Varga Judit: Boszorkányüldözés a Sargentini-jelentés

A Tanács jogi szakszolgálatának előzetes felhívása ellenére Judith Sargentini mégis megjelent az Általános Ügyek Tanácsának azon ülésén, amelyen a magyar ügy, a 7-es cikkelyes eljárás volt a napirendi kérdés. A sajtóhírek szerint a kormányban ez „megütközést” keltett. Mi a problémájuk ezzel?

Helyezzük kontextusba ezt az ügyet. Javában zajlik a 2019-es európai parlamenti választási kampány. A kérdés, hogy milyen Európát képzelünk el a jövőben. Egy bevándorlást ösztönző, arcát vesztett Európai Egyesült Államokat vagy egy szuverén nemzetállamokra épülő, keresztény identitását felvállaló, erős nemzetek szövetségét. A konkrét ügyben látszik a boszorkányüldözés, amely megkezdődött az Európai Parlamentben. Sargentini és az EP balliberális szárnya nem hagyja abba a nyomásgyakorlást. Egyébként a „megütközés” szó szándékos ferdítés. Egyáltalán nem ért minket váratlanul Sargentiniék húzása. A kezdetektől fogva tiltakozunk az ellen, hogy az EP ebben az eljárásban szerepet kapjon. A Tanács jogi szakszolgálata is megerősítette, hogy a Szerződésekkel ellentétes az, hogy a tanácsi szakaszban az Európai Parlament szerepet kapjon.

Nyilvános lett a kormány 131 oldalas válasza a Sargentini-jelentésre. Ezzel gyakorlatilag tartalmi vitába bocsátkoznak, holott, ahogy már rögtön az anyag bevezetőjében leírják, Önök szerint eljárásjogilag eleve érvénytelen volt a szavazás, és nem lett érvényesen elfogadva a határozat. Nincs itt ellentmondás? Minek vitázni egy érvénytelen határozat tartalmával?

Elvi éllel le szoktuk szögezni a legelején, hogy

A keresetet beadtuk, az Európai Bíróság vizsgálja, viszont ennek az eljárásra nézve nincs felfüggesztő hatálya. Azért bocsátkozunk tartalmi vitába is, mert tudjuk, hogy a tények és a jogi érvek mellettünk szólnak. Intelligens és nagyvonalú módon beleállunk a vitába, még akkor is ha jól tudjuk, hogy az egész csak színjáték, hiszen valójában azért támadják Magyarországot, mert bevándorlásellenes politikát folytat. Mindenképpen meg akarják bélyegezni a magyarokat, és ehhez fűt-fát összehordanak a Sargentini-jelentésben, mi pedig ezeket tételesen cáfoljuk.

Tartalmilag igen súlyos megállapításokat tesz a Sargentini-jelentés. Megkérdőjelezik például azt, hogy Magyarországon független igazságszolgáltatás működik. 

Ez a 131 oldal megfelelő magyarázatot ad a kérdésekre. Sargentiniék vádaskodása nem több üres puffogtatásnál. Magyarországon 2011-ben az alkotmányos és igazságügyi szervezetrendszer vonatkozásában strukturális reform ment végbe. Ebben az időben nekünk az Európai Bizottsággal megvoltak a vitáink, voltak olyan kérdések, amelyek kapcsán elmentünk egészen az Európai Bíróságig. Nemzetközi szervezetek ajánlásait is figyelembe vettük nem egyszer, sőt még az Alaptörvényt is módosítottuk a kompromisszum elérése érdekében. Ezek az ügyek évekkel ezelőtt megnyugtatóan lezárultak. Nem éppen jogállami megoldás most a már lezárt ügyeket újra felnyitni. Azt is látni kell, hogy önmagában egy bírósági szervezetrendszert vagy bírói jogállást érintő jogszabályváltozás még nem jelent automatikusan jogállamisági problémát. Más tagállamok is módosítanak a bírák jogállására vonatkozó szabályokon. Jogállamiság szempontjából az objektív tényekből kell kiindulni. 2018-ban kijött az Európai Bizottság „igazságügyi eredménytáblája”, amelyből jól látszik, hogy Magyarország az uniós átlagon felül teljesít, főleg, ha az igazságszolgáltatás szervezeti függetlenségéről, az eljárások minőségéről, hatékonyságáról van szó. Ezek a vádak tehát alaptalanok. 

Külön pontban kritizálják a közigazgatási bíróságok rendszerének bevezetését.

1949-ben a kommunista diktatúra szüntette meg a közigazgatási bíróságok rendszerét.

Ezt a közjogi mulasztást pótoljuk most. Alapos szakmai előkészítő munka zajlik már évek óta ebben a kérdésben. Az EU más tagállamaiban is találunk példát elkülönült közigazgatási bíráskodásra, amelynek épp az a lényege, hogy erősíti az állampolgárok jogvédelmét a hatóságokkal szemben.

