Kárpátalja élni akar

Egy éve tart az ukrán–orosz háború. Egy éve annak, hogy újra fegyveres összecsapás zajlik kontinensünkön. És egy éve annak, hogy az egyébként is zilált sorsú kárpátaljai magyarság huszon­egyedik századi történetének legsötétebb időszakát éli.

Külpolitikai dimenzióban épp egy évet tékozolt el az Európai Unió, hogy egységes és következetes álláspontot alakítson ki a háború kapcsán. Ez természetesen kevéssé lepheti meg a tájékozott uniós állampolgárokat, hiszen a koronavírus-­járvány idején megtapasztalt ólomnehéz adminisztráció is megmutatta, hogy krízishelyzetben Brüsszel milyen „hatékonysággal” tud fellépni. (Nem számítva természetesen Ursula von der Leyen európai bizottsági elnök sms-ben lezavart vakcinarendelését…) Az orosz agresszió­ból kiszélesedő és elmélyülő válság megfontolt és elszántan békepárti politikát követelne meg, ehelyett a sisakszállítmányok után a német tankexport kerül épp terítékre.