Háború az amerikai demokrácia oltárán

Az időközi választások (midterm elections) ugyanúgy részei az amerikai képviseleti demokrácia választó-választott között élő visszajelzés-rendszerének – ha úgy tetszik, párbeszédének –, mint a helyi önkormányzati választások vagy az elnökválasztás. Ez a párbeszéd tartja mozgásban a politikát, hiszen a választóknak így lehetősége van rendszeresen, különböző fórumokon véleményt nyilvánítani a választott képviselőikről. Bent tarthatják őket a kongresszusban vagy leválthatják valaki másra.

Az időközi választásokkal kapcsolatban ezek alapján nagyjából három dolgot érdemes megjegyezni:

• Az első, hogy kétévente a képviselőház (House of Representatives) mind a 435 helyéért (a mandátumok száma a lakosságaránynak megfelelően változik az államok között) meg kell küzdeni; a szenátusban pedig kétévente tartanak választásokat, de csak a testület egyharmada számára (az USA ötven állama egyenlő arányban két-két szenátort küldhet Washingtonba, összesen százat, így kétévente 33 vagy 34 helyért folyik harc).
• A második, hogy az elnökválasztáshoz hasonlóan (néhány kivételtől eltekintve) mindig november első hétfőjét követő kedden tartják az időközi választásokat. Ami idén november 6-ra esik.
• A harmadik pedig, hogy az adott elnöki ciklust gyakorlatilag megfelezik az időközi választások, így az eredmények jelentősen befolyásolják a kormány mozgásterét.

Átültetés a gyakorlatba

Papíron elméletben ez bizony unalmasnak tűnhet. Az amerikai politikai elemzők és véleményvezérek azonban már az év első napjaiban erről írnak, ami jól jelzi az időközik jelentőségét: elvégre választások jönnek – kampány, remény, botrány, satöbbi.

Szakértői szinten az egyik legérdekesebb és legfontosabb megfigyelés az időközi választásokkal kapcsolatban, hogy trend-szerűen az ellenzék (ezúttal a Demokrata Párt) teljesít jobban. Az elnök pártja (a Republikánus Párt) pedig

Jelen állás szerint a demokratáknak 24 helyet kellene szerezniük a Házban a többséghez és legalább kettőt a szenátusi többséghez – a republikánusoknak pedig értelemszerűen ennyi választást kellene elbukniuk, hogy forduljon a kocka a kongresszusban.

Mindehhez érdemes hozzáadni néhány friss közvélemény-kutatási adatot, hogy még tisztább képet kapjunk arról, mi következhet:

A RealClearPolitics nevű oldal számításai szerint, amely az USA-ban az aktuális közvélemény-kutatási adatokat átlagolja, a demokraták 12,8 százalékponttal vezetnek. Két számjegyű előnyre 2008 vége óta (!) nem volt esélyük. Akkor éppen a demokrata Barack Obamát választották meg amerikai elnöknek. A demokraták előnye október – és a szexuális zaklatási botrány-hullám – óta folyamatosan csak nő. Bizonyos szegmensekben – pl. fiatalok vagy egyetemi diplomával rendelkező nők körében – ez a különbség brutálisra (kb. 50 százalékra) nőtt.

Az elemzők álláspontjuk kialakításakor emellett szinte kivétel nélkül az elnök teljesítményének mérőszámát (president’s job approval rating) veszik figyelembe, hogy az időközi választások előtt előrejelzéseiket pontosítsák. Ez a szám a Trump-adminisztráció első évének végére a történelmi mélységekből a már elfogadható negyven százalék fölé erősödött. Három százalékos gazdaságbővülés, alacsony munkanélküliség és infláció hiányában egyesek szerint egyébként az amerikaiak kb. 50 százaléka gondolná úgy, hogy az elnök jó munkát végez. Jelen helyzetben azonban

Ezek lesznek a legérdekesebb összecsapások

Az amerikai politikai elemzők listákba válogatták a különböző lapok hasábjain a legérdekesebbnek ítélt választásokat. Az előválasztási kampányok kezdete előtt mi most ezekből szemezgetünk:

Illinois állam hármas számú választókörzete

A Chicagotól délnyugatra fekvő körzet szilárdan demokrata irányultságú, de az előválasztás (primary election) ettől még nagyon érdekes lesz, hiszen az inkumbens demokrata Daniel Lipinski, aki 2005 óta a kerület kongresszusi képviselője ezúttal kap kihívót a párton belülről. Lipinski ugyanis abortuszellenes, ami szemet szúrt egyes civilszervezeteknek, ők pedig találtak is jelöltet Marie Newman személyében, akit támogathatnak. Ez az előválasztás éppen ezért az egész Demokrata Párton belül zajló abortuszvita – amely egyébként a három emberi életről szóló értékvita egyike: abortusz, eutanázia, halálbüntetés – részeként értelmezendő.

