De vajon ettől még a rezsicsökkentés nem az elmúlt ciklus egyik legjelentősebb hatású társadalmi intézkedése volt, amely éppen azokon segített, akiket a legsúlyosabban érintettek a balliberális kormány megszorításai? Vajon ép ésszel és minimális felelősségérzettel el lehet jelentékteleníteni a tömeges bevándorlással járó veszélyt? Aligha. Tegyük hozzá, hogy az elmúlt 27 évben, amióta én képviselőként lakossági fórumokra járok, szinte mindig elhangzik, hogy a Fidesz nem kommunikál megfelelően. Az elégedetlenség, a hiány állandó, miközben kommunikációnk tagadhatatlanul sokat fejlődött az elmúlt időszakban.
Lassan két egymást követő kormányzati cikluson van túl a Fidesz, érdemes kicsit visszatekinteni. Gulyás Gergely azt nyilatkozta lapunknak, hogy ön a kormányoldal legnagyobb belső kritikusa. Amennyiben igaznak érzi ezt a minősítést, tekintsünk vissza ebből a szemszögből az utóbbi hét évre!
Hadd cáfoljak most rá erre a valószínűleg elismerésnek szánt megjegyzésre, és hadd ne adjak hivatkozási alapot a jó szándékúnak egyáltalán nem feltételezhető ellenzékünknek. Nem azért, mintha ne lennének olyan problémák, kérdések, ügyek, amelyekben lehetett volna jobban is teljesíteni e két ciklus alatt, ám úgy érzem, ezek teljesen más dimenzióban léteznek, mint amilyen dimenzióban az ország jövőjéért folytatott küzdelem zajlik. Ez utóbbi téren pedig a kormány vezetésével Magyarország történelmi eredményeket ért el.
Valamiféle mérleget azért vonjunk, hiszen az Orbán-kormány drasztikusan szakított a baloldali kormányok gazdaság- és külpolitikájával, teljesen más karakterű kormányzás jellemzi az utóbbi hét évet, van miről beszélni.
A magam harmincéves politikai pályafutását értékelve ez a két ciklus volt a legértékesebb számomra. Voltak romantikusabb, kalandosabb évek, például a rendszerváltozás előtt, azonban az ország 2010-re történelmének egyik legmélyebb válságába jutott, amiért Gyurcsány Ferenc el nem évülő felelősséget visel, ahogy a hozzá és a hatalomhoz ragaszkodó baloldal is. Az, hogy onnan fel tudtunk állni, akkor is nagy teljesítmény lenne, ha ebben támogató környezetre leltünk volna az Európai Unióban. Azonban a legelső pillanattól kezdve, miután kiderült, hogy nem fogjuk folytatni a gazdaságpolitikában a brüsszeli diktátumoknak való megfelelést, folyamatosan támadtak minket, hol gazdasági-pénzügyi síkon (nem lesz fenntartható az unortodox gazdaságpolitika), hol politikailag (hogy sérül a jogállam és a demokrácia), hol pedig ideológiai alapon (miszerint nacionalisták, populisták és Európa-ellenesek vagyunk). A nemzetközi pénzpiaci ellehetetlenítésünkre irányuló eszközöket is igénybe vettek, hogy az országot újra a teljes befolyásuk alá vonhassák. Ez a hét év ugyanakkor a legnagyobb jövedelmi emelkedést hozta az állampolgároknak a kiindulóponthoz képest, az ország mozgástere jelentősen bővült.
Ma Magyarország a saját lélekszámánál, gazdasági potenciáljánál lényegesen nagyobb mértékében képes befolyásolni Európa és a világpolitika alakulását.