„Olaszországban éltem egy darabig, de hazahúzott a szívem” – meséli Lendva szőlői közt Peti, hogy milyen volt külföldön, de azt is, hogyan húzta vissza szíve a családi fészekhez. Pár pohár diópálinka, majd fehér narancsbor után még jobban beleláthatunk a helyiek életébe – közben a stáb végleg belátta, hogy a magyarság pizzáján az alkohol a sajt… Dimbes-dombos táj, szőlők, borok, és egy rendkívül összetartó, barátságos magyar közösség. Így láttuk mi a Muravidéket.
„… ki akarták vágni a nyelvem, mert azt hitték, hogy két nyelvem van!”
Csáktornya, Zágráb, Fiume. Mind-mind olyan helyszínek, amelyek tele vannak magyar emlékekkel, de mégsem azzal a tudattal látogatunk errefelé, hogy – feltétlenül – magyar nyomokra bukkanjunk. Pedig
a horvát-magyar együttélés közel 800 éve nagyon is velünk van még 2021-ben is,
de nem csak falakban, táblákban, szobrokban. Ott él bennünk. A közös hőseinken, győzelmeinken – sőt, Zrínyinek köszönhetően közös tragikus vadkanvadászatainkon – túl, nagyon hasonlít egymásra a két nép gyásza, öröme, mindennapi rutinja.