Az EU átmenet, ami meg sem történt

 „Azt gondoltuk, hogy az euróövezet válsága, a migrációs válság és az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépésről szóló népszavazása után az EU véget vet a válságos időszaknak. A májusi európai parlamenti választást követően az EU ígéretet tett arra, hogy figyelembe veszi a választói akaratot, időszerű és hatékony lépéseket tesz az olyan globális problémák megoldására, mint az éghajlatváltozás, a kereskedelmi háborúk, a digitális átalakulás és a migráció.”

E helyett elsuhant a november elsejei dátum, amikor az új Bizottsági elnöknek, Ursula Von der Leyennek hivatalba kellet volna lépnie, amivel az EU cselekvési képessége, - esetleg, hogy újra magára találjon – egyre nagyobb illúziónak tűnik.

Ahelyett, hogy egy erősebb együttműködésen alapuló poszt-Brexit korszakot nyissanak, a három fő intézmény, amelynek együtt kellene működnie, hogy egy hatékonyan működő EU-t hozzon létre, egymással hadakozik.„

„Most úgy tűnik, hogy sokan jobban félnek a francia hegemóniától a Brexit utáni EU-ban, mint a globális ügyek esetében a kollektív impotenciától.”

„Az első nagy próba arra nézve, hogy képesek lesznek-e a következő 5 évben bármit megvalósítani, az, hogy a kormányok és a Parlament meg tud-e állapodni egy hosszú távú költségvetésben a 2021 és a 2027 közötti időszakra, miután az Egyesült Királyság kilép. Egyelőre nem állnak jól a dolgok.”

 „Nagy-Britannia kilépése megváltoztatja az erőviszonyokat a Tanácsban, amelynek így meg kell találnia az új talapzatát. Ugyanazok a változások, amelyek most egymásnak ugrasztják az intézményeket, az áttörés lehetőséget is magukban hordozzák.”