Uniós araszolás

„Amit tegnap Brüsszelben migrációs stratégiaként fogadtak el – Donald Tusk Európai Tanács-i elnök szavaival élve – »a bevándorlási hullám megállítása és a schengeni vívmányok megőrzése érdekében, hogy Európa visszaszerezze az ellenőrzést külső határai felett«, az nem más, mint egy szerény vállalás a menekülthullám csökkentésére, tehát Merkel politikai célkitűzésének teljesítésére. Nem döntöttek az EU határőrizeti ügynökségének (Frontex) sorsáról, s arról sem, felülírhatja-e a tagállamok szuverenitását a schengeni határok védelme. A tájékoztatás szerint a közös állandó part- és határőrizeti szerv felállításával kapcsolatban az uniós tanács a jövő év első felében, a holland soros uniós elnökség idején foglal állást. De állítólag sikerült megegyezni Görögországgal, hogy a súlyos válságban lévő állam még decemberben megkezdi együttműködését a Frontexszel a külső határok védelme érdekében. Már ha hihetünk Alexisz Ciprasznak, akinek – ezt főleg a németektől hallottuk eddig – a szavára nem sokat adhatunk, lévén szélsőbaloldali, populista, illetve unióellenes. Merkel és a sokáig Európa főgonoszának kikiáltott Ciprasz időnként olyan elmélyülten beszélgettek egymással Brüsszelben, ahogyan csak igazi barátok szoktak. Hol vannak már az Athén felelőtlen gazdaságpolitikáját kárhoztató berlini kirohanások?

De a Törökország irányába mutatkozó német udvarlásnak is van némi eredménye. Ankara vízumkötelezettséget ír elő a beutazó szíriai állampolgároknak, amitől az uniós országok az EU-ba tartó menedékkérők számának jelentős csökkenését remélik. A német Bild úgy tudja, Ahmet Davutoglu miniszterelnök arról is beszélt egy tanácsozáson, hogy a török parti őrség hajlandó szorosabbra fűzni az együttműködést a göröggel a görög–török tengeri – uniós külső – határon az EU-ba igyekvő menekültek megállítása érdekében. Minden jel szerint Cipraszon és Davutoglun múlik jelenleg az unió migránsstratégiájaként megfogalmazott »valamije«, és Merkelnek a menekültek csökkentésére vonatkozó ígérete.”