Választás 2018

„Elbizakodottságra nincs okunk” – Gulyás Gergely a Mandinernek

2017. október 9. 11:27

Írta: Constantinovits Milán

Noha korábban elég jól álltunk a fiatalok bevonásával, most kevesebben vannak közöttük azok, akik hajlandóak lennének tenni a kormánypártokért – mondja a Mandinernek Gulyás Gergely, a Fidesz új frakcióvezetője, akit a párt velencei frakcióülésén választottak a képviselőcsoport élére. A politikust kérdeztük Botka László távozásáról, a bevándorlás-tematikáról és az önreflexióról is. Gulyás szerint „a magyar politikai elit önmagának árt, ha semmilyen kérdésben nem tud kompromisszumot kötni.” Interjúnk.

A múlt hét breakingje volt Botka László kihátrálása a miniszterelnök-jelölti szerepből. Vége van a centrális erőtérnek?

Semmilyen jel nem mutat arra, hogy Botka visszalépése a centrális erőtér végét jelentené. Ami néhány százaléknyi mínusz a szocialistáknál, az hasonló növekedés az LMP-nél és a DK-nál. Minden közvélemény-kutatás szerint a balliberális oldal pártjai és pártocskái összességében ma is több szavazatot kapnának, mint a Jobbik.

Ellenzéki térfélen Botka távozásával Szél Bernadett, Vona Gábor és Gyurcsány Ferenc maradnak tényezők. Kivel lehetne együttműködni szakpolitikai kérdésekben?

A mai ellenzék gyenge ahhoz, hogy egyik vagy másik pártja külön együtt merjen működni a kormánypártokkal. A ciklus egyetlen szabályt erősítő kivétele négy alkotmánybírónak az LMP-vel közös megválasztása volt, amellyel az LMP egyáltalán nem járt rosszul a közvélemény előtt. A helyzet azonban az, hogy a balliberális ellenzék addig hiszterizálta önmagát és csekély számú őszinte hívét a kormánnyal szembeni utálatban, hogy a legészszerűbb kompromisszum is árulásnak tűnik, ezért ha bárki kimarad a megegyezésből, az a kompromisszum tartalmától függetlenül árulónak fogja kikiáltani az együttműködőket. Legjobb példa erre, hogy júniusban az MSZP inkább saját javaslatát is leszavazta a törpepártok kampánytámogatásának visszafizettetéséről, noha evidens politikai érdeke lett volna igennel szavazni. De gyáva volt, félt, hogy szavazóinál az árulás bélyege erősebb a józan észnél. 


A jelenlegi előrejelzések szerint a Fidesz nagyarányú győzelme várható tavasszal. El lehet innen rontani a kampányt?

Természetesen. Bár az objektív gazdasági adatok alapján is tiszteletre méltó kormányzati teljesítmény áll mögöttünk, amelyre építhetünk, két alapigazságot nem szabad szem elől téveszteni. Egyfelől: jó kormányzással is lehet veszíteni, ahogy ezt 2002-ben tapasztaltuk, és rossz kormányzással is lehet nyerni, ahogy arra 2006-ban láttunk példát.

Másfelől, aki elhiszi, hogy már előre megnyerte a választást, az el fogja bukni azt. Elbizakodottságra tehát nincs okunk.

Hadd idézzem Kovács László örökérvényű bonmot-ját: nem közvélemény-kutatást, hanem választást kell nyerni.

Ellenzéki térfélen Botka távozásával szükségszerűen formálódhat valamiféle összefogás, akár úgy is, hogy az MSZP nem állít önálló jelöltet. Dömötör Csaba államtitkár pedig egyenesen szoci-Jobbik összeborulásról beszélt. Létezik olyan választási formáció, amely megszorongathatja vagy akár le is győzheti a Fideszt?

