Egységes pénzügyi felügyeletet akar Európában az EKB

Az igazgatósági tag az euróövezet előtt álló kihívásokat elemezte beszédében a pénzügyi integráció- és a stabilitás, illetve a monetáris politika eszközei tükrében. Rámutatott: a pénzügyi válság során szerzett tapasztalatok számos bizonyítékát adták annak, hogy a jelenlegi globálisan integrált pénzügyi rendszerben milyen gyorsan terjednek át a problémák egyik intézményről a másikra, egyik bankrendszerről a másikra. Számos példája volt annak is, hogy a meghozott nemzeti és ágazati szintű ellenintézkedések fragmentálták a pénzpiacokat, különösen Európában.

A szerzett tapasztalatoknak köszönhetően mostanra kialakult az a konszenzusos meggyőződés, hogy egy erősen integrált és megfelelően felügyelt pénzügyi rendszer jobban hozzá tud járulni a források hatékony elosztásához és tudja növelni a jövedelmező befektetésekhez szükséges forrásokat. Felmerül ugyanakkor a kérdés, hogy a pénzügyi integráció valóban hozzájárul-e a pénzügyi rendszerek stabilitásának fokozásához is. „A válaszom egyértelmű igen” – mondta Benoît Coeuré. „Persze, bizonyos feltételek teljesülése esetén” – tette hozzá.

Először is, megfelelő eszközökkel kell rendelkezni annak megakadályozására, hogy a pénzügyi integráció homályos befektetési eszközök és üzleti praktikák táptalajává válhasson. Másodszor, tudván, hogy a pénzügyi szektor hajlamos rövidlátó, csordaszellemű magatartásra, hirtelen hangulatváltásokra, a vezetők és alkalmazottak javadalmazását hosszú távú eredménymutatókhoz kell kötni. Harmadszor, meg kell akadályozni a pénzintézetek mérlegét terhelő kockázati tényezők halmozódását, és negyedszer, megfelelő eszközökkel kell rendelkezni pénzintézetek és különböző joghatóságok közötti „fertőzésveszély” elhárításához.

Az integrált pénzügyi rendszer kialakítása elengedhetetlen előfeltétele az egységes monetáris politika gyakorlásának az euróövezetben – hangsúlyozta Benoît Coeuré.

A pénzügyi rendszerintegráció lehetővé teszi a nemzeti bankrendszereknek és a vállalati kötvénypiacoknak a kockázatok és a forrás-allokáció nemzeti piacok közötti terítését. A pénzügyi válság, majd a szuverén adósságválság által okozott piaci széttöredezettség súlyos csapást mért az európai pénzügyi rendszerre, illetve a monetáris politikai transzmissziós mechanizmusára. Ennek áthidalására az EKB számos hagyományos és szokatlan monetáris eszközt vetett már be, míg végül az LTRO hosszú távú viszontfinanszírozási műveletekben (Long Term Refinancing Operations), illetve az OMT közvetlen monetáris tranzakciós (Outright Monetary Transactions) programban találta meg a hatékony megoldást.

Az EKB igazgatósági tagja előadásában hangsúlyozta, hogy az EKB készen áll az OMT műveletek végrehajtására minden esetben, ha valamely ország az ESM európai stabilitási mechanizmus támogatási programjához folyamodik segítségért és vállalja a támogatási feltételek teljesítését. Kiemelte azonban: az EKB tudatában van annak, hogy műveleteivel csak tüneti kezelésre képes, de nem hatol a probléma gyökeréig.

A megoldást csak a makro-prudenciális szempontok szerepének növelése hozhatja meg az integrált pénzügyi rendszerek felügyeletében, és ennek biztosításhoz a monetáris unió hatékony működése érdekében egyetlen kézbe kell adni a pénzügyi rendszer felügyeletének hatáskörét.

A pénzügyi válság ugyanis feltárta azt a problémát is, hogy a pénzügyi felügyelet kizárólag mikro-prudenciális szempontokat követett, az egyes intézmények stabil működésére helyezte a hangsúlyt és ezáltal teljes mértékben érzéketlennek bizonyult a rendszerkockázati tényezőkkel szemben. A megközelítés abból a feltételezésből indult ki, hogy az intézményi stabilitás egyúttal a rendszer stabilitását is garantálja.

A 2012. június 29-i euróövezeti csúcstalálkozón az EU-Bizottság javaslatot terjesztett be az egységes felügyeleti rendszer, az SSM (Single Supervisory Mechanism) bevezetésére az EKB szerepvállalásával.

Az SSM bevezetése nemcsak a pénzügyi stabilitás megerősítése, hanem az európai pénzügyi integráció elősegítése érdekében is elengedhetetlenül szükséges. Az SSM hatékony működésének előfeltétele, hogy hatókörének minden euróövezeti bankra ki kell terjednie, valamint át nem járható módon el kell választani a feladatot ellátó szerv (az EKB) felügyeleti döntéshozói és monetáris politikai hatáskörét. Miközben az SSM bevezetése az euróövezetben elengedhetetlenül szükséges, ajánlatos lenne kiterjeszteni hatáskörét más EU tagországokra is.

„Bízom benne, hogy az európai vezetőknek decemberi találkozójukon sikerül megállapodniuk az SSM létrehozásának alapvető kérdéseiben, így a rendszer 2013-ban jogi formát ölthet és 2014-ben pedig már megkezdheti működését” – zárta beszédét Benoît Coeuré a 3. ázsiai pénzügyi szabályozási konferencián Hongkongban.