Havas Henrik szerint a Mandiner Bayer Zsolt után lohol

El lehet mélázni azon, hogy ilyen korlátolt, szorongásukat pöffeszkedő önteltséggel kompenzáló buta fajankók hogy a fenébe tudtak megélni abból, amit csináltak. Naná, hogy senkiről nincs jó véleményük.

Akkor most tisztázzuk, kinek van itt rettegnivalója és kitől, és olvassuk szépen el Tormay Cecil (azkiaz? - kérdhet több balbüdösbogár) mementóját Ady halála napján (!), kinek viszonya enyhén szólva nem volt felhőtlen Tormay Cecillel (muszáj hosszabban idézni). ....Ady lángszavú ébresztő lehetett volna és sírásó lett belőle. Szomorú magyar végzet volt az övé. Csukott kapuk és csukott ablakok alatt vitt el az útja, nem volt ki hajlékot és kenyeret adjon neki és fiatalságának legszebb dalait elsodorta a szél. Sokan voltunk így, majd mindannyian, akik magyarok és művészek vagyunk. Minden úton, mely a magyar írók számára a szabadba visz, ott feszül a nagy pókháló. Ady Endre is beleesett. És lassankint - ki tudja, észrevette-e ő maga - amazoknak kezdett el dalolni, akik benne etikai destruktivitást láttak. Adtak érte tapsot, babért és aranyat, és mint egy magyar Sámsont odafogták a szekerük elé. Ő pedig, míg vonszolta a szekeret, nem vette észre, hogy hazája testén rohannak át a kerekek, nem vette észre, hogy egy idegen faj diadalíve alatt segíti behurcolni sorsunkat az októberi forradalomba. Ébresztő lehetett volna Ady Endre, és a mi fiatal nemzedékünk sírásója lett. Mialatt ásott dalolt. és dalával csalta áldozatait a veremhez. Az ifjúság, mely csodálta, bódultan látta, hogy a mester, aki fiatalon levette úri süvegét a nagy paraszt, a magyar nyár előtt, egyszerre az internacionálé hazát tagadó proletárja előtt emelet süveget. és megtévesztetten utána indult. És itt van a magyar Ady tragikus bűne. Életének egyik legutolsó megnyilatkozásában hiába mondta: "Ez a forradalom nem az én forradalmam..." Késő megbánás volt! a bűn, melyet a daloló sírásó elkövetett saját nemzedékén, ki tudja hány nemzedéket temet majd sírba, míg jóváteszik a nemzet szerencsétlenkedését.... A magyarság idővel meg fog bocsátani a megtévedettnek, aki költészetünknek már-már kőbe dermedt rímeit szeszélyesen, szertelenül kiszabadította a kövek közül. Tormay Cecil, 1919. január 27.............

Akkor most tisztázzuk, kinek van itt rettegnivalója és kitől és olvassuk szépen el

Egy újabb bukott löttyedt, aszalt giliszta a földből, hogy újabb "megújulást" nyerjen a ballibsi koldusszar egyveleg. Lapátol, hogy a részeges Gyurcsány odaengedje a moslékos vályúhoz. Szánalmas.