Mi a választópolgárokat szeretnénk elsősorban meggyőzni arról, hogy családjuk és személyes jövőjük szempontjából a legjobb, ha továbbra is a Fidesz-KDNP pártszövetség és Orbán Viktor kormánya vezeti Magyarországot. Amit pedig az államtitkár úr említett, már meg is valósult bizonyos szinten: elég, ha megnézzük a veszprémi és a tapolcai időközi választást. Mind a Jobbik, mind a baloldal indított jelöltet mindkét körzetben, de a baloldal Veszprémben, a szélsőjobb a tapolcai körzetben fejtett ki aktív kampánytevékenységet. Az ellenzéki jelöltek hasonlóan koordinált kampányára látok esélyt tavasszal, azonban azt 2018-ban nem tartom elképzelhetőnek, hogy a baloldal és a szélsőjobb közös jelölteket állítson. Önmagában az a tény, hogy Botka László visszalépésével a közvélemény számára is világossá vált, hogy még mindig Gyurcsány Ferenc a balliberális oldal vezéralakja, a Jobbikkal való formális szövetség lehetőségét kizárja.

Ha megnézzük egy fideszes lakossági fórum vagy bármilyen pártrendezvény közönségét, azt láthatjuk, hogy az idősebb generáció tagjai vannak jelen elsősorban. Hová tűntek a fiatalok?

Bár az elmúlt időszakban mintha történt volna jó irányú változás, mégis ha a saját kárunkra szeretnék ironikus lenni, akkor azt mondanám, hogy sokszor ugyanazokat az arcokat látjuk, akiket tizenöt éve, csak tizenöt évvel idősebben. A Fidesz számára megtiszteltetés, hogy az idősebbek generáció tagjai közül sokan, akik nem is elsősorban maguknak, hanem gyermekeinek és unokáiknak szeretnének polgári jövőt biztosítani Magyarországon, ilyen aktívan, energiát és időt nem kímélve önzetlenül vállalnak részt a szövetség életében és a kampányunkban. Ez természetesen nem helyettesítheti a szembenézés szükségességét:

noha korábban elég jól álltunk a fiatalok bevonásával, most kevesebben vannak közöttük azok, akik hajlandóak lennének tenni a kormánypártokért.

A választási kampány ugyanakkor mindig jó lehetőséget kínál arra, hogy a fiatalokat megszólítsuk, a körükben általánosan is jellemző közéleti apátiát gyengítsük. Van olyan párt, amelynek tagsága fiatalabb, de összességében ma egyetlen párt sem dicsekedhet el azzal, hogy tömegesen meg tudta volna szólítani ezt a korosztályt, tehát ez nem csak a Fidesz, hanem a teljes magyar közélet feladata és felelőssége.

Frakcióvezetővé választotta a Fidesz. Mennyire érzi mélyvíznek az új szerepkört?

Elfogadtam a megtisztelő felkérést, hogy miután a Modern Városok Program Kósa Lajost a kormányba szólítja, a következő bő fél évre én vegyem át a frakció vezetését. 2010 óta három frakcióvezető – Lázár János, Rogán Antal és Kósa Lajos – mellett dolgoztam helyettesként, akiktől sokat lehetett tanulni, ezért bízom benne, hogy nem fogok csalódást okozni.

Milyen feladata van egy kormánypárti frakcióvezetőnek? A NER nagy jogszabályépítési munkálatai már lezajlottak, mire koncentrál most?

Egyrészt biztosítani kell az őszi parlamenti ülésszakban a stabil politikai támogatást a kormány számára, másrészt minden segítséget meg kell adni azoknak a fideszes és KDNP-s képviselőtársaknak, akik egyéni választókerületben indulnak újra mandátumért. Ez azért is kiemelt feladat, mert a Fidesz-frakció több mint háromnegyede egyéni képviselőkből áll, így az ő sikeres szereplésükön múlik, hogy 2018-tól újra polgári kormány alakulhat-e.

Jellemzően eddig ön volt a kormánypártoknak az a tagja, aki éles kritikát tudott megfogalmazni saját pártjával szemben is. A frakcióvezetői tisztség mennyiben szünteti meg ezt az önbíráló attitűdöt?

Önkritika tekintetében a házelnök úrtól azért nem venném el az aranyérmet. Egyébként sem örülök, ha az a látszat keletkezik, hogy általánosságban valaha is feladatomnak éreztem volna bármilyen különutas megközelítést. Ugyanakkor az önreflexióra való képesség erősíti a közösséget és a közösség hitelességét is. A kormánypárti frakcióvezető feladata, hogy a kormány politikai és közjogi hátterét jelentő képviselőcsoport egységét biztosítsa, így bár az ember személyisége nem változik, az eltérő feladatból másfajta kötelezettségek következnek. Az pedig, hogy időnként konstruktív kritikát is megfogalmaztam korábban, csak arra bizonyíték, hogy valótlan állítás, hogy a Fidesz kiközösítéssel fenyegetné a különvéleményt megfogalmazókat. 

