Százezres tömeg bizonyította az ellenzék támogatottságát

Maráczi Tamás interjúja a Mandiner hetilapban.

1989. március 15-én az MSZMP oszd meg és uralkodj taktikája elbukott. Ez volt a diktatúra halottas menete?
Annyiban igen, hogy korábban is voltak ellenzéki tömegdemonstrációk, de ilyen még nem, ahol harmincegy ellenzéki szervezet fogott össze, és százezres tömeg kíséretében egymás mellett vonultak emlékhelyről emlékhelyre, miközben a hivatalos ünnepségen ennek a tömegnek csupán a tizede volt jelen. Ez demonstratíve jelezte, hogy az ellenzéki szervezetek mögött komoly tömegtámogatás áll, feltéve ha összefognak. Nem véletlen, hogy rá egy hétre létrejött az Ellenzéki Kerekasztal.

Milyen hatással volt önre az óriási tömeg, a szabad ünneplés?
Hatalmas élmény volt az egész, számomra a csúcsot Csengey Dénes beszéde jelentette. Az volt a megállapodás, hogy mint annak idején Petőfiék Landerer és Heckenast nyomdáját, úgy az ellenzék is a sajtószabadság jegyében jelképesen lefoglalja a Magyar Televíziót. Ez kiszivárgott, és úgy jelent meg a sajtóban, hogy az ellenzék el akarja foglalni a tévét – nyilván nem véletlenül írták így. Erre reagált beszédében Csengey, mondván: a híreszteléssel szemben nem randalírozó tömeg érkezett ide, és ne féltse tőlünk senki a televíziót, mert nagyon fogunk rá vigyázni, hiszen a miénk. És Magyarországot se féltse tőlünk senki, mert arra is nagyon fogunk vigyázni, hiszen az is a miénk. Most is magam előtt látom, ahogy ott áll az MTV lépcsőjén Csengey szakállasan, farmerdzsekijén panyókára vetett kabátban, és jobb mutatóujját felemelve megemeli a hangját: „Követeljük a szabad március 15-ét, március 16-át, március 17-ét...”, és amikor 20-a körül tartott, a tömeg észrevette, hogy miről van szó, és hatalmas tapsorkánba fulladt a beszéd. Micsoda jelenet: a forradalmár költő kimondja a nép igényét a szabadságra, 
a nép pedig leokézza. 

A Független Jogász Fórum nevében ön még aznap írt az ellenzéki szervezeteknek, hogy hozzanak létre egyeztető fórumot. Milyen esélyt látott, hogy hajlandók lesznek az együttműködésre?
Este, miután hazamentem, megfogalmaztam a Független Jogász Fórum felhívását az Ellenzéki Kerekasztal létrehozására. Március 18-án a választmányunk ezt elfogadta, majd elküldtük a felhívást meghívólevéllel együtt a nyolc legfontosabb szervezetnek. Sokan mondták, hogy az MDF és az SZDSZ nem fog egy asztalhoz ülni. Én optimista voltam, és igazam lett. Történelmi szerencse, hogy az MDF-et Szabad György képviselte. Az ő megfogalmazása, amit a többiek elfogadtak, egyértelművé tette, hogy 1989. március 22-én nem egy akármilyen kerekasztal, hanem egy Ellenzéki Kerekasztal jött létre, miközben az MDF hivatalos önmeghatározása akkor még az volt, hogy sem nem ellenzéki, sem nem kormánypárti nemzeti mozgalom.