2020, a fordulat éve

Három hónapja még elképzelhetetlennek tűntek a most zajló földrengésszerű folyamatok, változások. Tavasszal a világ legfejlettebb egészségügyi ellátórendszerei összeomlottak, legerősebb gazdaságai megremegtek. A társadalmak leszakadt csoportjai lázonganak, az állami erőszak-monopólium szétesőben, sok állam pedig megkezdte saját történelme és nemzeti identitása, tehát önmaga felszámolását.

Nemrég elképzelhetetlennek tűnt, hogy a gazdag és erős nyugati országokban emberek haljanak meg egészségügyi védőfelszerelés, orvosi eszközök és a kapacitás hiánya miatt, az elhunytakat pedig tömegesen, sokszor halotti anyakönyvi kivonat kiállítása nélkül katonai konvojok szállítsák. A második világháború óta nem volt ilyenre példa. Ahogy elképzelhetetlennek tűnt az is, hogy az Európai Unió legjei elinduljanak egy aggasztó pénzügyi összeomlás irányába. Ma az EU négy legerősebb gazdaságából három az összeomlást próbálja elkerülni a többi uniós tagállam támogatásával. Franciaország, Olaszország és Spanyolország gazdasága az év végére 10 százalékkal fog zsugorodni, miközben költségvetési hiánya rekordmagasságokba nő. Spanyol- és Franciaország államadóssága év végére a bruttó hazai össztermék 120 százalékára emelkedik, Olaszországé pedig a fenntarthatatlan, tartós leszakadást jósló görög szintre, a 155 és 160 százalék közötti sávba ugrik. Innen nem lesz visszaút önerőből… Európa déli tartóoszlopai végérvényesen megrendültek.

Azokban az országokban, ahol a gazdaság jobban teljesített, a társadalom szövetei, az állami keretek indultak bomlásnak. A George Floyd halála miatt kirobbanó példátlan erőszakhullám végigperzseli az USA és Nyugat-Európa nagyvárosait. A rendet fenntartani hivatott fegyveres szerveket megalázzák nemcsak az utcán, de a politika színpadán is, rasszistának bélyegezve sok millió tagjukat. Tudatos bomlasztással e szervek legitimitását szétporlasztják, közmegbecsülésüket megsemmisítik, az állam és a törvény pedig szépen kivonul az utcákról. Tudjuk, mi következik ezután. A polgárok önszerveződése és az erőszak­-monopólium szétdarabolódása, a káosz.

S miközben a rendvédelem darabjaira esik, az állam legitimitását biztosító, a nemzeti közösségeket összetartó kulturális identitás szövetei is szakadoznak. A konfliktustól való félelem jegyében a nagy politikai erők gyáva módon folyamatosan hátrálnak, s a konformitás és a pillanatnyi politikai dicsfény reményében verbális csákánnyal esnek neki nemzetük még hetekkel ezelőtt is sziklaszilárdnak hitt talapzatának. Szemünk láttára napok alatt zúzzák darabokra nagy államférfiaik, államalapítóik legendáit, nemzeti identitásuk és kulturális örökségük dns-ét. A nagy nemzetek történelmét átírják, királyok, tábornokok, írók, tudósok szobrait ledöntik, az utcákat, tereket rekordgyorsasággal átnevezik.