Kentucky állam hatos számú választókörzete

A demokrata előválasztás ebben a körzetben is érdekesnek ígérkezik, hiszen itt indul Amy McGrath ex-alezredes tengerészgyalogos, aki azzal vált híressé, hogy nemcsak az egyik első női tengerészgyalogos volt, aki vadászpilótaként szolgált, hanem az erről készült kampányvideó segítségével kevesebb, mint egy év alatt 800 ezer dollár támogatói adományt gyűjtött,

Vele szemben a körzetben erősnek számító Jim Gray, Louisville polgármestere indul. Tény azonban, hogy az inkumbens Andy Barr republikánus képviselőnek nem sok félnivalója van a választókerületben, hiszen Trump 2016-ban tizenöt százalék előnnyel nyert itt, és az ez az előny 2018-ra is megmaradni látszik.

Észak-Karolina kilences számú választókörzete

A körzet jelenlegi republikánus képviselőjét Robert Pittengernek hívják, de valószínűleg már nem sokáig. Mark Harris egykori lelkész mögé ugyanis Steve Bannon, a 2016-os Trump-kampány első számú stratégája is beállt, ami előválasztás lévén tőle elég szokatlan, de szükség is van a tűzerőre GOP-oldalon, hiszen a demokrata színekben induló Daniel McCready tekintélyes, 700 ezer dollár kampányra szánt pénzen csücsül. 

Texas állam hetes számú választókörzete

A Houston körül található körzet annyira konzervatív, hogy 1966 óta mindössze három képviselőjük volt, mind republikánus. A jelenlegi kongresszusi képviselőjük, John Culberson is 2001 óta folyamatosan nyeri a választásokat. Az amerikai elemzők azonban kiemelik a kerületet, mert a kutatási eredmények alapján egyre inkább demokrata irányultságúvá válnak az ott lakó kertvárosi választók.

Indul is Culbersonnal szemben – akinek állítólag egyelőre még rendes kampánymenedzsere sincs – két demokrata: az egyikük egy Partnership for the Advancement & Immersion of Refugees nevű menekülteket segítő NGO-t vezet, a másik mögött pedig az Emily’s List nevű szervezet áll, amelynek egyetlen célja nőket juttatni a kongresszusba.

Virginia állam tízes számú választókörzete

A republikánus Barbara Comstock körzetét tekintik a demokraták az egyik legfontosabb támadási felületnek, Texashoz hasonlóan a kertvárosiak kiábrándulása miatt. 2014-es megválasztása óta Comstock körül a körzetben a republikánusok csak vesztettek – Trump elnöki kampányát beleértve. Az amerikai elemzők szerint kemény és költséges harc várható a képviselői helyért 2018-ban is.

Arizona állam – szenátusi választás       

A republikánus szenátor Jeff Flake nem újrázik, amivel újabb esély nyílik a demokraták előtt, hogy változtassanak a felálláson, ezúton a szenátusban: a Demokrata Párt pedig minden valószínűség szerint a nyíltan biszexuális Kyrsten Sinemat indítja majd.

Indiana állam – szenátusi választás

Joe Donnelly demokrata szenátornak fel kell kötnie a gatyáját, ha pozícióban akar maradni Indiana állam képviselőjeként. Nemcsak azért, mert 2012-ben egy hajszállal nyert, vagy azért, mert ő az egyetlen demokrata parti választott képviselő az egész államban, hanem azért is, mert 2016-ban Donald Trump majd húsz százalék különbséggel nyert Indianaban. A republikánus jelölt kilétére ugyanakkor még várni kell az előválasztásig.

Milyen eredmények várhatók?

A Republikánus Párt hátrányára hosszútávú trendként kezd kirajzolódni, hogy a babyboom korosztály domináns helyét a választói rétegek közül lassan a fiatalok veszik át. Az ezredforduló után születettek között pedig finoman szólva sem népszerű a GOP. Ugyanígy a nőknek is egyre kisebb hányada szavazna a republikánusokra – főleg a szexuális zaklatási botrányok és Roy Moore katasztrofális, zavarba ejtő alabamai szereplése után csökkent a támogatás.

A Donald Trump beiktatását követő választásokon ezzel egyidőben megfigyelhető, hogy mind a fiatalabb generációk, mind a női választói szegmensek politikailag aktívak voltak, elmentek szavazni és beálltak a demokrata jelöltek mögé, ami várhatóan 2018-ban sem fog megváltozni. Ezt támasztják alá a pártok támogatottságát és a politikai részvételi kedvet mérő közvélemény-kutatások is.

Éppen ezért az amerikai kollégák arra számítanak, hogy a képviselőházban az év végére demokrata többség lesz, a szenátusban azonban megmaradhat a hajszálnyi republikánus fölény.

Ezek összességében pedig olyan helyzetbe hozhatják Donald Trumpot, hogy a választási ígéreteit ne tudja megvalósítani.