Rádöbbent a brit lap: Orbán megingathatatlan, a többiek pedig csak sodródnak az árral
Donald Tusk és Volodimir Zelenszkij is teljesen más hangnemet ütött meg.
Akik válaszoltak a Mandiner megkeresésére, azok többsége elítélte az ukrán elnök ötletét, Márki-Zay Péter Orbán Viktort szidta, és nagyon tanulságos, ahogy Ursula von der Leyen reagált az ügyre.
Hatalmas vihart kavart a minap a The Washington Post értesülése, miszerint Volodimir Zerlenszkij fel akarta robbantani a Barátság vezetéket, hogy csapást mérjen Magyarországra. A lap azt írja, az ukrán elnök a magyar ipar elleni szabotázsakcióval torolta volna meg a kormány „Kreml-barátságát”. Az újság az amerikai titkosszolgálatok lehallgatásainak a dokumentumait közölte – ezek hitelességét a Pentagon sem cáfolta –, s ebben szerepel, hogy Zelenszkij február közepén egy Julija Sviridenko miniszterelnök-helyettessel folytatott megbeszélésen vetette fel ezt az ötletet.
A magyar szakértők, politikusok többsége – de igaz ez a külföldiekre is – egyelőre tényként fogadja az újság szenzációs hírét, s a legtöbben nagyon felháborodtak. Bár az is igaz, Bendarzsevszkij Anton biztonságpolitikai szakértő az ATV Egyenes beszéd műsorában álhírről beszélt. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szakmai igazgatója azt mondta, a kérdés az, kinek állhatott érdekében ezt a „kacsát” nyilvánosságra hozni. Bendarzsevszkij azzal érvelt, az ukrán vezetésnek nem lenne érdeke a vezeték felrobbantása, hiszen a nyers kőolaj ezen érkezik Magyarországra, itt feldolgozzuk és már dízel üzemanyag formájában ugyanezen a csövön keresztül jut vissza a keleti szomszédunkba, hiszen az ő feldolgozóiparuk megsemmisült a háborúban.
A Mandiner mindenesetre megkérdezte a parlamenti és azon kívüli pártokat, mit szólnak az amerikai újság cikkéhez. Négy politikai erő vette a fáradságot, hogy válaszoljon – továbbá Márki-Zay Péter, aki hangsúlyozottan nem a Mindenki Magyarországért Mozgalom, hanem a saját véleményét közölte –, a többiek nem reagáltak levelünkre.
Úgy fogalmaz, „Örvendetesnek és meglepőnek tartom, hogy az ukránok egyéves háborúskodás során egyszer sem tettek kárt az orosz energiahordozókat Magyarországra szállító vezetékekben. Nyilván köze lehet ezen döntésüknek ahhoz, hogy Orbán Viktor támogatta és megszavazta az Unióban az európai fegyverszállítást, már tavaly márciusban törvényt módosított azért, hogy Magyarországon keresztül fegyvereket szállítsanak Ukrajnának, ahogy minden kormányzati hazugság ellenére szlovén harckocsikat, francia helikoptereket és török drónokat szállítottak is, valamint minden kormányzati hazudozás ellenére Orbán Viktor minden brüsszeli szankciót megszavazott.
Nem feledhetjük el ugyanakkor, hogy mindezen háborúpárti gyakorlat mellett Orbán Viktor a népirtó Putyin kiszolgálásával nemcsak a magyar nemzeti érdekeket árulta el, de a kárpátaljai magyarságot is, akiket sajnos rendszeresen érnek és fognak még érni hátrányok az ukrán többség részéről saját hazájukban a magyar miniszterelnök Európában mindenhol elítélt és kiközösített politikája miatt, amivel gyerekeket gyilkoló köztörvényes bűnözőket, tömeggyilkosokat, gyermekrablókat, és terroristákat támogat. Soha többé ne legyen háború, legyen valódi béke, védjék meg az ártatlanul szenvedőket, ne engedjék futni a gyilkosokat, bűnhődjenek méltóképpen a háborút kirobbantó politikusok, és adják vissza a tankokkal legázolt családok otthonait és elrabolt gyermekeit!”
A Mi Hazánk azt írta, Toroczkai László Twitter-bejegyzésében található az álláspontjuk. Az elnök úgy fogalmazott, „Na, itt az ideje, hogy Magyarország azonnal leállítsa Ukrajna finanszírozását! (évi 70-80 milliárd a magyar adófizetők pénzéből). Mellesleg pedig ez ugyanolyan terrorizmus, mint az Északi Áramlat felrobbantása”.
Az LMP azt válaszolta, minden Magyarország elleni fenyegetést mélységesen elítél, illetve a Mandiner figyelmébe ajánlotta Ungár Péter nyilatkozatát. A társelnök azt mondta az InfoRádiónak, „Szerintem a legfontosabb, hogy el kell ítélnünk minden fenyegetőzést, ami Magyarországot érinti, ebben az esetben is így kell tennünk”. Majd azzal folytatta, hogy „Ugyanakkor látjuk azt, hogy ez egy februári nyilatkozat volt, amely most, májusban került nyilvánosságra egy amerikai lapban. Nem pontosan tudjuk, hogy a kiszivárogtatásnak milyen szándékai voltak, ezért óvatosan kell kezelni, de az biztos, hogy
Zelenszkij elnök úr senkinek sem segít azzal, ha ilyeneket mond, az ukránok sem”.
