„Az LMP pénteki tiltakozó akciója, melynek eredményeként átmenetileg a Gyorskocsi utcai fogdában kötött ki az ellenzéki parlamenti képviselők jó része, felgyorsította azt az eddig csak lassan körvonalazódó helyezkedési folyamatot, amely során a Fidesszel szembehelyezkedő »demokratikus« erők megpróbálják definiálni az egymáshoz való viszonyukat, az erőviszonyokat és a jövőbeli együttműködés útjait. (...)
Érdekesen alakult a dinamika az egyes erők között a pénteki demonstráció során. Miközben a valódi ellenfél egyértelműen a jelenlegi kormány volt, az LMP azt sem vette jó néven, hogy Gyurcsány Ferenc exminiszterelnök DK-s politikusokkal közösen szintén megjelent az akción, sőt őrizetbe is vetette magát. A külföldi média természetesen azonnal harapott az »őrizetben a volt kormányfő« témára, a magyar sajtó pedig megkezdte az »ellopta a showt« diskurzus beizzítását – miközben egy minimum ennyire releváns baráti értelmezés az is lehetne, hogy Gyurcsány elsősorban szolidáris próbált lenni a zöldekkel, és megerősíteni az ellenzék egységének imázsát. Külföldi sajtójelenléte pedig objektíven természetes dolog: egy volt miniszterelnök hírértéke természetesen mindig nagyobb, mint például a nála sokkal rutinosabban tüntető, de szinte ismeretlen Vágó Gáboré. (...)
Bár abszolút korainak tűnik egy Gyorskocsi utcai koalícióról beszélni, az az ellenzéki remény, hogy a demokratikus oppozíció pártjai és szervezetei egyszer egymásra találnak, valóságosabbnak tűnik, mint korábban. A Fidesz keménykedése és reformjai nem hagynak más esélyt az ellenzéknek, mint az összekapaszkodást: az, hogy ezt milyen színjátékok és játszmák előzik meg, maximum a koalíción belüli pontos erőviszonyokat tudják majd befolyásolni, annak a létrejöttét viszont aligha.”