Megkerülhetetlen aktuálpolitikai téma az ukrajnai nyelvtörvény. Mit tehet a kormány? Van-e kilátás bármiféle nemzetközi összefogásra?

Amennyiben Ukrajna számára valós ambíció az uniós tagság, akkor ilyen jellegű félfasiszta törvényeket nem fogadhat el. Tűrhetetlen, hogy ez megtörténhetett, és az is, hogy az ukrán elnök aláírta a törvényt. Arra törekszünk, hogy mindenkinek felhívjuk a figyelmét e jogszabály tarthatatlanságára. Az anyanyelven való oktatás brutális korlátozása minden, a kisebbségi nyelvhasználat területén létező európai jogi normával és a két ország közötti alapszerződéssel is szemben áll. Meghökkentő a törvény azért is, mert Magyarország kiállt Ukrajna mellett az uniós vízumliberalizáció ügyében, és a miniszterelnök visegrádi kollégáival együtt elsők között ítélte el az orosz agressziót a Krími-félszigeten. Ukrajna a saját területi integritása tekintetében is elveszíti az erkölcsi alapot arra, hogy a nemzetközi jogra hivatkozzon, ha egyébként más területen két lábbal tiporja azt.

Létezhet-e olyan ötpárti összefogás, mint a nyelvtörvény elítélése ügyében kialakult? Miért durvultak el a parlamenti és közvetve a közéleti diskurzusok? A bevándorlás napirenden tartása a kormánypártok felelőssége.

Azt remélem, hogy legalább nemzeti ügyekben létrejöhet a nyelvtörvény elleni fellépéskor megtapasztalt egység.

A magyar politikai elit önmagának árt, ha semmilyen kérdésben nem tud kompromisszumot kötni. Erről akkor sem mondhatunk le, ha sok negatív élményünk volt az elmúlt években.

A bevándorlás egész témaköre nem határozná meg ilyen mértékben a politikai közbeszédet, ha az ellenzék a magyar társadalom döntő többségével azonos álláspontot képviselne. Azonban nem tudtak ellenállni azoknak a nyugat-európai trendeknek, amelyek alapvetően mennek szembe a közép-európai térség társadalmainak véleményével. Ha ezt az ellenzék – akárcsak a politikai haszon szempontjából – egyszer majd reálisan értékeli, akkor arra a felismerésre kell jutnia, hogy számára politikailag sem érte meg, hogy nem jött létre nemzeti egység bevándorlásügyben. Ha eljutnak erre a következtetésre, talán változhat a közélet stílusa. Ne feledjük: Magyarországon szélről, durva retorikával még senki sem nyert választásokat. A kormánnyal szemben állva, de középről szoktak nyerni a pártok. Az a hangnem, amit az ellenzék megenged magának, alkalmas lehet arra, hogy legfeljebb néhány százezer hívüket fanatizálja, és a kormánypártokkal szemben ebben a körben gyűlöletet keltsen, de a csendes és mérsékelt többség szimpátiájának elnyerésére aligha.

Hogy képzeli el a saját jövőjét? Vinné tovább a frakcióvezetőség jelentette operatív feladatokat, avagy inkább olyan jogalkotó háttértevékenységgel foglalkozna, mint az elmúlt ciklusokban?

Erre azért is nehéz válaszolnom, mert semmiféle közéleti tisztségre vonatkozó ambícióm nincs a jövőt illetően. Az elmúlt három és fél évben a törvényalkotási bizottságban végzett munka számomra teljesen megfelelő volt. Ezt sem tekintettem ugyanakkor olyan feladatkörnek, amihez feltétlenül ragaszkodnom kellene. Meglátjuk, hogy az előttünk álló hat-hét hónap „kampány-frakcióvezetősége” hogyan sikerül. Mindenesetre demokráciában egy politikus saját személyes jövőjét illetően ne tervezzen a választásoknál hosszabb távra.

**

Fotók: Krc Viktor

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/118867