Iráni fiatal a Mandinernek: „Senki nem akarja, hogy Szíria sorsára jussunk”

Egy hónapja, december 28-án kezdődtek a zavargások Iránban, amit január első heteiben vert le az iráni vezetés.

Mi áll a tömeges elégedetlenség hátterében? Hova vezethetnek az indulatok? Milyenek otthon a kilátásai egy fiatal iráni értelmiséginek?

Erről faggattam az egyetemi tanulmányait Magyarországon végző fiatal nőt, Bahart (a biztonsága érdekében valódi nevét megváltoztattuk – a szerk.), aki rálát az iráni belpolitikai és nemzetközi folyamatokra.

A zavargások óta Iránban lassítják az internetet, időről időre teljesen korlátozzák a közösségi oldalakat, ilyen körülmények között született meg interjúnk. 

Iránban nem újdonság, hogy az emberek utcára mennek, ha elégedetlenek. Az 1979-es iszlám forradalom is demonstrációkkal kezdődött, rezsimváltás lett a vége. A nép elűzte az elnyomó és korrupt uralkodót, és bár eredetileg nem ez volt a lázadók célja, végül kikiáltották az Iráni Iszlám Köztársaságot. Az új teokratikus államberendezkedést 1981-re sikerült stabilizálni, a síita törvénykezésre épülő államban a hatalom azóta is a Legfőbb Vallási Vezető kezében van. Ő nevezi ki az államfőt, ő a Forradalmi Gárda feje és a hadsereg parancsnoka. A legfőbb vezető jelöli ki a mintegy alkotmánybíróságként működő Őrök Tanácsának tagjait is, tehát lényegében minden hatalom az ő kezében összpontosul. 

Szajed Ali Hamenei ajatollah, Irán legfőbb vallási és politikai vezetője

Az országban azóta időről időre kialakulnak rendszerellenes demonstrációk, de az Iszlám Köztársaság eddig minden jelentős megmozdulást túlélt. Az egyik eddigi nagyobb tiltakozáshullám a kilencvenes évek elején kezdődött, ekkor főleg a vidéki városokban élő, szegényebb rétegek vonultak utcára megélhetési problémák miatt. Ezzel szemben a másik jelentős megmozdulás, a 2009-es Zöld lázadás főleg a nagyvárosokban élő középosztály forradalma volt, az emberek politikai rigmusokat hangoztattak, és az elcsalt választások miatt a választáson alulmaradt reformisták mögé sorakoztak fel.

A képzett fiatalok tüntetnek

A közelmúltbeli események egy új társadalmi rétegre hívják fel a figyelmet. A demonstrációk főszereplői nem a peremvidéken élő szegények, sem a szabadságjogokkal elégedetlen városi középosztálybeliek: az iráni belügyminisztérium szerint

Irán 78 milliós lakosságának kétharmada az 1979-es forradalom után született, az ország népessége fiatalnak számít. A férfiak és a nők is jól képzettek, 2000 óta az egyetemi hallgatók több mint fele nő, 2014-re ez az arány több, mint 70 százalékra emelkedett. A lakosság 30 százalékának van internet-hozzáférése – ennek köszönhetően a demonstrációk is a közösségi médiában kezdtek szerveződni, egészen addig, amíg a kormány le nem állította az internetet.

Fontos leszögezni – kezdi beszélgetésünket Bahar – hogy a decemberi demonstrációk elég komolyra fordultak. „A helyzet persze korántsem összehasonlítható a 2009-es eseményekkel, akkor több millió ember vonult utcára az elcsalt választások miatt. Érdekes viszont, hogy az indulatok ezúttal nem Teheránban, hanem vidéki városokban, például a szuper-konzervatív Meshedben robbantak először. A mozgolódás nem a fővárosból terjedt a peremvidékekre, hanem épp fordítva” – mondja.

Még mindig nincs konkrétum arról, hányan sebesültek vagy haltak meg, sőt, arról sincs adat, pontosan hányan vettek részt a demonstrációkon. De az, ahogy a kormány nagy erőkkel próbálta leállítani a zavargásokat, blokkolta az internetet, ahogy a rendőrök sokszor erőszakosan közbeléptek és rengeteg embert tartóztattak le, mind azt támasztja alá, hogy megint egy komoly tiltakozáshullám söpör végig Iránon.

