Különös karácsonyozás két rakétatámadás között – helyszíni riportunk Ukrajnából

Írta: Keczán Pál, a Legisly jogi digitalizációs platform egyik alapítója, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet és a Legisly jogsegély-programjának vezetője

A minap indultunk útnak Ukrajnába, hogy a Magyar Ökumenikus Segélyszervezettel karöltve egy ingyenes, magyar fejlesztésű online jogsegély-szolgáltatás kereteit építsük ki a térségben. Tizenkét napot töltöttünk ukrán földön – következik riportunk Lvivből!

***

Generátort, békés otthont és tűzszünetet a fa alá

Tavaly ilyenkor kevesen gondolták volna, hogy egy – magyarok által is lakott – szomszédos országban

Indulás előtt a helyi összekötő – Sviatoslav Borodiuk – arra figyelmeztet, hogy ne számítsunk „hagyományos” ünnepi hangulatra. 

Az indok az, hogy az ortodox karácsonyt – amelyet tradicionálisan január 7-én tartanak Ukrajnában, Fehéroroszországban és Oroszországban – az idei évtől egy helyi felmérést követően a keresztény világ többségével együtt már sokan december 25-ön kívánják tartani.

Lvivben két olyan menekülttábor meglátogatására nyílt mód, amelyből több is működik Ukrajna-szerte. A tábor felé haladva frontról hazatért katonákat látunk, amint feleségükkel, gyerekükkel vagy bajtársaikkal sétálnak az utcán. Majdnem minden nő kezében nagy csokor virágot tart, a gyerekek pedig nemzeti színű világítós lufikkal a kezükben szaladgálnak; a templomok előtt pedig tömött sorok állnak. Az egyikbe betérve látni lehet, ahogy a helyiek apró cetliken helyezik el kívánságaikat. 

Rakétázás-applikáció karácsonyra

Az oroszok részéről meghirdetett „tűzszünet” biztonságérzet mellett haladunk a külváros felé villamoson. Csaknem azonnal bebizonyosodik, hogy a biztonságérzet viszonylagos: a keleti blokk országainak ismerős panelépületei között ér minket az első légvédelmi sziréna zaja. Egy helyi ukrán férfi kérdésre elmondja, hogy bár félreértésről nincs szó, a médiában keringő információk hitelességére nem érdemes számítani –

Főszabály szerint ilyenkor mindenkinek óvóhelyre kell menekülnie. Ilyenkor az ukránok szabad ég alatt rendszerint megnyitják a „támadás-figyelő” applikációt, amin az aktuális támadás jellege látható.

Megjegyzendő, hogy ilyen applikáció létezésére néhány éve még aligha gondolhatott volna bárki.

Az úr mintegy szórakozottan, az alkalmazás adatait böngészve jegyzi meg, hogy

A furcsa feltételezés hallatán persze adódik a kérdés, hogy ilyenre lehet-e ténylegesen számítani? A férfi megerősíti, hogy az úgynevezett „taktikai” nukleáris offenzívára az ukránok néha valóban számítanak (ezek kisebb nukleáris töltettel bíró rakéták, amelyek „csak” néhány kilométeres sugarú körben pusztítanak). 

Szürreális, hogy az ország nyugati végében fekvő Lvivnek azon részén, amely akár a békásmegyeri lakótelep kissé rosszabb állapotú alteregójának is elmenne, épp egy ilyen beszélgetésnek lehetünk a fültanúi.

Mindez persze még annak ellenére is nyugtalanító, hogy a túra ekkor már jó néhány napja tart, és nagyjából hozzá lehetett szokni a riadókhoz. Sviatoslav elmondja, hogy az élőerők jó részét úgy veszítették el, hogy a szemben álló katonák több tíz vagy akár száz kilométerről támadták egymást.

– sommázza Sviatoslav, s tovább folytatják útjukat az egyik tábor felé. 

Több ezer menekült, hátizsáknyi vagyonnal

A táborba épp ételosztáskor érkezünk meg, ahol ma is számtalan helyi és nemzetközi szervezet igyekszik segíteni. Vadonatúj konténerházakban több ezer embert sikerül elszállásolni, a tábor túlsó végén pedig munkagépek dolgoznak azon, hogy egy tisztáson alakítsanak ki továbbiaknak helyet – de ezeket már háromszintesre építik. 

Nem úgy tűnnek, mint akik optimistán állnának a háború befejezéséhez. A tábor vezetőjéhez megyünk, hogy bemutassa azt az újszerű elképzelést és módszert, amelynek révén a magyar projekt segítséget nyújtana a rászorulóknak,

A tapasztalat azonban az, hogy segíteni sem olyan egyszerű. A bürokratikus ügyintézés csaknem egy órát vesz igénybe, s csak ezután küldhető el a teljes bemutató anyag, amelyet vezetői mérlegelés követ. Kizárólag pozitív döntés birtokában végezhető ugyanis segítő szándékú tevékenység a tábor területén. A tábort mindennel együtt azonban megfelelően szervezettnek és irányítottnak látjuk. Az akár eltúlzottnak is ható bürokrácia elsősorban a visszaélésektől óvja az itt élőket, akik jellemzően messziről, Odesszából, Harkivból, Zaporizzsjából, Dnyipróból vagy a frontról, Bahmut környékéről érkeztek.

Külföldiek sehol

A menekülttáborból visszafelé elmegyünk a Forum Lvivbe, ahol

Sietni kell, mert estére az Állami Operaház karácsonyi műsorára megyünk. Odafele menet betérünk egy helyi étterembe, ahol a menü ukránon kívül más nyelven nem olvasható.

A pincértől megtudjuk, hogy a városból, bár Bécs, Varsó, Budapest és Prága jellegzetességeit is magán hordozza, a turisták oly régóta távol maradnak, hogy felesleges idegen nyelven étlapot nyomtatni. Megjegyzendő, hogy mi, magyar utazók

de még csak idegen rendszámot sem látunk.

Az étteremben étkezés közben ránk oltják a villanyt,  de ezt már meg is szoktuk. Nem marad más hátra, mint hogy telefonjaink fényénél botorkáljunk ki az étkezdéből. Utunk az operaházhoz vezet, amely előtt nagyobb tömeg verődött össze – úgy tűnik, mintha mindenki az utcán akarna karácsonyozni. 

Mindenhol zeng a „Slava Ukraini”

A századfordulós Operaház patinás épületét erre a napra valódi telt házzal nyitják meg – év közben nagyjából félházzal látogatható, ennyien férnek el ugyanis az óvóhelyen, ha szükséges.

A klasszikus karácsonyi dalok mellett helyi énekek is felcsendülnek, majd a műsor végeztével a közönség állva tapsol a művészeknek a közösen énekelt himnusz után.

Kifelé menet feltűnik, hogy a régi épület ablakait beragasztották a bombatámadások okozta légnyomás ellen. A városház előtti téren este tömött sorokban éneklő emberek gyülekeznek, a legkülönbözőbb korcsoportokból. Habár békeidőben – akárcsak nálunk – hagyományosan ilyenkor itt is mindenki, aki teheti, otthon tölti az ünnepeket, itt most mégis utcazenészek kíséretével szól himnusz mindenütt, akárcsak szilveszterkor. Talán az emberek talán jobbnak látják közösen levezetni a feszültséget.

Velünk marad egy gondolat: megmagyarázhatatlanul furcsa érzés egy háborúban álló országban ünnepelni.

Nyitókép: Ukrán katonák egy lvivi templomban az ortodox karácsony napján (Artur Widak / ANADOLU AGENCY / Anadolu Agency via AFP)