Merész vállalkozásba fogtunk a Mandinernél, amikor úgy döntöttünk, 2019 őszén nyomtatott hetilapot alapítunk. Hosszan sorolhatnánk, mi minden bátorít minket arra, hogy szükség van egy polgári-konzervatív hetilap elindítására. Beszélhetnénk arról, hogy az online Mandiner több mint kétszeresére növelte látogatottságát az elmúlt két évben, idézhetnénk azt a rengeteg olvasói levelet, amellyel naponta elárasztják szerkesztőségünket, szólhatnánk arról, hogy a Reakció című elődlapunk megszűnése óta, tíz éve vágyakozunk a nyomtatott lap újbóli elindítására.
Nemrég újraolvastam Márai Sándor Krúdy életéről írt Szindbád hazamegy című regényét, és ismét hallottam azt a mély, hegedűszóra hasonlító hangot, amelyről Márai oldalakon át beszél: „És írt, mert e pillanatokban, mikor a hang megszólalt, csukott szemei mögött derengeni kezdett a látomás, s képeket látott, mint az alvajárók. (…) Mit látott ilyen pillanatokban Szindbád? A valóságot látta, a másik Magyarországot, mely a térkép mögött élt s a látomást, mely a valóságból sugárzott.” És igen, a Mandinernél eltöltött évek alapján nyugodtan mondhatom, hogy mi is – ha nem is olyan tisztán, mint Márai és Krúdy, de – hallottuk ezt a hangot, és észleltük a látomást, mely a térkép mögött a valóságból sugárzott.
Mi megírjuk a magyar valóságot, és megfestjük a mögötte lévő látomást