„Amint ezek a bírálatok mind Nyugaton, mind Magyarországon egybemosódtak – nagyon gyakran a bírálók szándékai ellenére –, amint úgyszólván »árukapcsolás« alakult ki a »demokrácia« és a »piacgazdaság« sérelmeinek fölhánytorgatása között, végzetes ideológiai helyzet jött létre, amely (szerény nézetem szerint) meg fogja határozni a magyar közeljövőt.
Az a látszat keletkezett ugyanis, hogy a »demokrácia” (az alapjogok, a közszabadságok) védelme egylényegű a »költségvetési egyensúly” (vagyis a megszorítások, vagyis az elszegényedés és deklasszálódás) szorgalmazásával. E kettő együtt pedig látszólag »a Nyugat támadása”, amely nálunk a »demokrácia védelmének« örvén a saját önző gazdasági érdekeit oltalmazza, s amely el akar taposni mindenkit, aki – »saját népe érdekében« – szembeszáll a gazdaságpolitikai »ortodoxiával«, azaz az elnyomorodás módszertanával. Evvel aztán az alkotmányellenes alkotmány, a politikai pluralizmus de facto betiltása, a politikai tisztogatás, az új (nem totalitárius, ám hegemón) pártállam kialakítása, a magyar kultúra és a magyar tudomány elpusztítása elleni küzdelem nagyon sok tájékozatlan, félrevezetett, ám becsületes, komoly és hazafias polgártársunk szemében »idegen érdekek kiszolgálásának« és a legfölső nagyburzsoázia (a finánctőke) diktátumának tetszik.
Evvel megmentették Orbán Viktor hatalmát.
Ezentúl minden kedvezőtlen gazdasági fejleményért, minden megszorításért, minden csoportos elbocsátásért a Nyugat s a nyugati »pénzügyi köröket« kiszolgáló komprádor (hazai) polgárság és »nemzetidegen«, »hazáját külföldön, idegen zsoldban mószeroló« értelmiség lesz a felelős. Ezentúl az Európai Unió, a Nemzetközi Valutaalap, az Európa Tanács, az Egyesült Államok, az EBESZ stb. minden hibájáért, a nyugati államok minden antidemokratikus rendszabályáért közvetve Orbán Viktor ellenzéke lesz a felelős.
Ezentúl Orbán Viktor minden ballépése a Nyugatnak tett kényszerű engedménynek látszik majd, tehát közvetve a Nyugat-barát ellenzéknek lehet fölróni.”