„Semmilyen Izrael-ellenes döntés nem akadályozza meg Izraelt abban, hogy megvédje állampolgárait” – tette hozzá a kormányfő hivatala.
Nyitókép: Benjamin Netanjahz/ EMMANUEL DUNAND / AFP
Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök antiszemitának nevezte és visszautasította csütörtökön a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) elfogatóparancsát, amelyet ellene és Joáv Galant, a nemrégiben leváltott izraeli védelmi miniszter ellen adtak ki háborús bűnökkel vádolva őket.
A Nemzetközi Büntetőbíróság antiszemita döntése egy modern Dreyfus-perrel azonos – és ez is úgy fog véget érni, mint az”
– utalt a kormányfő a tizenkilencedik századi Franciaországban lezajlott eljárásra, amelyben egy zsidó katonatisztet, Alfred Dreyfust alaptalanul vádoltak meg hazaárulással.
„Izrael undorral utasítja vissza a Nemzetközi Büntetőbíróságnak, ennek az elfogult és diszkriminatív politikai testületnek az ellene szóló abszurd és hamis tetteit és vádjait.
Nincs igazságosabb Izrael Gázában, 2023. október 7. óta vívott háborújánál, amely azután tört ki, hogy a Hamász terrorszervezet gyilkos támadást indított, és végrehajtotta a zsidó nép ellen a holokauszt óta a legnagyobb mészárlást”
– áll Netanjahu hivatalának közleményében.
„Olyan korrupt legfőbb ügyész hozta meg a döntést, aki a bőrét igyekszik menteni az ellene szóló súlyos szexuális zaklatási vádak miatt, és olyan elfogult bírák, akiket az Izrael elleni antiszemita gyűlölet hajt” – tették hozzá.
„Semmilyen Izrael-ellenes döntés nem akadályozza meg Izraelt abban, hogy megvédje állampolgárait” – tette hozzá a kormányfő hivatala.
„Benjámin Netanjahu miniszterelnök nem enged a nyomásnak, nem retten vissza, és nem hátrál meg mindaddig, amíg Izrael el nem éri a hadjárat elején kitűzött összes háborús célját” – zárult a kormányfői közlemény.
Szinte minden párt összefogott Izraelben
Az izraeli politikai paletta legtöbb pártja, a jobboldal, a centrum és a baloldal is felsorakozott a hágai döntéssel szemben. „Elítélem a hágai bíróság döntését, Izrael védi magát a terrorszervezetekkel szemben, melyek megtámadták, gyilkolták és megerőszakolták polgárait. Ezek az elfogatóparancsok a terrorizmus megjutalmazását jelentik” – közölte a parlamenti ellenzék és az ellenzéki centrista Van Jövő párt vezetője, Jaír Lapid.
Jaír Golan, a szociáldemokrata ellenzéki Demokrata Párt elnöke szégyenteljesnek nevezte a hágai végzést.
„Izraelnek joga volt és mindig is lesz megvédeni magát ellenségeinkkel szemben” – közölte a baloldali politikus.
Az arab vezetők megtárgyalják, hogy mit várhatnak a januárban érkező Trump adminisztrációtól.
Nyitókép forrása: Anadolu via AFP
Az arab és muszlim vezetők hétfőn Szaúd-Arábiában gyűlnek össze egy csúcstalálkozóra, amelyen a gázai és libanoni háborúkkal foglalkoznak, és amely lehetőséget ad arra, hogy üzenetet küldjenek Donald Trump megválasztott amerikai elnöknek – írja a Times of Israel.
A szaúdi külügyminisztérium októberben jelentette be, hogy Rijádban sor kerül egy találkozóra, ahol egy új „nemzetközi szövetség” egy palesztin állam létrehozását fogja követelni.
Egy évvel ezelőtt a kairói székhelyű Arab Liga tartott csúcstalálkozót Rijádban, amelyen a résztvevők elítélték Izrael Hamász elleni háborúját.
A térséggel foglalkozó elemzők szerint a muszlim vezetők most várhatóan figyelembe veszik, hogy hamarosan érkezik Trump.
„Ez a csúcstalálkozó nagy lehetőséget kínál a regionális vezetők számára, hogy jelezzék a leendő Trump-kormányzatnak, mit akarnak az Egyesült Államok szerepvállalását illetően” – mondta Anna Jacobs, az International Crisis Group agytröszt elemzője.
Trump érkezése megerősítheti Szaúd-Arábia pozícióját a régióban.
