Lengyelország védelmében – válasz Daniel Johnson részére

„Arra a kérdésre, amelyet Daniel Johnson tett fel a minap, nevezetesen, hogy Lengyelország újfent a szabadságért és a demokráciáért vívott csatatérré válhat-e, a válaszom egyértelműen megerősítő jellegű. Igen, Lengyelország azon kevés nyugati államok egyike, ahol a szabadság még mindig többé-kevésbé biztosított; leginkább ezt annak köszönhetjük, hogy még mindig rengeteg lengyel ember dacol azzal a monoideológiával, amely az egész Nyugatot sakkban tartja, s amelyet ránk kényszerítenek. S nem kis részben köszönhetjük annak is, hogy szerencsés módon a Jog és Igazságosság (PiS) által vezetett konzervatív kormányunk van, amely az egyre terjedő eszeveszettség közepette is a józanság talaján áll.

(…)

[Daniel Johson] azt állatja, hogy a konzervatív kormány a szabadság ellensége, s hogy szabadságharcosoknak tekintendők mindazok, akik a kormányzattal szemben lépnek fel. Akit érdekel, hogy hogy néz ki egy teljes mértékben lengyel- és PiS-ellenes sztereotípiákkal és hamis állításokkal terhelt szöveg, annak Daniel Johnson írása tökéletes illusztrációul szolgálhat.

(…)

Mindez enyhén szólva sem igaz. Csak egy nagyobb terjedelmű szövegben lehetne teljes mértékben cáfolni azokat a hamis állításokat, féligazságokat és karikatúrákat, amelyeket a szöveg felvonultat. Legyen elég annyi, hogy Lengyelországban a véleményszabadság szélesebb, mint bármely más uniós tagállamban, hogy Lengyelországban ma kimondhat bárki olyan dolgokat, amelyekért például Franciaországban, Németországban, Spanyolországban vagy Belgiumban büntetés jár. 

(…)

A fentiekre az általános válasz, hogy ahogy a modern világban, úgy az Európai Unióban is, minden egyes állam egyenlő - csakhogy vannak egyenlőbbek is. A nem annyira egyenlőek az „Új Európa” államai – vagyis a kontinens keleti részén fekvő országok. Ezeket az országokat nyugati partnereik egy bizonyos mértékig még mindig kisebb rendűnek tartják, szavahihetőségüket pedig valamennyire még mindig megkérdőjelezik. Azok az országok is ide tartoznak, amelyekben konzervatív kormány kormányoz. Nem lényeges az sem, hogy a szólásszabadság nyilvánvalóan jobban érvényesül Lengyelországban, mint bármely más nyugati országban. A probléma az, hogy a baloldali-liberális monopólium még mindig nem teljes, s hogy a piac egy jelentős szeletétől esett el. 

(…)”