Robban-e a puliszka?
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Ne legyen gyáva, képviselő úr! Ne térjen ki a páratlan lehetőség elől, hogy egy valódi vitában is megvédhesse szavai komolyságát!
A vita a demokratikus politika alapja. A demokrácia egyik legnagyobb gyengesége éppen az, hogy a vita elemében könnyen kiüresednek a szavak és az értelmetlenség látszatát borítják minden politikai nézeteltérésre. Ezt nem hagyhatjuk. Tordai Bence évek óta úgy beszél az Országgyűlésben, mintha számára teljesen közömbös lenne, hogy mit jelentenek az általa kimondott szavak. Őt szemmel láthatólag még az sem zavarja, ha kijelentései egyáltalán nem jelentenek semmit.
Nem képviseletre, nem vitára van szükség, hanem cintányéros majmokra és akrobatákra, akik hallatlan bájjal tudnak nekivetődni a közmédia ajtajának. Ez nem politika, hanem a politika megcsúfolása. A médiatudományban az ilyen mutatványokat hívják áleseménynek.
Tordai Bence legújabb fellépésén úgy tűnt, mintha állítana valamit. Azt mondta az Országgyűlésben, hogy a Fidesz a „nácivá vált” Carl Schmitt politikai gondolkodását követi, amely a „mi” és „ők” meghatározásáról szól és egy olyan háborúban teljesedik ki, amelyben már minden megengedett. Ezek után szégyenletes lenne, ha a képviselő úr nem lenne hajlandó nyilvános vitában is megvédeni állításait és kifejteni, hogy miért tartja problémásnak Carl Schmitt életművét, mit gondol politika és háború különbségéről, hogyan határozza meg a politikai tudás helyzetét és szerinte kinek kell döntenie a közösség életét érintő dolgokról. Ezekkel a kérdésekkel már Alkibiadészt is zavarba lehetett hozni. Csakhogy ő, bármilyen elveszett talentum és romlott gyümölcs is volt, nem tért ki a feltett kérdések elől.
Felszólítom Tordai Bencét, hogy álljon ki velem vitára és tisztázzunk három kérdést! Mindhárom szorosan összefügg a parlamenti beszédével, ezért nem mondhatja, hogy csapdát állítok neki vagy csőbe akarom húzni.
Érdeklődéssel várom! Mindössze ennyiről lenne szó. Három viszonylag egyszerű kérdést fogalmaztam meg, melyekre egy politikával foglalkozó embernek kell hogy legyen saját válasza, különösen akkor, ha az ország egész nyilvánossága előtt beszél ezekről a kérdésekről.
Ha Tordai Bence lefegyverzi az érveimet egy személyes és nyilvános vitában, minden pontban el fogom ismerni az igazát és meghajlok a felkészültsége előtt. Ha viszont nem képes fogalmilag megragadni az Országgyűlésben általa felvetett kérdéseket, akkor mindössze annyit várok tőle, amire még a gőgös Alkibiadész is képes volt: ismerje el, hogy nem rendelkezik tudással a politikai közösséget érintő legfontosabb kérdésekről és vonuljon el tanulmányozni a klasszikusokat. Ezt a kihívást intézem tehát a provokátorok gyöngyéhez.
Ne legyen gyáva, képviselő úr! Ne térjen ki a páratlan lehetőség elől, hogy egy valódi vitában is megvédhesse szavai komolyságát!
A szerző eszmetörténész
(Nyitókép: MTI/Kovács Attila)