magáncégek által teljesen önkényesen szabályozva, hogy mikor kinek a halálát lehet kívánni és kiét nem." Ennek azért van egy megoldása - abban a pillanatban, amikor egy közösségi médiát működtető cég - bármiféle "moderációt" alkalmaz, attól kezdeve azonnal média szolgálltatóvá válik, és így már vonatkoznak rá a médiaszabályozás előírásai. Ezzel választás elé állítják a cégeket, hogy működtetnek egy valóban az egyéni szabadságra épített közösségi teret - vagy attól kezdve minden tartalomért felelősséget vállalnak. A teljesen szabad közösségi térben elmondottakra azonban vonatkoznia kell a bűntetőjogi szabályozásnak, vagyis kizárólag a személyes adatokkal lehetne véleményt nyilvánítani - és meg van oldva a kérdés... a bajok forrása ugyanis a "névtelen"... kommentelések lehetősége... mert hogy ugye az üzelet ( a hírdetések eladása ) a egyetlen fontos szempont... a többi az csak handabanda!

A probléma gyökere a közösségi média természetében rejlik. Korábban volt a média, amiben újságírók dolgoztak, és arra a médiaszabályozás vonatkozott. Itt szerkesztőségek működtek, és ők feleltek a megjelent tartalomért. Ha nagyon vállalhatatlan dolgot közölt le egy lap, kirúgták a főszerkesztőt (magyar példa Gavra Gábor a hvg.hu-ról a bajai választási videóval). Ezzel párhuzamosan a magánembereknek volt véleményük, és ezt megbeszélték otthon, a kocsmában, a játszótéren a homokozó szélén stb. Erre viszont általában az egyének szólásszabadsága vonatkozott (amit persze a jog itt-ott korlátozott rágalmazásra, becsületsértésre, közösség elleni izgatásra, stb-re vonatkozó passzusokkal). Mára viszont lett közösségi média, ahol a magánemberek újságíróvá váltak, mert tartalmakat állítanak elő és publikálnak. Ennek ellenére erre a tevékenységükre nem vonatkozik a médiaszabályozás, így maradna az egyéni szólásszabadság. Az egyének szólásszabadságát viszont a legfejlettebb államok sem tudják garantálni a polgáraik számára a közösségi médiában, ugyanis a platformok maguk dönti el, hogy ki mit írhat és mit nem. Így lesz magáncégek által teljesen önkényesen szabályozva, hogy mikor kinek a halálát lehet kívánni és kiét nem. Megoldás? Nem tudom. Nekem mondjuk nincs igényem közösségi médiára. Tessék családot alapítani, és otthon megbeszélni a dolgokat. És elmenni a haverokkal sörözni. Ami magánügy, azt el lehet küldeni messengeren vagy telegramon 1-2-5 embernek anélkül, hogy kinek-kinek a 628 ismerőse látná. Ami közügy, arra meg vannak újságok, vagy ha valaki egyénileg akar írni, alakítson egyszemélyes újságot (blogot), és vesse alá magát a médiaszabályozásnak (és vállalja, hogy járkál a bíróságra helyreigazítási perekre).

Halál a közösségi médiára!

Később , az orwelli birodalomban , azt fogják majd kiírni , hogy mit kötelező gondolni .