Hogy miért tartottak ilyen rövid ideig a tüntetések? Bahar szerint azért, mert a tüntetők nem alkottak homogén csoportot, nem volt egy konkrét ügy, ami mögé mindenki felsorakozott volna, nem voltak szervezők. A negatív közhangulat volt az egyetlen, ami összehozta az embereket, de a tüntetéseknek tulajdonképpen nem volt céljuk, az emberek az általános kilátástalanság miatt mentek utcára.

2009-ben volt vezető, akinek a tervét és az ötleteit követték.

A 2009-es tüntetések egyértelműen politikai jellegűek voltak, a mostani viszont elsősorban az ország gazdasági válságáról és az iráni fiatalok borzasztó kilátásairól szólt – magyarázza Bahar, és hozzáteszi: az embereknek elegük van a korrupcióból, a munkanélküliségből. A kormány új költségvetési tervét is ellenzik, mert nem nyújt valós megoldást az itthoni problémákra.

Hoz egy példát: széleskörű online tiltakozási hullámot váltott ki a tervezett „kiutazási adó”, közismert személyiségek is felszólaltak a tervezet ellen. Ez az új rendelkezés leginkább azokat a középosztálybelieket célozza, akik évente többször repülnek külföldre tanulmányaik vagy a munkájuk miatt. Érinti azokat is, akik például évente egyszer megengedhetik maguknak, hogy elmenjenek nyaralni. Arányaiban, ha egy négy fős család Iránból Törökországba szeretne repülni, az új adó miatt annyi pluszköltségük lenne, mintha fizetnének még két főre repülőjegyet és szállást. Egy ilyen rendelkezés nem jelent hosszú távú megoldást a gazdasági válságra, csak a mindennapi életet drágítja és hergeli az embereket.

A lakosságnak pedig már így is alig van pénze. Az elmúlt hónapokban sorra mentek csődbe nagy pénzügyi intézmények, rengetegen vesztették el minden megtakarításukat. A fiatalok körében 24 százalék felett van a munkanélküliségi ráta, annak ellenére, hogy rengeteg a diplomás. Azok sincsenek jobb helyzetben, akiknek van állásuk, ők sokszor több hónapig nem kapnak fizetést. Iráni megszólalónk szerint ezek a faktorok, a fiatalok körében általánossá vált munkanélküliség, a szegénység és a mindennapi élet folyamatos drágulása volt a tüntetések egyik kiváltó oka.  

A közösségi média központi szerepe

A tüntetések kirobbanása előtt egyébként komoly belpolitikai diskurzus alakult ki a közösségi média felületein, az utcai tüntetéseket megelőzte egy online megmozdulás. Sokan, leginkább akik a reformista Hasszán Rohanira szavaztak a májusi elnökválasztáson, indulatos üzenetekkel és hashtagekkel próbáltak nyomást gyakorolni az elnökre, hogy tartsa magát a kampányban ígértekhez. Rohani többek között munkahelyteremtést és gazdasági stabilitást ígért az irániaknak, de újraválasztása óta nem sok változott.

Az elégedetlenség végül egy olyan online vitához vezetett, amiben az emberek már azt kérdőjelezték meg, jól tették-e egyáltalán, hogy a reformista elnökre szavaztak a választásokon. „A jobboldalról sokan kihasználták ezt az indulathullámot, szerintem komoly szerepük volt a tüntetések kialakulásában is, természetes érdekük, hogy az emberek Rohani ellen forduljanak” – mondja Bahar. Hozzáteszi: „A novemberi nagy földrengések sem segítettek az általános közhangulaton, rengetegen haltak meg és maradtak fedél nélkül.”

