Lengyel tavasz

„Vegyük át, milyen tényezőket kell figyelembe vennie Kaczynskinak, amikor azt mérlegeli, »meddig mehet el«. Az Európai Tanács lengyel elnöke Donald Tusk, akinek pártja, a Polgári Platform a Jog és Igazságossággal szemben elvesztette tavaly a parlamenti választásokat. Ezt már 2014-ben is előre lehetett látni, amikor Tusk a varsói miniszterelnöki székből katapultált Brüsszelbe a politikai túlélés felé. A Polgári Platform a kontinens legerősebb pártcsaládja, az Európai Néppárt tagja, és még meg sem száradt a tinta a kudarcukat hozó szavazólapokon, amikor már Lengyelországról szóló vitáért cirkuszoltak az Európai Parlamentben, ahol a demokráciát mindig lángpallossal védő szociáldemokrata Martin Schulzot nem kellett soká győzködni. Ami utána jött, azt mi már igazán unásig ismerjük: jöttek a »Lengyelország-viták«, még Beata Szydlo kormányfő is elment Strasbourgba, hogy elmondja az álláspontját.

Akármilyen határozottsággal álljon is ki Orbán Viktor lengyel szövetségese mellett, eléggé nyilvánvaló, hogy nem Varsónak lejt a pálya. Kaczynski ennek fényében sem teszi fel a kezét, hogy mi kérünk elnézést, inkább mondja meg az ellenzék meg Brüsszel, hogy mit csináljunk. Ennek az egyik oka az lehet, hogy magyar barátja példáján láthatta, nem lehet csak úgy Brüsszelből megbuktatni egy kormányt, legyen akármekkora is a hiszti. A másik oka pedig az, hogy különutas politikát a szabályok tiszteletben tartásával lehet folytatni, el kell menni a falig, anélkül, hogy fogást találnának rajtuk. Ha pedig valami mégsem stimmel, akkor meg kell változtatni, és kész.

De kanyarodjunk most vissza a derék lengyel ellenzékiekhez. Ötletekben nem szenvednek hiányt a varsói demokraták, a CzasKultury kulturális folyóirat szerkesztője, Marek Wasilewski például azt javasolta, hogy legalább fosszák már meg ideiglenesen Lengyelországot a szavazati jogától az Európai Tanácsban. A »spontán szerveződött« demokráciavédő KOD csoport alapítója, Mateusz Kijowski szerint külföldi politikai nyomásgyakorlásra van szükség, amit a lengyelországi erőkkel koordinálnak. Marek Grela professzor, Lengyelország első állandó brüsszeli képviselője is kreatív ember, szerinte az Európai Bizottságnak meg kell kérdőjeleznie, hogy a varsói kormány megfelelően költi-e el az uniós támogatásokat. Továbbviszi gondolatát Wasilewski, aki szerint a pénzt nem simán el kell venni Varsótól – hiszen az EU-ellenes hangulatot teremtene –, hanem átcsatornázni az önkormányzatoknak, regionális vezetéseknek. (A magyarországi demokraták jegyzetelnek).”