Isten országában nincs fajgyűlölet

„»A cigányoknak nincs országuk, de majd a mennyben. A cigányoknak nincs miniszterelnökük, de ott van nekik Jézus Krisztus.« Ezt egy roma pásztor mondta a táborban. Hogyan kell ezt értenünk?

– Ha megtérek, akkor teljes örömként élem meg, hogy a menny polgára vagyok. Tudom, hogy Isten az én atyám, az én elnököm, az én mindenem. Tudom, hogy Isten országa az a hely számomra, ahol nem lesz megvetés, nem lesz elutasítás, nem lesz fajgyűlölet. Minden ember örül ennek, de a romák különösen. Nekünk itt a földön nincsen semmink.

Mennyire intenzív a romák Isten-kapcsolata?

A romákra megtérés nélkül is jellemző, hogy hívők. Egy országban sem kötődnek felekezethez, de a hétköznapjaikban ott van Isten. Ott van, amikor igazságot kell tenni egymás között, ott van a nyomorúság idején, ott van az énekekben. Amikor a romák az evangéliumot hallják, nagyon nyitottak rá, nincs meg az a harc bennük, ami másokban. Amikor megértem, hogy Jézus odaadta magát miattam, az én hibáimért, az én bűneimért, az én büntetésemet magára vette, akkor elérzékenyülök és megnyilvánul a természetfeletti. A romákért ki tenné ezt meg, ebben a világban?(...)

Milyen változásokért dolgoznak?

Évtizedekig nem figyelt a város a roma táborra. Nincsenek utak, nem foglalkoznak a szegénysorsú emberekkel, nincsenek óvodák a romák számára. A legfontosabb az iskoláztatás. Szükség van arra, hogy továbbképezzük a gyerekeket. Ha nincs szakma, nincs eszköz a jövőjükhöz. Szeretnénk gyülekezeti és roma központot a tábornak, a gyerekeknek. Látta a város, hogy hatalmas épületet vettünk meg, ahol nem üzletet csinálunk, hanem dolgozunk a saját kezeinkkel, mi romák, építjük a magunkét. Nekünk példa Magyarország, ahol sok roma felemelkedett. Énekesek lettek, jogászok, színészek, orvosok, ott vannak a parlamentben. Szeretnénk ezt megélni. Amikor megnéztem a Martin Luther King-ről  készült filmeket, és beszélgettem róla emberekkel, sokat bátorodtam. Ő is hitte, hogy a lelkiség mellett konkrét reformokra van szükség. Tudta, hogy nem csak imádkozni kell és reménykedni, hanem meg is tenni azt, amit lehet. Én is próbálok bátor lenni, olyan  dolgokat tenni, amiket eddig senki. Lehet, hogy nekimegyek a falnak, lehet, hogy elesek, de felállok és továbbmegyek. Mert hiszem, hogy ez jó dolog, hogy a jövőért teszem, és hogy ez áldás lesz az én népemnek.”