Afrikai népirtásért vállalt felelősséget Németország

Évszázados csöndet tört meg Heiko Maas német külügyminiszter május végén, amikor bejelentette: Németország Namíbiával sikeresen egyezett meg arról, az egykori gyarmatbirodalom idején elkövetett – a politikus által népirtásnak minősített – atrocitások miatt Németország bocsánatot kér, és

A juttatást Maas a Németország által okozott „mérhetetlen szenvedés elismerésének gesztusaként” értékelte.

„A mából visszatekintve, a múltat értékelve, mától hivatalosan is népirtásnak nevezzük” – áll a politikus nyilatkozatában.

„Annak elfogadása, hogy Németország a namíbiai eseményeket népirtásnak minősítik, a jó irányba tett helyes lépésnek tekinthetjük” – értékelt Alfredo Hengari, Hage Geingob namíbiai elnök szóvivője.

A véreskezű német tábornok népírtó mivoltát senki sem vitatja

Németország még a 19. század végén, 1884-ben foglalta el az akkor nagyjából 150-200 ezer fős Namíbia területét, annexió útján. Ekkoriban a népesség közel felét hererók tették ki. Röviddel azt követően, hogy Németország annektálta a területet, német telepesek érkeztek az új gyarmatra. Ezzel egy időben a friss lakosság kampányszerű földszerzésbe kezdett, sokszor erőszakkal törve a helyi törzsek életére és illetőségeire. 

Erre válaszul 1904-ben felkelés tört ki a hererok körében, amely során – a rendelkezésre álló statisztikák alapján – 123 német telepest megöltek. Erre reakcióként a német

Trotha tábornok proklamációjában a következő szavakat intézte a gyarmat kormányzójához:

„Eleget tudok ezekről az afrikai törzsekről. Közös bennük, hogy csak az erőszakra hallgatnak. A politikám velük kapcsolatban ahogy eddig is, ezután is a következő: az erőszakot égbekiáltó terror, akár gonoszság árán is alkalmazni rájuk. E lázadó törzseket vérpatakok és tengernyi pénz árán fogom kivégezni. Csak e magok elvetése útján teremthető valami új, gyarapodásra képes és örök.”

Az 1904-ben megvívott waterbergi csatában a német sereg egyetlen menekülési útvonalat hagyott csak a hererók számára, amely a sivatag irányába vezetett. A fogságba ejtett férfiakat kivégezték, a nőkre és a gyerekekre pedig vagy a sivatagi szomjhalál, vagy pedig a koncentrációs tábor várt.

A hererók sorsában később a Nama törzs tagjai is osztoztak: a német sereg velük szemben is hasonló brutalitással lépett fel. A fenti népirtásnak a herero törzs 65 ezer tagja (a népesség 75-80 százaléka) esett áldozatául (a namák esetében ez az arány 60 százalék). Német oldalon 2.500 katona esett el. 

A korábbi német álláspont: a mai kormány nem felel a gyarmati múlt tetteiért

Noha Namíbia a 20. század során többször is jelezte Németország irányába, hogy a cselekményért a namíbiaiak számára kártérítés jár, az igény a politikai vezetés körében a 2010-es évek elejéig lényegében süket fülekre talált.

Kivételt például Heidemarie Wieczorek-Zeul 2004-es nyilatkozata képez. Az ekkor fejlesztési miniszteri pozícióban tevékenykedő politikus rögzítette hogy „Németország a gyarmati téveszméktől vezérelve erőszakot, diszkriminációt, rasszizmust és rombolást” hozott Namíbia földjére. Éppen ezért a „közös Isten nevében kérte a namíbiaiak megbocsátását” a politikus.

Mindez azonban csak a szavak szintjén maradt, ugyanis 2012-ben Frank-Walter Steinmeier (akkori külügyminiszter, mai német államfő) formálisan is határozati javaslatot nyújtott be a Bundestag számára, amelynek értelmében Németország által elismert módon az 1904 és 1908 között történtek hivatalosan is népirtásnak minősülnek.

