Ma mind görögök vagyunk

„Tsipras nem jó helytartó. Olyan baloldali gondolatokat és megoldásokat hoz vissza, amiről Juncker úr és bandája már azt gondolta egyszer, hogy eltűnt, nincs, ki van pusztítva. Európa vegytisztára mosott, Gyurcsányhoz hasonló lúzerekkel vakvágányra vezetett szociáldemokrata pártjai már nem voltak ellenségek, sőt partnerek lettek a megszorítós buliban. Legutóbb egy francia és egy német szocdem politikus éppen azt vázolta fel nekünk, hogy kétsebességes Európa kell. Egy centrum, ahol dübörög a gazdaság és egy periféria, ahol dekkolnak a menekültek, ahonnan lehet lehalászni jól képzett munkaerőt és ahol a dübörgő gazdaságok értékesíteni tudják megtermelt árúikat. Néhány nappal később ez az európai szociáldemokrácia Budapesten tartotta örsgyűlését, ahol mindez persze fel sem merült. Tóbiás József brummogot néhány közhelyes mondatot és örült mindenki, hogy a brüsszeli elvtársak fizették a kávét és a szendvicset.

Mindeközben tőlünk délre Tsipras és Varoufakis az ország elégedetlen lakosságát nyugtatja és élhető jövőt kínál. A Syriza balszárnya pedig egyre jobban kezdi elveszteni a türelmét, met azt látják, hogy a brüsszeli időhúzás és keménykedés alatt egyre gyorsabban zajlik a bankok és tőkések vagyonmentése az országból. Nem véletlenül követelnek államosítást több területen. Lassan már a padlót is felszedik az öltönyös gazemberek, akik aztán a pusztulást maguk mögött hagyva hegyesen köpnek is egy nagyot a kifosztott nép irányába.

Az, hogy Tsipras még nem lázította fel a görögöket, az, hogy nem állította maga mögé Európa nyomortól rettegő népeit, példátlan nyugalomról és politikusi felelősségről tesz tanúbizonyságot. Az, hogy az EU és az IMF vezetői ilyen szemtelenül visszaélnek ezzel, beszédes tény. Nagyon jól mutatja, hogy kinek kell győznie és kiknek kell eltakarodnia ahhoz, hogy Európának ne csak múltja, de jövője is legyen.”