A kommunizmus halott, az álom él

A kommunista álom formálisan véget ért 1989-ben, de vajon mi a helyzet a tengerentúli nemzeti ethosszal? Azt állítom, hogy az amerikai álom egyre inkább átveszi a kommunista utópiát, vagyis az emberek teljes egyenlőségén alapuló társadalom eszméjét. Hogy mennyire hasonló a kettő céltartalma, annak bizonyítására teszek egy rövid kísérletet.

A kommunisták törekvését még az alapítók írták le egyértelműen: osztály nélküli társadalom, az egyén akaratával egybeeső szabadság, minden ember szükségleteinek közösségi kielégítése, e világi teljes földi megelégedettség. Az amerikai álom leg­gyakrabban idézett meghatározása 1931-ből származik, megfogalmazója James T. Adams, aki Amerika eposza (The Epic of America) című könyvében írta le: „Egy olyan országról szóló álom, ahol az élet jobb, gazdagabb és teljesebb minden ember számára, s amelyben mindenki számára a képessége és teljesítménye szerinti lehetőség áll rendelkezésre.” Eredetét az alkotmányba és egyéb alapítói iratba szokták helyezni, amely szabadságot, egyenlőséget és boldogságot ígér. Az ethosz táplálóját az amerikai történelem olyan eseményeiből és lehetőségeiből vezetik le, mint a kontinens nyugati terjeszkedése, a tizenkilencedik század közepi aranyláz, az ipari forradalom, illetve a huszadik századi két világháború nyomán kialakuló amerikai gazdasági, katonai és kulturális dominancia.