Menekülés előre

„Mindenki tisztában van vele, hogy nem valóságos választási lehetőségről van szó, hanem ultimátumról: vagy visszatérsz az állami nyugdíjrendszerbe, vagy állami nyugdíjjárulékod befizetése ellenére elveszted majdani nyugdíjad háromnegyedét. Hogy a törvényesség látszatát keltse, a kormány a munkáltatói nyugdíjjárulékot átminősíti adóvá: a kettő között az az aprócska különbség, hogy a járulékfizetés fejében ellátás jár, adófizetés ellenében viszont semmi sem követelhető. A retorikájában jobboldali, reflexeiben mélységesen etatista kormányzat gondolkodásmódjáról ez a legújabb kori kolhozosítás többet elárul, mint az egész programja. (...)

Másfél évtizede alkalmazott módszere szerint a Fidesz minden független véleményt ki akar iktatni. Az éppen a kormány kontrolljára létrehozott Költségvetési Tanácsot megfojtja, majd pártmegbízottakkal feltöltve éleszti fel, a Monetáris Tanácsot kormányszervvé teszi, Brüsszelt kioktatja, az alkotmányosságot féltő jogászprofesszorokat múzeumi relikviaként mosolyogja meg. Soha nem száll szakmai vitába kritikusaival: most éppen hűtlen vagyonkezeléssel vádolja és szocialista fiókvállalatoknak minősíti azokat a magánpénztárakat, amelyek legtöbbje banki leányvállalat. Az a metódus, amely minden politikai vitát büntetőjogi síkra terel, azokat az időket idézi fel, amelyekről úgy gondoltuk, soha nem térhetnek vissza. (...)

Ha ez a parlamenti forduló lezajlik, a kormány elégedetten tekinthet vissza az elmúlt fél évre: megtanult veszélyesen élni. Lerombolta a magyar jogrendszer alapjait, szakadékba küldte a budapesti tőzsdét, megduplázta a magyar államadósság kockázati felárát, ezáltal drasztikusan megnövelte a jövőbeli hitelfelvételek költségét, gyakorlatilag kivált a nyugat-európai modellt követő visegrádi országok csoportjából. Láthatóan nincs vele tisztában, milyen vékony jégen táncolnak a félperiféria országai, milyen krízist idézhet elő egy újabb bizalmatlansági hullám a világgazdaságban. A hullámvasút most lefelé száguld, és sem a megosztott baloldali-zöld ellenzék, sem a nemzetiszocialista ideálokat kergető, egyre ziláltabb képet mutató légiók nem tudják megállítani. Nem, ezt a vonatot saját tehetetlensége fogja megállásra bírni, valahol a lejtő alján. Ott egy érdekes tábla várja majd a mozdonyvezetőt: Hugo Chavez – olaj nélkül.”