Tanulmány: a baloldali pártoknak éri meg bevándorló jelöltet állítani

Lucas Geese, a bambergi Otto Friedrich Egyetem oktatója a neves Acta Politica című tudományos folyóiratban vizsgálta a bevándorló hátterű szavazók szavazási szokásait. Geese szerint az már korábban is ismert volt, hogy a bevándorló hátterű választók hajlamosabbak bevándorló jelöltekre szavazni a választásokkor. Ezt azonban jellemzően olyan országok vizsgálatával sikerült kimutatni, ahol inkább egyéni jelöltek döntenek a törvényhozás összetételéről, mint például az Egyesült Királyság. Azt azonban korábban nem vizsgálták, hogy egy vegyes, tehát párlistákkal is dolgozó választási rendszerben az egyes pártok támogatottságát miként befolyásolja, ha bevándorlókat is nyerő pozíciókba helyeznek saját választási listáikon.

Amit eddig is tudtunk: egységesek és balra húznak a bevándorlók

Geese hangsúlyozza, hogy a kérdést más összefüggésekben már korábban is vizsgálták, így ezen kutatások eredményeit hipotézisként maga is felhasználta. Egy fontos korábbi megállapítás, hogy a bevándorló hátterű választási csoportok tudatosan keresik a bevándorló hátterű jelölteket, és ez a származási kérdés minden más politikai preferenciát felülír az esetükben. Ennek oka, hogy a hasonló identitású választási csoport politikailag is homogén tömböt alkot, akiket összeköt a „közös sors” eszménye. Emiatt a hagyományos politikai törésvonalak (jobb-bal, stb.) kevésbé jelennek meg közöttük. Másik fontos korábban megismert tendencia, hogy a bevándorló hátterű személyek hajlamosabbak baloldali pártok jelöltjeire szavazni, de nem ideológiai alapon. Azaz nézeteiket nem a nyugati értelemben vett egalitárius eszmék jellemzik, hanem a pragmatizmus. Ezen felül elég, ha egy párt bevándorló jelöltet állít, a szimpátiának nem feltétele, hogy azonos származási hátterűek legyenek a bevándorló szavazók és a bevándorló jelöltek. Ezeket a megállapításokat azonban jellemzően olyan pártrendszerek esetén vizsgálták, amelyekben a jelöltek személye a meghatározó, nem pedig a pártlista. Előbbire példa az Egyesült Királyság, utóbbira pedig Németország. Ezért Geese a 2013-as német választások eredményét vizsgálta.

Módszertan: a számok nem hazudnak

Geese tanulmánya azért is nagy jelentőségű, mert statisztikai módszerekkel igazolja állításait. A korábbi eredmények alapján két munkahipotézist állított fel:

1. A bevándorló hátterű szavazók, amennyiben tisztában vannak a jelöltekkel, nagy valószínűséggel a bevándorló hátterű jelöltet állító pártra szavaznak majd.
2. Az első állításban megfogalmazottak jobban érvényesülnek akkor, ha a bevándorló hátterű jelöltet baloldali párt állítja.

Hogy a pártlisták, a jelöltek és a szavazási hajlandóság kapcsolatát vizsgálja, Geese a 2013-as német választások eredményét statisztikai módszerekkel elemezte. Több modellt állított fel, amelyben a született németek és az egyes bevándorló csoportok szavazási preferenciáit is vizsgálta.

Eredmények: a baloldalnak érdemesebb bevándorló jelöltet állítania

Geese kutatásának legfontosabb megállapítása, hogy pártlistás rendszerben egy pártnak nem elég bevándorló jelöltet állítania, a párt alacsonyabb szintű helyi szervezeti egységeiben is érdemes bevándorló jellegű politikusokat foglalkoztatnia. Ennek oka, hogy a bevándorló hátterű személyek szavazási hajlandósága akkor nő az adott párt iránt, ha tudatában vannak (candidate awarness) annak, hogy az adott párt bevándorló hátterű politikusokat jelöl. Egy országos lista esetén ennek kihangsúlyozása nehézkes, ezért helyi szinten is egyértelművé kell tenni a párt jelöltállítási szokásait. Ezzel igazolást nyert Geese első hipotézise.

A második hipotézis is igazolást nyert, ugyanis a baloldali pártokat a bevándorlók eleve jobban kötik a bevándorlásbarát intézkedésekhez, így a bevándorló hátterű politikai jelöltek állításához is. Ezért a bevándorló választók sokkal inkább tudatában vannak annak, ha egy baloldali párt állít bevándorló jelöltet, mint ha egy jobboldali párt ugyanígy jár el. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a baloldali pártok jobban profitálnak a bevándorló hátterű polgárok szavazatiból, mint a jobboldali pártok. Ez különösen igaz, ha helyi szinten több bevándorló hátterű politikust is alkalmaznak.

Összegzés

Geese tanulmánya annyiban újszerű, hogy egy ismert jelenségre új nézőpontból világít rá. Több tanulmány írt már arról, hogy a bevándorló hátterű szavazók hajlamosak bevándorló jelöltekre szavazni, illetve hogy a baloldali pártok általában népszerűbbek a bevándorlók között. A párlisták és jelöltállítási stratégiák szintjén korábban nem vizsgálták az összefüggéséket. Azaz kiderült, hogy megfelelő helyi szervezet esetén a bevándorlók közötti baloldali főlény a pártlistákat vizsgálva is érvényesül.