A beszédet követő, az újságíróknak adott nyilatkozatában az államfő megelégedéssel nyugtázta, hogy az a jövő évre vonatkozóan „korlátozott számú ígéreteket tartalmazott”. Donald Tusk „sűrűnek” nevezte a beszédet, az euróövezeti csatlakozás témájához kapcsolódva pedig azt mondta, Lengyelország már régen döntött a csatlakozásról, az időpontja azonban a körülményektől függ.
Jaroslaw Kaczynski, a fő ellenzéki párt, a Jog és Igazságosság elnöke a délután esedékes parlamenti vita előtt nem kommentálta a beszédet, de odalépett Tuskhoz, kezet fogott vele, és sikert kívánt neki uniós pályáján, jelezve, hogy nem neheztel rá.
A programbeszédet követő délutáni parlamenti vitában a Radoslaw Sikorski házelnök által hozott döntésnek megfelelően minden parlamenti párt nevében egy-egy szónok fejezte ki a kormányprogrammal kapcsolatos álláspontot. A kormánykoalíció, valamint a politikai életből egyre jobban kiszoruló baloldali-liberális A Te Mozgalmad (TR) felszólalóin kívül (akik a beszéd szerintük dicsérendő elemeire összpontosítottak) a bal- és a jobboldali ellenzék képviselői mind arra figyelmeztettek, hogy Kopacz beszéde nagyvonalú programot vázolt fel, igazából azonban a jelenlegi kormánykoalíció előző kabinetjeit bírálta.
Leszek Miller, a Baloldali Demokratikus Szövetség elnöke ezt egy szónoki kérdésben fogalmazta meg: „Azt, amit a Tusk-kormányok az előző hét év alatt nem győztek megtenni, most a hátramaradt tizenkét hónap alatt pótolná?” „Ez nem programbeszéd, hanem végrendelet” – folytatta Miller. A baloldali politikus mindenekelőtt a nemzetvédelmi kiadások növelését rosszallta. A baloldalhoz hasonlóan a jobboldali ellenzék is nyilatkozott, „mulasztások katalógusának” minősítve a beszédet. A Jog és Igazságosság (PiS), valamint más jobboldali pártok képviselői a programbeszédben tett ígéretek anyagi fedezetét hiányolták, továbbá kifogásolták, hogy a kijelölt kormányfő mellőzte a magas állami eladósodásnak, a lengyel mezőgazdaság helyzetének, valamint a lengyelek fokozódó emigrációjának a problémáját.