Korábban felmerült annak a lehetősége, hogy a szaúdiak normalizálják a kapcsolataikat Izraellel, azonban előtte azt szeretnék, ha létrejönne egy palesztin állam. A várakozások szerint Rijádban a muszlim és rab nemzetek el fogják ítélni Izrael háborúit.
Propaganda óvodásoknak, fegyveres gyakorlatok a kicsit nagyobbaknak, büszke pózolás terrorszervezetek jelképeivel – egymillió kis terorristát „gyártanak” Gázában egy újabb támadásra. Mutatjuk, hogyan!
Nyitókép: palesztin gyerekek fegyverreplikákkal tüntetnek a palesztin foglyok szabadon engedéséért egy rafahi menekülttáborban 2003-ban.forrás: AFP PHOTO/SAID KHATIB.
Nemrég a világ nagyobbik fele ünnepelt, amikor Jahja Szinvár Hamász-vezér halálhírét meghallotta – a brutális 2023. október 7-i, Izrael elleni támadást kitervelő férfivel egy drón végzett.
Az arab világ nagy része nem osztozott ebben az örömben;
akiknek igazán hiányozhat, az Szinvár három gyereke, akivel a legidősebbel, egy tízesztendős fiúval levélben is tartotta a kapcsolatot, miután a több mint ezer izraeli lemészárlása és túszok elhurcolása után a zsidó állam visszavágott, és megindult a hajtóvadászat a terroristák ellen.
Igen ám, de nemrég kiszivárgott Szinvár és a fiú állítólagos levelezése: híradások szerint a vezér még leveleiben is elsősorban Izrael ellen uszította a fiát, aki cserébe rajzain halott zsidó katonákkal örvendeztette meg a kedves papát. A gyűlölet önmagában nem meglepő; lapunk is beszámolt bő egy évvel arról a felvételről, amelyen kilenc és tizenkét év közötti srácok mondanak olyanokat teljes nyíltsággal a kamerába, hogy
„meg kell késelnünk a zsidókat és át kell hajtanunk rajtuk autóval, mert a leszúrásuk és megölésük méltóságot ad a palesztinoknak”.
Videón sorolják palesztin gyerekek, hogy mit tennének a zsidókkal
„Kész vagyok leszúrni zsidókat és áthajtani rajtuk autóval” – mondta az egyik.
S ha mindennek az okát keresnénk, legalábbis az egyiket hamar megtalálnánk abban a rövid videóban, amit a Honest Reporting nevű szervezet mutatott be nemrég: ebben arról mutattak felvételeket, hogyan tanítják Izrael és a zsidók gyűlöletére már az óvodától kezdve a palesztin gyerekeket, a meséktől a rajzfilmeken át a tankönyvekig – olyanokig, amelyeket többek között az ENSZ palesztinok megsegítésével foglalkozó szervezet pénzéből készültek.
Steve Israel veterán politikus, a Cornell Egyetem szakintézetének vezetője egyébként tavalyi véleménycikkében arról ír: bár népszerű válasz, hogy a Gázai övezetbeli totális eldurvulást és szélsőséges zsidógyűlöletet az izraeli katonai blokád vagy a palesztin frakciók polgárháborúja okozta, de valójában a folyamatok mögött a Hamász jelenlegi terrorista generációja áll, amelyet a éppenséggel a gázai oktatási rendszer nevelt ki.
Mint írja, a gázai gyerekek háromféle iskolába járhatnak:
a Hamász kvázi állami intézményeibe,
az ENSZ palesztinokkal foglalkozó (és nemrég kiebrudalt) szervezetének (UNRWA) iskoláiba,
illetve a nagyon gazdagok valamelyik magániskolába.
Ez pedig nem kis tömeget jelent.
Gáza populációjának csaknem fele 18 év alatti, vagyis a 2,2 millió lakosból több mint egymillió gyerek
– 2005 óta pedig felnőtt egy teljes generáció, amelyet nem csak a saját háborús traumái – ami a gázai gyermekek 91 százalékát érinti – sújtanak, de az ezt hatékonyan kihasználó, szélsőségesen antiszemita oktatási rendszerük is tovább radikalizál.
Terrorpropaganda az óvodától kezdve
Ami a gyerekeknek szóló könyveket, vagy akár popkulturális tartalmakat illeti, ezek nem extrémebbek, mint ami úgy általában a mindennapi közgondolkodásban ott van – fogalmaz lapunk megkeresésére Sayfo Omar, a Migrációkutató Intézet kutatási vezetője. A szakértő szerint nem csak a Gázai övezetben probléma ez, hanem számos arab országban megvan.
