Judge: Putyin akciói ébresztőként hatottak Amerikára

Hogyan került a politika világába?

Régóta érdeklődök a politika iránt, a hatvanas évek végétől, egyetem előtti időszakomból ered az érdeklődésem. A hetvenes években, Carter elnöksége idején nagyon aggódni kezdtem az Egyesült Államok állapota miatt. New Yorkban éltem és önkéntesként részt vettem az 1979-es Reagan-kampányban: sok időt töltöttem a házról házra járással, a bélyegragasztással és a telefonhívásokkal. Aztán felkértek arra, hogy részt vegyek Reagan várospolitikai terveinek kidolgozásában. Reagan a New York-i kampányában biztosra akart menni, erős várospolitikai elképzelésekkel akart rendelkezni, és ezt sikerült is megvalósítani. Elnöksége első három évében a kormányzati működés elemzésében vettem részt, majd újra várospolitikával, később nemzetközi gazdaságpolitikával foglalkozhattam. 1984-ben George Bush, az akkori alelnök beszédírója lettem, majd 1986 szeptemberében csatlakoztam Reagan elnök beszédírói csapatához.

Emlékszik a Reagannel való első találkozására?

Amikor a főiskolára jártam, kivettem egy évet, hogy az iskolám államának kormányzói hivatalát képviseljem Washingtonban. Abban az évben a kormányzóm és Reagan, Kalifornia akkori kormányzója a Republikánus Kormányzók Konferenciáján vett részt, ekkor találkoztam először Reagannel.

Mi Reagan elnök tartós politikai öröksége?

Először is, a hidegháború lezárása a Szovjet Birodalom felszívódásával, ami után Kelet-Európában és a világ más részein a szabadság vette át a zsarnokság helyét. Másodszor: a politikai és gazdasági szabadság lett a társadalmak és a kormányzatok globális mércéje. A Világbank szerint a nyolcvanas évek óta kétmilliárd ember emelkedett ki az extrém szegénységből a világ körül. Ez is a reagani globális szabadság öröksége. Ez az örökség tükröződik a szegénység csökkenésében, a középosztály növekedésében Kelet-Európában, Indiában, Kínában, Latin-Amerikában és – ha Putyin elnök nem fojtja el – Oroszországban is.

A hidegháború megnyerésével a reagani időszak volt az Egyesült Államok elmúlt évszázadbeli legsikeresebb időszaka?

Nem mondanám, hogy az Egyesült Államok nyerte meg a hidegháborút. Mindenki nyertes volt. A kommunizmus rossz volt Magyarországnak, Kelet-Európának, Oroszországnak, mindenkinek, aki abban a rendszerben küszködött. Amikor a szovjet kommunizmus összeomlott, mindenki nyert – kivéve a KGB-t.

Budapesti előadásában a mostani amerikai politikáról beszélt: november elején tartják a félidős választásokat az Egyesült Államokban, ahol a Képviselőház mind a 435 képviselőjét és a százfős Szenátus egyharmadát újraválasztják. Mi várható ön szerint a választáson?

2010 óta republikánus többség van a Képviselőházban, míg a Szenátusban 2006 óta a demokratáké a többség, ahogy ugye Obama elnök is a Demokrata Párthoz tartozik. Nagyon valószínűtlennek tartom, hogy a demokraták idén visszanyerik a többséget a Képviselőházban. Az a kérdés, hogy a republikánusok többségbe kerülnek-e a Szenátusban. Az látszik, hogy Obama elnök nagyon sokat tesz a demokrata többség megőrzéséért a Szenátusban, de jelen pillanatban azt valószínűsítem, hogy a Szenátusban is szűk republikánus többség alakulhat ki.

Milyen állapotban van most a Demokrata Párt? Kik a szavazói 2014-ben?

Az afro-amerikaiak 95 százaléka demokrata szavazó, de Obama elnök Fehér Házból való távozása után ez az arány csökkenni fog. A demokraták erősek a spanyolajkúak körében, de ez államról államra változik. Ott vannak a szakszervezetek: a legtöbb amerikai szakszervezet a demokratákat támogatja, de a tagságuk eléggé egyenlően oszlik meg a republikánusok, a demokraták és a függetlenek között. A demokratákra szavaznak bizonyos egy téma iránt érdeklődő (issue) szavazók, mint például a környezetvédők. Ezek az issue szavazók magasan képzettként, vagyonosként és urbánusként jellemezhetők. A nők terén érdekes megoszlás, hogy a házas nők inkább republikánus, míg a nem házas nők inkább demokrata szavazóknak számítanak.

Egyes elemzők szerint az idő összességében a Demokrata Pártnak dolgozik, ezzel egyetért?

Szkeptikus vagyok: akik erről beszélnek, arra gondolnak, hogy a spanyolajkúak aránya folyamatosan növekszik, és ők most jellemzően a demokratákra szavaznak. De amikor Reagan és a két Bush volt a Fehér Házban, a spanyolajkúak nagy arányban támogatták őket. A dolgok változnak és vissza is változhatnak.

A demokraták szociálliberálisok, szocdemek, inkább baloldali politikákat folytatnak. Ahogy körbenézünk Európában és Amerikában, radikális progresszív ideológiák és politikák új hullámát láthatjuk. Az amerikai demokraták is radikálisabbá válhatnak a jövőben?

