Egyensúly-törvény

„Az Osztály” című, 2008-as francia filmdrámában egy középkorú, fehér tanár a francia identitás fontosságát hangsúlyozza különböző frankofon országokból származó felmenőkkel rendelkező diákok számára. Az egyik diák azonban ellenkezik, mondván, hogy ő nem Franciaországból, hanem a szülei születési országából származik. A fél tovább vitázik, egyikük sem enged saját nézőpontjából. A muszlim hátterű állampolgárokra összpontosító, a „köztársaság megóvásáról” folyó vita Franciaországban nem új keletű, bár az érveknek és következményeknek helyi és egyetemes megközelítésük is létezik. 

(…)

Merényletek sora zajlott Franciaországban, melyeket fiatal muszlim állampolgárok követtek el. Franciaországban a szatirikus Charlie Hebdo ellen elkövetett 2015-ös támadással, illetve a 2012-es, toulouse-i zsidó iskolában történt lövöldözéssel – amely során hét ember, köztük három gyermek halt meg – erőszakhullám vette kezdetét. A legutóbbi támadások után az elnök, Emmanuel Macron megfogadta, hogy szembe néz a kihívásokkal. Kormányának néhány kezdeti, azonban később pontosított nyilatkozata ellentmondásokat szült, mivel számos muszlim többségű ország államfője és kormánya iszlamofóbiával vádolta a francia elnököt. 

E fejleményre reagálva Macron most új törvénytervezettel állt elő, amelynek célja az „iszlamista szeparatizmus” megfékezése. A törvényjavaslat, amelyet a francia Nemzetgyűlés, vagyis a törvényhozás alsó kamarája a hónap során tárgyal, kiterjeszti a közszolgáltatások semlegességének elvét. Megtiltja például a köztisztviselőknek a hivalkodó vallási jelképek viselését, ami érvényes a magánszektorbeli vállalatokra is, ha azok szerződésben állnak a hatóságokkal. Franciaország polgárainak a politikai spektrumon átívelő többsége az elnök mögött áll, akit 2022-ben újraválaszthatnak. A többség úgy véli, hogy Franciaország jellegzetes tulajdonsága, a laïcité, vagyis a szekularizmus veszélyben van.

Az 1905. évi laïcité-törvény hangsúlyozza, hogy a Francia Köztársaság a vallást magánügykét ismeri el, és hogy az államnak semlegesnek kell lennie vallási kérdésekben. A francia állam előtt álló kihívások e tekintetben sokrétűek és összefüggenek egymással. Ma Európában belül Franciaországban él az egyik legnagyobb muszlim népesség, különböző etnikai háttérrel, habár a többség a Maghreb régióból, illetve az egykori francia gyarmatokból származik, így Algériából, Marokkóból, illetve Tunéziából.  A franciaországi muszlim népesség a Pew Research Center adatai szerint megközelítőleg 8,8 százalék. Franciaországnak, sok európai országhoz hasonlóan, fiatalokra van szüksége, mivel a medián életkor 41,5 év, a 65 éves kor felettiek aránya a teljes népességen belül 19,84 százalék. A termékenységi ráta 1,9 százalék, kevesebb, mint a 2,1 százalékos ideális érték. 

A francia politikai projekt egyik létfontosságú jellegzetessége, hogy de facto multikulturális és különböző vallású társadalom, de az állami intézményeket de jure nem a multikulturalizmus, hanem a laïcité alakítja. A Bordeaux szőlőtermő vidékén született társadalomtudós, Clément Godbarge azt mondta egyszer, hogy a kívülállóknak fogékonynak kell lenniük a hazai kontextus árnyaltabb megértésére, amikor a francia többség kifejezi aggályait. Úgy vélte, hogy „a szekularizmus általában összetett történelmi folyamatok, hosszú tárgyalások eredménye, amely egy ország történelmét és intézményeit különlegessé teszi.”

(…)

A francia államnak és a civil társadalomnak egyensúlyt kell kialakítania a legnagyobb vallási kisebbség törekvései, érzékeny igényei, valamint a többség által féltett, régóta létező civilizációs hitrendszer megóvása között. A megoldásnak kreatívnak, árnyaltnak kell lennie, és a világot és Franciaországot is formáló 21. századi politikai, társadalmi és gazdasági realitásokra kell épülnie.”