Ungár egyébként bízik abban, hogy a nemzetközi közösség mindent megtesz annak érdekében, hogy visszafogja a háborús eszkalációt, hisz szörnyű lenne, ha valamilyen módon ez a NATO-t érintené. A társelnök kijelentette, „az az energiarendszer, amelybe egész Európa a XX. század második felében berendezkedett, egész egyszerűen fenntarthatatlan. Nem lehet, hogy egy Soviet nevű vezetéken Magyarország gazdasági teljesítőképessége ilyen mértékben függjön”.
A Jobbik-Konzervatívok nem vitték túlzásba a véleményük kifejtését, mindössze azt írják, elítélik Volodimir Zelenszkij kijelentését.
Ezzel szemben az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom nem fukarkodott a szavakkal. Szanyi Tibor pártjának a szóvivője azt válaszolta, A Washington Postban csupán egyetlen állítás a több közül, hogy esetleg milyen szándékai lehettek Zelenszkij elnöknek a Barátság kőolajvezeték kapcsán. A fő mondanivaló arra fókuszál, hogy Zelenszkij elnöknek netán sokkal vadabb elképzelései vannak a háború kapcsán, mint amit a visszafogott hivatalos nyilatkozataiból eddig ismerünk. A hivatkozott titkosszolgálati anyagok forrása viszont bizonytalan, jóllehet eddig senki nem vitatta, hogy az információk akár valósak is lehetnek. Mindenesetre a lap szó szerint összelapátoltnak (»gleaned«) tekinti, s úgymond »elfogott digitális kommunikációként« tálalja a saját anyagait.
Ebből fakadóan ez az egész hivatkozás-köteg a valós anyagoktól kezdve a buherált dokumentumokon át az üres provokációig bármi lehet, netán vegyesen. (Hasonló dolgok rendszeresen megjelennek Putyin elnök kapcsán is, amelyeket ugyanígy nem lehet készpénznek venni.) Mindenesetre Zelenszkij elnök a hivatkozások valótlanságára utalt legutóbb.
Ami a Barátság kőolajvezeték esetleges felrobbantásának gondolatát illeti, az legalább lehet annyira valós, mint sem.
A tárgyalt (elfogott) hivatkozás konkrétan Orbán Viktor üzletének (»Viktor Orbán’s industry«) láttatja az Oroszországból való olajimporthoz való ragaszkodást, s a cikk szerint az amerikai elemzők úgy vélik, hogy az egész - állítólagos - beszélgetés hangneméből a keserűen túlzó, üres fenyegetés (hyperbolic, meaningless threats”) szűrhető le. Amúgy Zelenszkij elnök pontosan ismerheti a magyar-orosz energiaüzletek személyekhez kötődő logikáját, ugyanis 2014-ig az Ukrajnával folytatott áramkereskedelmünk pont úgy zajlott, mint az orosz energiaüzlet a mai napig. Ebből fakadóan Zelenszkij simán gondolhatna Orbánnak való személyes odacsapásra, ha a vezetéket felrobbantatná. Másik oldalról nézve viszont pont az olajvezeték felrobbantása egy hatalmas öngól lenne az ukrán vezetésnek, s kevésbé azért, mert tranzitdíjat szednek be az oroszoktól (pontosabban a MOL ezt átvállalta), sokkal inkább azért, mert a MOL az ukrán hadsereg egyik legnagyobb dízel-beszállítója.
A Kutyapárt hosszas gondolkodás után azt írta: „Magyarország a Barátság vezetéken át érkező olajból látja el az ukrán hadsereget a tiszaújvárosi termékvezetéken keresztül gázolajjal. (Havi 35 ezer tonnára van szerződés.)Tehát
1) valójában az ukránoknak nem érdeke a Barátság vezeték felrobbantása.
2) valójában a magyar kormány támogatja Ukrajnát (ahogy az úgynevezett elhibázott brüsszeli szankciókat is).
Nem lenne muszáj az orosz propagandát tolni, ha valójában értelmes, európai ember módjára támogatja az Orbán-kormány az ukránok harcát.”
Fentiekből és egyebekből fakadóan azt határozottan valósnak gondoljuk, hogy Zelenszkij elnök irgalmatlan személyes dühöt táplálhat Orbán Viktorral szemben, s azt is, hogy egy megnyomorított ország elnökeként időnként durván kifakadhat a belső köreiben, azonban legfőképp ellenérvek sorakoznak az ellen, hogy a Barátság kőolajvezetéket komolyan fel akarná robbantatni. Összegezve:
számunkra ez a pletyka csak felesleges figyelemelterelés, semmi több.”
Végül érdekes, hogy reagált minderre Ursula von der Leyen hétfőn, amikor a közmédia erről kérdezte. A Híradó beszámolója szerint zavart csenddel, majd kényszeredett nevetéssel. Az Európai Bizottság elnöke úgy nyilatkozott, nem hallott az ügyről. A közmédia brüsszeli tudósítója még kérdezte Ursula von der Leyent, de ő először széttárta a karját, majd a pulpitusra csapott, és nem válaszolt. A sajtótájékoztatót irányító brüsszeli bürokrata pedig csak annyit mondott: ennyi a válasz, és elvette a szót a magyar újságírótól.
Nyitókép: MTI/EPA/Ukrán elnöki sajtóhivatal