Hangsúlyozza,

A 2009-es demonstrációk óta a vezetés blokkolja a fő közösségi média oldalakat, a Facebook helyett a Telegram és az Instagram a két legnépszerűbb applikáció, ahol az emberek kommunikálnak egymással. „Sok fiatalnak üzleti szempontból is elengedhetetlenül fontos, hogy el tudják érni ezeket a felületeket, az egyéni vállalkozások fő platformja a két alkalmazás. A vidéken élők például ide töltik fel termékeiket, legyen az ruha, ékszer vagy bármi más, így érnek el városi megrendelőket. A mostani zavargások kirobbanása után a kormány napokig teljesen letiltotta ezeket az oldalakat, hogy a tüntetők ne tudjanak szerveződni, de ezzel ezrek megélhetését sodorták veszélybe, és ez további elégedetlenségeket eredményezett” – vázolja az állapotokat Bahar.

Ahogy a Facebookot vagy a Twittert is el lehet érni proxyszervereken keresztül, mindennek, ami tiltott az országban, van underground verziója: legyen az film, zene vagy kávézó. A férfiak és nők elvileg nem ismerkedhetnek nyilvános szórakozóhelyeken vagy bulikban, úgyhogy a rendszer háta mögött működnek ezek a helyek.

Nincsenek stabil szövetségesek

Bahar fontosnak tart megemlíteni egy másik problémát, amiről szerinte általában nem beszélnek a sajtóban: Irán nagy összegekkel támogatja Libanont és Palesztinát, csapatokat küldött a szíriai polgárháborúba is, hogy Aszad oldalán harcoljanak. Sokan sérelmezik, hogy a kormány rengeteg pénzt küld külföldre, miközben az iráni népre is fordíthatná. Mivel a vezetés nem ad tájékoztatást arról, pontosan mennyi pénz megy ilyen célokra, mindenki automatikusan azt feltételezi, hogy hatalmas összegekről van szó. „Az emberek általában nem látják át, hogy Iránnak, különösen a jelenlegi elszigetelt pozíciójában óriási szüksége van stabil regionális szövetségesekre” – mondja Bahar.

Elmondása szerint amióta Donald Trump az amerikai elnök,

Obama népszerű volt az irániak körében, főleg a fiatalok kedvelték. Egyrészt a 2015-ös nukleáris egyezmény megkötése miatt: az embereket reménnyel töltötte el, hogy végre feloldják az Irán elleni szankciókat. Másrészt azért, mert az elnöksége alatt az iráni állampolgárok szabadon utazhattak az Egyesült Államokba, könnyen kaptak vízumot. „Ezzel szemben Trump mindent megtesz azért, hogy felfüggessze a nukleáris megállapodást, és azzal vádolja az irániakat, hogy támogatják a terrorizmust. Nem tesz különbséget az iráni kormány és az emberek között, emiatt nagyon népszerűtlen és az irániak nem bíznak benne. Emelett az USA egyre szorosabb kapcsolatot ápol Szaúd-Arábiával, főleg amióta Salman király van hatalmon. Irán és Szaúd-Arábia hagyományosan rossz viszonyt ápolnak, emiatt még inkább erősödnek az USA-ellenes hangok az országban” – mondja megszólalónk.

A bizonytalanság országa

Bahar így foglalja össze az aktuális állapotokat: „Irán jelenleg nagyon nehéz helyzetben van, bel- és külpolitikai szempontból egyaránt. Az országban a reformisták és a konzervatívok szinte semmiben nem értenek egyet, Rohani elnök népszerűsége rohamosan csökken”. Szerinte a nukleáris megállapodás kedvező hatásait még nem lehet érezni a mindennapokban, Donald Trump Irán-ellenes politikája pedig nem segít a folyamaton. „Sok szomszédunk és szövetségesünk komoly problémákkal küzd, az Iszlám Államot épphogy vissza tudták szorítani. Iránnal együtt az egész régió nagyon bizonytalan” – mondja.

Annak ellenére, hogy a törvény tiltja, az utcai tiltakozások mára a politikai kultúra részévé váltak Iránban. Ahogy az elmúlt években is voltak demonstrációk, ezután is lesznek. Elképzelhető, hogy a mostani elégedetlenség tovább fokozódhat, de Bahar erre azért egyelőre nem sok esélyt lát. Az emberek reformokat szeretnének, nem rendszerváltozást, és az arab tavasz sikertelensége is ott lebeg az irániak szeme előtt. Szavait úgy zárja: „Senki nem akarja, hogy Szíria sorsára jusson az ország”.

(fotók, nyitókép: MTI)