Libanon, fővárosa, Bejrút utcáin vonulnak fel az egyébként puhának tartott szervezet, a Palesztin Felszabadítási Szervezet gyerek-milicistái. Ezek viszont már éles fegyverek. Forrás: Karine Pierre / Hans Lucas / Hans Lucas via AFP
Ami a palesztinokat illeti, a szakértő rámutat: 2005 volt a vízválasztó, már ami az indoktrinációt illeti: amíg nem kezdték 2006-ban építeni a falat, élénk interakció volt a gázaiak meg úgy általában a palesztinok és a zsidók között.
„A palesztinok százezerszámra átjártak dolgozni, a zsidók pedig sokszor a gázai piacot és strandot preferálták.”
A fal óta azonban szinte teljes az elzártság, és felnőtt egy generáció, amelyik izraelit csak az említett módokon látott. „Őket így nagyon könnyű uszítani, szemükben a zsidókat démonizálni, mivel nem kötődik személyes élményük hozzájuk.”
Egyébként az, hogy a Hamász kvázi állami struktúrájában terroristákat képeznek az iskolák, talán nem meglepő: tankönyveikről már több mint tíz éve is születtek jelentések. Ennél sokkal kellemetlenebb, hogy az ENSZ palesztin menekültekkel foglalkozó szervezete, az UNRWA iskoláiban is bizonyítást nyert, hogy
évek óta olyan tanterv szerint tanítanak, amely szélsőséges antiszemitizmusra buzdít,
az erőszakot dicsőíti, és egyértelmű az összefüggés a tananyag és az október 7-i mészárlások között.
„Minden nemzetközi szervezet azzal dolgozik együtt, akivel muszáj, meg akivel együtt dolgozva el tudja érni a céljait – például a segélyek célba juttatását –, s ha ez a Hamász, akkor a Hamász” – mutat rá ennek kapcsán a praktikus szempontokra Sayfo.
Az ügyre vonatkozó „Az UNRWA-féle oktatás: tankönyvek és terror” című jelentés szerint
az ügynökség egyébként 183 iskolát működtet a Gázai övezetben, több mint 286 ezer diák tanul itt,
s nem más, mint a Palesztin Hatóság tantervét használják, amelyet a Gázai övezetben, Ciszjordániában és Kelet-Jeruzsálemben is használnak, noha a PA befolyása csak utóbbi két területre terjed ki.
Mindenesetre a jelentés leszögezi: szélsőséges nacionalizmus és az iszlamista ideológiák igen elterjedtek a tantervben, de még a természettudományi és matematikai tankönyvekben is. „Nyíltan antiszemiták maradtak, és továbbra is az erőszakra, a dzsihádra és a mártíromságra ösztönöznek, miközben a békét nem preferálják, sőt úgy tanítják, mint ami nem is lehetséges.”
A Hamász rabjai
Sayfo árnyalja a képet valamelyest: „A palesztinok általában tagadják, hogy antiszemiták lennének. Gyakran hivatkoznak arra, hogy ők is szemiták, és állítják, hogy nem a zsidókkal, hanem csak a cionizmussal van problémájuk. Ugyanakkor az Izraellel való szembenállás számukra egy mindennapi szinten megélt konfliktus, ezért az indulatok tombolnak és gyakori a zsidók dehumanizált ábrázolása” – mondja. Vagyis, teszi hozzá, ezek az anyagok nem véletlenül hasonlítanak egy háborúban álló ország propagandaanyagaira. Hiszen
a gázai lakosság nyolcvan százaléka menekült, tele saját és transzgenerációs traumákkal az elmúlt hetven évből,
emellett ott van az idealizált „aranykor” elvesztésének legendája, Izrael állam létrejötte előttről.
Persze léphetünk egyet hátra is, és rákérdezhetünk arra a számunkra nyilvánvalóan idegen tényre is, hogy mégis mit keres óvodás gyerekek kezében fegyver, rajtuk pedig terrorszervezetek jelképei. Sayfo szerint ennek megítélésében fontos szempont, hogy Európában individualista társadalmak vannak, ahol a politikai lojalitás és preferencia alapvetően egy személyes döntés, ezzel szemben a Közel-Keleten jellemzően kollektív társadalmak vannak, vagyis a család dönti el, ez milyen irányba mutat. „A gyerek itt csak a szülők meghosszabbított végtagja, emellett egy fegyveres, fejpántos képpel a gyerek esetében jelzik azt, hogy a kollektívához tartozik, családja pedig elkötelezett, például adott esetben a Hamász mellett. Ezt a demonstratív elkötelezettségét később a család egyéb tőkére tudnak aztán váltani, így ez teljesen természetes része az ottani életnek”.
