Teljesen új szabályok kellenek a digitális cégek miatt

Ön korábban arról írt, hogy a transznacionális vállalatok „láthatatlanok” a nemzetközi jogban. Vajon ez azt jelenti, hogy nem is képesek a nemzetközi jogot formálni?

Egyáltalán nem. Éppen ellenkezőleg, a vállalatok nagyon jelentős szerepet játszanak a nemzetközi jog formálásában. Az Ön által hivatkozott – és még egyetemistaként írt – tanulmányomban arra igyekeztem rávilágítani, hogy a nemzetközi jog nehezen „látja” és nehezen tudja közvetlenül szabályozni a vállalati magatartásokat. Úgy vélem, hogy a nemzetközi jog jelenleg három különböző felfogást vall a vállalatokról. Egyfelől úgy tekint rájuk, mint kvázi polgárokra, vagyis az egyénekhez hasonlóan kezeli őket, amelynek értelmében a vállalatok is az államok védelme és felügyelete alatt állnak. Másfelől úgy kezeli őket, mint államokhoz hasonló entitásokat, amelyek „állami jellegű” forrásokkal és hatalommal bírnak. Harmadsorban pedig nemzetközi szervezetekhez hasonlatos entitásoknak tekinti őket, amelynél fogva a vállalati működés olyan „innovatív” és „agilis” megközelítést jelent, amelyre a nemzetközi szervezetek is törekednek. Ezen hármas felfogás eredményeként pedig – éppen azért, mert sajátos helyet foglalnak el a nemzetközi jog színpadán –

A nemzetközi jog mely területén szereztek jogokat a vállalatok az államokkal szemben?

A vállalatok sokféle jogosítványre tettek szert az államokkal szemben. A jog számos területén egyezményekből és szerződésekből fakadó jogokat gyakorolnak. Például még 1602-ben Hollandia biztosította a Holland Kelet-indiai Társaságnak azt a jogot, hogy „szerződést kössön a hercegekkel és uralkodókkal azért, hogy erődítményeket és várakat építsen.” Vagy gondoljunk csak azokra a jogokra, amelyeket a kétoldalú beruházásvédelmi egyezmények garantálnak. Így például arra a klauzulára, amely választottbírósági eljárás megindítására jogosítja őket abban az esetben, amikor a vállalati érdekekre hátrányos közpolitikai intézkedések születnek.

Hasonlóan jelentős ugyanakkor azoknak az informális jogoknak a listája is, amelyek szintén a vállalatokat illetik meg az államokkal szemben. Ilyen az úgynevezett „legjobb gyakorlatok” (best practices) alakításának, befolyásolásának és standardizálásának a joga. A vállalati képviselők részt vesznek a Nemzetközi Szabványügyi Szervezetek (ISO) technikai bizottságaiban, amelyeknek feladata a standardok fejlesztése. Modellezik és felmérik a jelentős állami támogatásból épülő projektek megvalósíthatóságát, környezeti és társadalmi hatásait. A kormányokkal egyeztetnek a kereskedelmi egyezmények megfogalmazása és tárgyalása során. Jelentős szerepet játszottak például a Csendes-óceáni Partnerség (TPP) kidolgozásában.

Lehet őket a nemzetközi jog „fejlesztőinek” tekinteni?

Mindebből az következik, hogy

és fontos innovációs pontok a nemzetközi jogban. Annak ellenére így van ez, hogy a vállalatok által következetesen hangoztatott elmélet szerint az innováció elsődlegesen a magánszférából fakad. Talán éppen ennek az ellentmondásos elképzelésnek az elterjedése a vállalatok legnagyobb „innovációja”.

Melyek a vállalatok globális működésének káros hatásai, és melyek a jelenlegi szabályozás hiányosságai?

A vállalatoknak azért van káros hatása világszerte, mert működésüket alapvetően a nyereségorientáltság határozza meg,

A profittermelést előtérbe helyezve pedig egyéb káros hatások gyakran bekövetkeznek. Mindez nem azt jelenti, hogy a vállalatok a nemzetközi jog rossz szándékú szereplői. Ez inkább azt jelenti, hogy olykor túllépnek az elfogadható a kereteken, kiszorítva a többi társadalmi és gazdasági szerveződést.