Ezt

A CDU álláspontja ezzel kapcsolatban az volt, hogy a jelenlegi német kormány nem felelős a hererók és a namák kiirtásáért. Ezzel együtt azonban a párt azt is igyekezett tisztázni, hogy a német nép ugyanakkor felel azért, hogy a jelenkori Németország hogyan értékeli ezeket az eseményeket.

Máig említésre méltó fejlemény az ügyben nem történt, leszámítva azt a 2015-ös petíciót, amelyben az örmény népirtás kapcsán politikusok követelték a német politikai vezetéstől, hogy Németország hivatalosan is minősítse népirtásnak az eseményeket. 

Soros György hátszele dolgozott

Idén ez mégis megtörtént: egy Soros Györgyhöz köthető civil szervezet, a European Center for Constitutional and Human Rights (ECCHR) és a Hamburgi Egyetem professzora, Dr. Jürgen Zimmerer közbenjárására Németország nevében Heiko Maas népirtásnak minősítette a történteket, így a Németország 1.1 milliárd eurót fizet Namíbiának a német adófizetők pénzéből.

Őt segítette ebben a projektben az ECCHR, amely 2016 és 2019 között több mint 600 ezer euró értékű támogatást vette fel a Nyílt Társadalom Alapítványtól. Megjegyzendő, hogy az ECCHR – más civil szervezetekkel egyetemben – az Európai Uniótól is kapott támogatást. 

Zimmerer és az ECCHR időről időre közösen kampányolt a herero népirtás elismerése mellett: 2019-ben egyhetes konferenciát szerveztek a tárgykörben, amelynek kapcsán nyílt levelet intéztek Angela Merkel kancellárhoz, Heiko Maas külügyminiszterhez és Michelle Müntefering államtitkárhoz a genocídium tárgyában. 

Az AfD tiltakozik, várakozással pedig egy portlandi professzorra tekint

Nem mindenki ért egyet a fenti pálfordulással. A megállapodást az Alternatíva Németországért (AfD) nevű, Németországban szélsőjobboldali pártnak tartott közösség élesen kritizálta a német kormányt az egyezség miatt. A párt nevében nyilatkozó Armin-Paul Hampel álláspontja szerint Heiko Maas cselekedetével

A politikus emellett a cselekedetet „a német adófizetők egymilliárd euróján vásárolt bűnbánatnak” nevezte. 

Az AfD tiltakozásának további jele, hogy a párt 2020 januárjában konferenciát szervezett a Bundestagban, amelyre Bruce Gilleyt is meghívta.

A Portland State University szociológusa előadásában (teljes terjedelmében angolul a linken olvasható) a fentiektől teljesen eltérő értelmezésmódot adott a namíbiai eseményeknek. Nem vitatva von Trotha brutalitását adta elő, hogy a hererókat és namákat ért tragédia kizárólag a tábornoknak tudható be, akit utóbb elítéltek cselekményi miatt, visszahívták szolgálatából, politikáját pedig visszavonták.

„Semmi sem mentheti fel Trotha »futsz vagy meghalsz« parancsát.”

- rögzíti Gilley, aki hozzáteszi, hogy népirtásnak az ottani események azért nem nevezhetők, mert nem rendszerszintű genocídiumról, hanem egyetlen ember döntéséről van szó. Éppen ezért nem Németország, illetve a német politika követett el népirtást, hanem Trotha, aki mellesleg háborús bűnös.

Gilleyt a gyarmati múltról közölt gondolatai miatt egyébként érték korábban attrocitások. „The Case for Colonialism” című tanulmányában többek között amellett érvel, hogy a gyarmati időszak számos gyarmati állam számára hozta el a virágzást, s amikor a gyarmati korszak véget ért, ezek a területek erőszakspirálba, szegénységbe és korrupcióba zuhantak. Az esszét az alig ismert Third World Quarterly nevű szaklapban publikálta, amely az alacsony impaktfaktor ellenére is heves tiltakozást váltott ki a közvéleményből – mind a szerzőt, mind pedig a kiadót érték halálos fenyegetések. Éppen ezért

A namíbiai népirtásról bővebb kifejtést az Afrikablogon lehet olvasni

Kép: Jürgen Bätz / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP

Dobozi Gergely