Hozzátehetjük, jövőképük sem igen van,
két fő munkaadó van Gázában, az egyik a Hamász kvázi állami kliensrendszere, a másik a különböző nemzetközi szervezetek; a látszólag ezektől független vállalkozások is együttműködnek ezekkel, hiszen ki voltak szolgáltatva a Hamász terrorjának.
Az említett, terjedelmes leleplező jelentés szerint több mint 30 iskola mintegy 82 UNRWA-delegált tanára és egyéb alkalmazottja vett részt a masszív iskolai terrorpropaganda megalkotásában.
A riport számos bizarr esetet felsorol: az UNRWA-féle szövegértési gyakorlatban például egy zsidó utasokat szállító busz elleni palesztin gyújtóbombás támadást „grillpartiként” ír le, egy másik esetben pedig az ötödik osztályos tanulókat arra tanították, hogy az 1978-ban az izraeli tengerparti úton robbantó Dalal Mughrabi nevű terroristát éltessenek.
Mindezt UNRWA-, vagyis javarészt amerikai pénzből.
A szervezet enélkül is igen sáros (pontosabban: véres). Az említett IMPACT-SE jelentés szerint több mint száz, UNRWA-iskolát végzett, az október 7-i támadásban részt vevő, a Hamasz által „mártírként” elismert személy szerepel. Az egyik terrorista autójában UNRWA-oklevelet találtak.
Sőt: az UNRWA munkatársai és tanárai csatlakoztak a mészárlás ünnepségéhez, s legalább 14 UNRWA iskolai alkalmazott nyilvánosan dicsérte a támadásokat a közösségi médiában.
Az sem feltétlenül elválasztható a fejükben, szögezi le a jelenség kapcsán a szakértő, hogy
„emberek nappal UNRWA-dolgozók, este meg a bombákat pakolják az alagutakban”.
Az áldozati narratíva a palesztin identitás része. „Innentől kezdve, hogyha valaki áldozatként tekint magára, akkor szükségszerűen igaza van, bármit is csinál az ő logikája szerint”.
Propagandarajzfilmek a legkisebbeknek
Sayfo egyébként doktori disszertációját az arab gyermekeknek szóló médiatartalmak témájából írta, így kérésünkre több, szintén a gyermekek indoktrinációját célzó rajzfilmet is küldött, már a nyilvánosan elérhetőek közül.
Közös jellemzőjük volt a kidolgozatlanság és a nyugati szemmel nézve olcsó, bumfordi hatásvadászat, de ha főként csak ezek elérhetőek a gyermekek számára, a hatásuk megkérdőjelezhetetlen.
Ilyen például egy Hamasz-rajzfilm Ahmed Jászinról (a Hamász alapítója);
A Hamász által „Izrael-bábnak” tekintett, mérsékeltebb Palesztin Felszabadítási Szervezetet kigúnyoló propagandarajzfilm;
S végül egy „A fiú és a megszálló” című iráni rajzfilm, amit a Hamász és a Hezbollah televíziói is vetítettek, és ami a Tom és Jerry, vagy a „No, megállj csak” mintájára mutatja be a furfangos palesztin gyerekek és a kegyetlen, de buta izraeli megszálló katona „kalandjait”.
Az arab antiszemitizmus egyébként is olyan, mint egy svédasztal, ahonnan mindenki irányzattól függ, hogy mit vesz magához, magyarázza a szakértő: van rajta a 19. századi európai antiszemitizmus még a Dreyfuss-per és a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei idejéből, amelyeket nem sokkal megjelenésüket követően fordítottak franciáról arabra a közel-keleti missziós iskolákban. Vannak ott második világháborús náci propagandaanyagok, ezek hatottak egyébként az iráni iszlám forradalmi antiszemitizmusra is; aztán ott vannak a különféle vallási eredetű szövegek, mert noha a Korán javarészt pozitívan nyilatkozik Izrael népéről,
azért ki lehet válogatni és fel lehet erősíteni olyan részeket, amiket Mohamed egyes zsidó nemzetségekkel való konfliktusai ihlettek.
S végül a hidegháborús időkből az antikolonialista palesztin narratíva, ami a zsidókat gyarmatosítóknak tekinti – ha megnézzük például az arab propagandarajzfilmeket, nem annyira a görbe orr jelenik meg, hiszen az araboknak is lehet sztereotipikusan nagy orruk, hanem például az izraeliek „fehérsége” is, ezzel is azt erősítve, hogy idegenek a térségben.