Hadd kérdezzek vissza: ez az új hullám inkább egy elitcsoportot vagy egy valódi népi mozgalmat takar? Szerintem az előbbit. A demokratáknak az elmúlt hat évben volt egy radikális időszakuk. De az elnök most épp visszavonul ebből, különösen a külpolitika területén, ami meg is döbbenti sok támogatóját. A gazdaság sem megy elég jól, a demokraták gazdaságpolitikájának köszönhetően. Ha 2016-ban a republikánusok nyerik az elnökválasztást, a demokratáknak át kell menniük egy újraértékelő folyamaton.

Kik a demokraták feltörekvő politikusai jelenleg? Várható, hogy Hillary Clinton lesz 2016-ban az elnökjelöltjük?

2008-ban is mindenki azt mondta, hogy Clinton asszony lesz a biztos befutó, aztán jött Obama, és elnyerte előle a demokrata elnökjelöltséget. Van egy egész szárny a Demokrata Pártban, amely nem kedveli Hillary Clintont, akinek egyébként nincs jó politikai időzítési képessége sem. Ő nem a férje. Most sokat hallunk egy massachusettsi szenátorról, Elizabeth Warrenről. Joe Biden alelnök is gondolkodik a feljebb lépésen. New York kormányzója, Andrew Cuomo, valamint a kaliforniai kormányzó, Jerry Brown is beléphet majd a jelölti versenybe.

És hogy állnak most a republikánusok? Kiknek a pártja 2014-ben?

A republikánus szavazókat az eszméik, és nem az etnikumuk vagy közös csoporttagságaik kötik össze egymással. A republikánusok gazdasági növekedést, a jog erős uralmát, a korlátozott kormányzatot akarják látni. Úgy hiszik, akár szeretjük, akár sem, az Egyesült Államok egy ellensúlyt képez a világban működő rossz hatalmakkal szemben.

Miként ítéli meg a republikánusokat megosztó konfliktust a Tea Party népi mozgalom és a washingtoni „establishment” politikusok között?

Alapvetően mind a republikánus politikus elit, mind a Tea Party mozgalmárai ugyanazt akarják. A Republikánus Párton belüli harcok inkább a taktikáról szólnak. Sok Tea Party-támogató nem bízik a párt politikusaiban: szerintük nem tesznek meg mindent azokért a változásokért, amikben a republikánusok hisznek. Az establishment ugyanakkor úgy véli, a Tea Party retorikája és időzítése elidegeníti a független szavazókat a republikánusoktól. A kihívás az, hogyan lehet a két csoportot újra egymáshoz hangolni.

Ön szerint a demokraták eléggé radikális időszakukat élik most. De ez igaz a republikánusokra is, nem?

Nem mondanám, hogy a Republikánus Párt radikális párt lenne: inkább reformpártnak hívnám őket.

És nem gondolja azt sem, hogy a republikánusok tartósan kisebbségi párttá válhatnak a jövőben?

1964 óta minden alkalommal, amikor a republikánusok elveszítettek egy választást, megjelentek a hangok, hogy a Republikánus Párt a kihalás szélén áll. Aztán a republikánusok megnyerték a következő választásokat.

Vannak, akik szerint Reagan elnök óta nem volt egy igazi államférfi sem a Republikánus Párt soraiban.

Az amerikai polgárháború után sokan azt mondták, Lincoln után nincs államférfi a republikánusoknál. Amikor Eisenhower távozz a Fehér Házból 1961-ben, ugyanezt hallottuk. Az emberek szeretnek visszanézni régi nagy elnökökre azt mondván, ma már nincsenek olyanok, mint ők. De változni kell a változó korokkal együtt, ideális esetben megőrizve az örök értékeket. Akik ezt össze tudják egyeztetni, azokban lesznek a következő nagy politikusok.

És kik lehetnek a republikánusok új vezető politikusai?

Most legalább 15 szenátort és kormányzót tudnék mondani, akik republikánus elnökjelöltté válhatnak: Mitt Romney, Scott Walker (Wisconsin kormányzója), John Kasich (Ohio kormányzója), Chris Christie (New Jersey kormányzója), Ted Cruz texasi szenátor, Marco Rubio floridai szenátor, Rand Paul, Kentucky szenátora, Rick Perry texasi kormányzó és Jeb Bush volt floridai kormányzó. És még sorolhatnám. A republikánusoknak sok lehetséges jelöltje van, de még nem tudható, ki lesz közülük a legjobb befutó.

Az Egyesült Államok külpolitikájáról: azt látjuk itt Magyarországon és Európában, hogy az USA mintha próbálni utolérni az eseményeket, amik a régiónkban történnek.

Mindkét Bush elnök és Clinton elnök is sok figyelmet fordított Európára. Azt viszont érezhették az európaiak, hogy Obama elnök elhanyagolta őket. De az újraválasztása előtt Obama is napirendre tűzte az EU és az USA közötti transzatlanti kereskedelmi megállapodás (TTIP) ügyét. És most úgy tűnik, keményebb álláspontot kezd képviselne az európai biztonság kapcsán, különösen Oroszország kapcsán. Úgy látszik, Putyin elnök ukrajnai akciói és a Baltikum kihívásai ébresztőként hatottak az Obama-kormányzatra.

*

Clark S. Judge amerikai publicista, a White House Writers Group tanácsadó cég igazgatója. A nyolcvanas években Ronald Reagan elnök beszédírójaként dolgozott, ma stratégiai és kommunikációs tanácsokat ad nagyvállalatoknak. Írásai jelentek meg a Wall Street Journalban, a Financial Times-ban, és a New York Times-ban.