A független igazságszolgáltatás kérdését összekapcsolják a korrupció ügyével. A jelentésben az Európai Ügyészség létrehozását szorgalmazzák. Önök tiltakoznak az Európai Ügyészség ellen. Miért nem akar Magyarország csatlakozni az Európai Ügyészséghez?

Nem csak Magyarország nem csatlakozik az Európai Ügyészséghez. A csatlakozást a Szerződések nem teszik kötelezővé, minden ország szabadon dönt erről. Ez egyáltalán nem előfeltétele annak, hogy egy adott tagállamban az uniós alapértékek érvényesülnek-e vagy sem. Magyarország több tagállamhoz hasonlóan úgy döntött, hogy mivel ez nem illik az alkotmányos hagyományainkhoz és sérti hazánk szuverenitását, hiszen

ebben a kérdésben is, ezért nem csatlakozunk a szervezethez.

A jelentés arról is ír, hogy Magyarországon a menedékkérők „fizikai bántalmazásnak voltak kitéve a bevándorlási vagy menekültügyi őrizeti létesítményekben dolgozó rendőrök és fegyveres őrök részéről.” Ezen kívül arról is ír Sargentini, hogy a tranzitzónákban embertelen körülmények uralkodnak.

A migránspárti erők részéről szándékos hisztériakeltés és álhírgyártás zajlik. A bevándorláspárti erők azért támadják rendszeresen a magyar határvédelmet, mert meg akarják szüntetni azt, hogy még több migránst tudjanak behozni. A 131 oldalas cáfolatunkból legalább 20 oldal ezekről az állításokról szól. De a minap személyesen is jártam a röszkei tranzitzónában, így meg tudtam győződni arról, hogy Magyarország jóval az elvárható szint felett teljesít, akár a jogsegélyek biztosításáról, a tolmácsolásról, az élelmezésről, az oktatásról, akár a nők és a gyermekek igényeinek figyelembevételéről van szó. Magyarország a nemzetközi szerződésekkel és az uniós előírásokkal összhangban jár el ezeken a területeken is. Amikor a tranzitzónában jártam, akkor például

A nemzetközi megfigyelőnek pedig ez nem tetszett. Fontos azt is hozzátenni, hogy a Frontex tisztjei minden évben lejönnek a határra. Csak idén 181 tiszt érkezett más tagállamokból. Maga a Frontex igazgatója sem erősítette meg ezeket az alaptalan vádakat. Nincs hivatalos eljárás sem. Ezek is elég beszédes tények szerintem. 

Mi lesz a felsőoktatási törvénnyel? Sajtóhírek szerint az egyik legfontosabb pont, amelyben mindenképpen kompromisszumot akar Brüsszel, az a CEU ügye. A CEU Bécsbe költözik, ha a kormány december elsejéig nem írja alá a megállapodást. Engednek?

Milyen érdekes, hogy egy ilyen politikai blöffre ennyire összehangoltan ugrik a nemzetközi és a hazai ellenzéki sajtó. Egyszerű jogszabály-módosításról van szó, amely egyáltalán nem egyedi Európában. Sok tagállam ennél szigorúbb előírásokat alkalmaz. Ezeknek a feltételeknek a teljesítése más külföldi egyetemek számára nem okozott problémát. De visszakérdezek. Amikor 2006-ban Magyarországon tényleg sérültek a jogállamiság elvei és embereket sértettek meg egy békés tüntetés során, akkor hol voltak a Sargentinik és a Verhofstadtok, hogy a jogállamiság védelmében üvöltözzenek? Sehol.

Eljárási szempontból hogyan fog folytatódni az ügy? Mikor dönthet a Tanács a hetes cikkelyről? Milyen joga van az Általános Ügyek Tanácsának? Miről dönthetnek?

Terra incognita, ismeretlen terep ez még mindenki számára. Első alkalommal indított az EP ilyen eljárást. Az osztrák elnökség nagyon óvatos, igyekszik a Szerződésekre nagyon figyelni. A kifutást senki sem tudja megjósolni. Azt se felejtsük el, hogy a kampány időszaka következik, ráadásul az elnökség is változni fog. Jön a román elnökség. A hetes cikkely szerinti eljárásban ahhoz, hogy megállapítsák az uniós alapértékek veszélyének fennállását, négyötödös többségre van szükség. Ez esetben ajánlásokat tehet a Tanács a tagállam számára. De, ahogy az elején felhívtam rá a figyelmet, ez sokkal inkább az EP-kampány része, a bevándorláspárti erők politikai támadása hazánk ellen, amihez fabrikálni próbálnak egy ingatag jogi eljárást.