Milyen új nemzetközi vagy alkotmányjogi dilemmákat vetnek fel a megerősödő nagy technológiai cégek?

A nemzetközi jogi rendet tekintve igen sokrétű kihívást jelent az egyre intenzívebb digitalizáció. A digitalizáció azt jelenti, hogy

Adott területet például digitális térképeken jelenítenek meg. A kormányok és a nemzetközi szervezetek szintén „digitalizálják” a támogatóikat azért, hogy megérthessék, kik is ők és mire is van szükségük.

Pontosan mi a jelentősége ennek a változásnak?

Engedje meg, hogy egy meglehetősen nyers hasonlaton keresztül világítsam meg ezt. Képzeljük azt el, hogy az erőforrások globális elosztásának a jelenlegi szerkezet olyan, mint egy városi csatornahálózat. A különböző pontok között futó csővezetékek feltérképezhetők. A digitális technológia egyre növekvő felhasználásával ezek a csővezetékek új helyre kerülnek, új irányokat vesznek, és megváltoznak telepítésük, valamint felhasználásuk feltételei. Ilyen történik például, amikor egy nemzetközi szervezet a segélyprogramját részben a közösségi médián alapuló elemzésre hivatkozással szervezi meg. Ez azonban egyáltalán nem látható a nyilvánosan elérhető térképeken.

Emellett a digitalizáció megváltoztatja azt is, ahogyan a rendszert alkotó elemekről és entitásokról gondolkodunk. Nem a fizikai épület, a földterület vagy a helyi kormányzat joghatósága, hanem a digitális „tárgyak” állhatnak majd a vizsgálatok középpontjában. Olyan „tárgyak”, amelyeket különböző digitális adatösszesítő módszerekkel azonosítanak.

Milyen mélyreható hatása lehet ennek?

Éppen úgy, ahogyan a statisztika 18. és 19. századi fejlődése és elterjedése megváltoztatta a kormányzatról való gondolkodást a nemzeti és nemzetközi környezetben, a digitális technológia is hasonló nagyságrendű változást eredményez. Minthogy ez az átalakulás folyamatosan megy végbe körülöttünk, egyelőre nehéz pontosan meghatározni a végeredményét.

Mennyire példa nélküli a mostani átalakulás?

A gazdasági társaságok régóta tevékenykednek a nemzetközi jogi rend hátterében. Korábban is sikerült elérniük, hogy kezükben jelentős hatalom és erőforrás összpontosulhasson, amely aztán egyenlőtlenül oszlott el. A jelenleg zajló digitalizáció globális csupán ismét a hatalom és a források egyenlőtlen elosztásának a veszélyét hordozza magában.

Milyen nemzetközi jogi lépéseket tartana szükségesnek a nagyvállalatok szabályozásához és erősödő befolyásának ellensúlyozásához?

Először is azt kell számba vennünk, hogy mennyire kiterjedt a gazdasági társasági tevékenység szabályozása globális szinten. A vállalatok nem a nemzetközi jog szabályaival szembe szegülve, sem azok hiánya okán tettek szert hatalomra. Ehelyett céljukat a nemzetközi jogi szabályok közötti ügyes navigálás, valamint a nemzetközi jog felhasználása révén érték el. Az érdekeiket mindeközben sikeresen ágyazták be az államok közötti kapcsolatokba, de

Minthogy a jelenlegi szabályozási infrastruktúra az emberekre és környezetre egyaránt káros, ezért nemcsak a kiskapuk kiiktatására vagy apróbb módosításokra van szükség, hanem

A világ legnagyobb digitális platformjai mögött álló vállalatok tekintetében pedig sokféleképpen lehet nekifogni ennek a feladatnak: a foglalkoztatás és a szellemi tulajdon szabályozásából kiindulva az adó- és számviteli rendelkezéseken át egészen beruházásvédelmi egyezményekig.

Címlapkép: AFP