Döbbenetes videón, ahogy megindul az észak-koreai katonák első offenzívája
Oroszország megkezdte az Észak-Koreából átvezényelt katonák bevetését az ukrán erők elleni támadásokban.
Orbánnak innen már nincs visszaút. Interjú.
„Végül is ezt a találkozót ki kezdeményezte?
Ehhez mind a kettő kell, különben nem jön össze, de nekem az a gyanúm, hogy ezt inkább Orbán szorgalmazta.
Pont a választások miatt…
Így van. Ez eléggé adja magát a közeli dátum okán.
Közben forog a diplomácia Ukrajna körül, lóg-e a fejünk fölött a háború?
Ilyen fokú katonai felvonulás még nem volt, amióta a Szovjetunió szétesett, és a kétpólusú világrend nem létezik. Putyin most nagyon erősen a katonai fenyegetéssel próbál operálni, ráijeszteni a nyugatra, hogy engedje el Ukrajnát, és az legyen ismét az övé. Amíg az »izmozás« folyik, addig nem lehet tárgyalni. Ezt fordítva szokták mondani, amíg tárgyalunk, addig nem lövünk. Ez is igaz. De amíg hadsereget vonultatunk fel, addig nem lehet a tárgyalóasztalhoz ülni. Ezt a katonai jelenlétet lényegesen mérsékelni kellene ahhoz, hogy a felek leülhessenek, és nyugodtan elkezdjenek tárgyalni a megoldásról. Ma nem tartunk itt, ma a fenyegetés ott van jelen Ukrajnában is és Belaruszban is.
Lehet, hogy Oroszország a háta mögött Kínával gondolja mindezt komolyan?
Nyilván számít más támogatásra is, elsősorban Kínára, ugyanakkor meg Európának szüksége lenne Oroszországra, éppen a Kínával kapcsolatos erőegyensúly miatt. Ez egy állapot, amelyből valamerre ki kell törni, és most ezt keresi a diplomácia. De mondom, vagy erőt fitogtatunk, vagy tárgyalási javaslatokat teszünk.
Az, hogy Orbán »adott a formára« a NATO-val és az EU-val szemben is jelentheti azt, hogy szeretne visszalopakodni jelentősebb szerepben az EU-ba, minthogy páriaként bolyong az EU szélén?
Én azt hiszem, hogy ezt ő már régen eljátszotta. Innen visszatérés nincsen. Ő ül a kerítésen, és nézeget jobbra, balra, de ahhoz benn kellett volna maradni mondjuk a Néppártban. Ez a hajó már elment.
Ezért játszik kétkulacsos játékot Orbán?
Az ő politikájának a lényege az, hogy állandóan kétfelé próbál »játszani«. Csakhogy a nemzetközi kapcsolatokban azokat értékelik, akik kiszámíthatóak, egy világos értékrend alapján állnak, és nem ide-oda járják a Kállai-kettőst.”
Fotó: MTI/Balogh Zoltán